A köztársasági elnök várhatóan a jövő héten dönti el, hogy aláírja-e a polgári törvénykönyvnek (Ptk.) azt az új szabályát, amely az indoklás szerint a méltóságukban megsértett közösségek védelmét szolgálná. Az államfő dönthet úgy is, hogy a jogszabályt előzetes kontrollra megküldi az Alkotmánybíróságnak. Arról kell állást foglalnia, hogy melyik alkotmányos alapjog élvez elsőbbséget: az emberi méltóság vagy a szólás szabadsága.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Magyar Gárda bejegyzése körüli viták kapcsán megtartott nemzetközi sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy kezdeményezik a Ptk. módosítását. A gárda azonban csupán ürügy volt. A Ptk. módosításának folyamata ugyanis már korábban elkezdődött. A Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke a nyáron sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) együtt a törvényhozáshoz fordul. Szerinte az ítélkezési gyakorlat megfelelő jogi szabályozás hiányában mindeddig nem tudott válaszolni arra a kérdésre: miképpen kérhet jogvédelmet az, akit nem személyre szólóan sértettek meg. A Mazsihisz elnöke, Feldmájer Péter lapunknak most azt mondta: az LB elnökével együtt júniusban fordultak a törvényhozáshoz, előterjesztve a javasolt szöveget, az elfogadott törvény ennek lényegét megtartotta.
A képviselők október 29-én kizárólag a kormánypártok voksaival fogadták el a módosítást. A rövidke rendelkezés azt tartalmazza: A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a sértő megnyilvánulás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a személyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkező, a társadalmon belül kisebbségben lévő körére vonatkozik.
A jogsértés megállapítását, a jogsértő magatartástól való eltiltást s kártérítés megítélését a megsértett csoporthoz tartozó személy maga is követelheti, de arra is mód van, hogy közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú egyesület vagy alapítvány forduljon a bírósághoz. A kártérítés a sértett közösség érdekében létrehozott alapítványt illeti meg.
Feldmájer Péter úgy látja: a kormány fontos és bátor lépést tett azzal, hogy az Országgyűlés elé terjesztette az új rendelkezéseket. A személyiségi jogot eddig csak személyesen lehetett érvényesíteni. Ebből pedig az következett, hogy a csoport tagjaként megsértett személyek nem fordulhattak bírósághoz. Ha ezt megtették, elutasításban volt a részük. Ez történt például 2003-ban az ifjabb Hegedűs Lóránt lelkész ellen indított büntetőeljárásban is. Feldmájer akkor ügyvédként, egy budapesti lakos képviseletében hiába próbált polgári jogi igényt érvényesíteni. Azzal utasították el, hogy amikor a lelkész egy cikkében galíciai jöttmentekről beszélt, nem nevezte meg konkrétan azt az izraelita vallású budapesti lakost, aki az említett kijelentést a zsidóságra sérelmes, lealacsonyító megfogalmazásként értelmezte. A tényekhez tartozik, hogy a kirekesztésre buzdító lelkészt felmentették a közösség elleni izgatás vádja alól. Felhívása ugyanis nem idézte elő konkrét és közvetlen fizikai támadás lehetőségét. Nem minősült uszításnak. Székely Gábor volt főpolgármester-helyettes polgári pert indított a református lelkész cikke miatt. Zsidó származású, izraelita vallású budapesti lakosként azt mondta, őt személyében is sérti, hogy a lelkész a „galíciai jöttmentek” kirekesztésére hívott fel. Mint mondta, az ő családja is Galíciából érkezett. Nem kaphatott elégtételt.
Ez az ügy azért volt különösen érdekes, mert a felperes közvetlenül az alaptörvény azon paragrafusára hivatkozott, amely lehetővé teszi az alkotmányos alapjogok bírósági védelmét. A Székelyt képviselő ügyvédi irodának akkor munkatársa volt az Alkotmánybíróság elnöki posztjáról nemrégiben leköszönt Sólyom László.
A Mazsihisz elnöke szerint a lealacsonyító, gyalázkodó, becsmérlő kijelentések mostanra olyan gyakorivá váltak, hogy mindenképpen indokolt volt az új rendelkezések elfogadása. Azt állította, hogy a zsidózás mindennapos lett. Az elnök azt reméli, hogy különösen az egyes sajtóorgánumokban tapasztalható gyalázkodásnak vethet gátat a Ptk. módosítása. Feldmájer Péter közölte: noha logikus volna, hogy a vallási hovatartozásuk miatt megsértett emberek védelmében az egyház is perelhessen – júniusi javaslatukban ez szerepelt is –, ezt a törvény nem tette lehetővé. Az elnök ugyanakkor kijelentette: a Mazsihisz létrehoz majd olyan jogvédő alapítványt, amely felperesként felléphet a zsidó embereket ért sérelem miatt.
Az új rendelkezésnek ugyanakkor számos ellenzője van. Már eleve több javaslat szerepelt a terítéken. Májusban a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is megfogalmazta álláspontját. Ezt még akkor közölte a sajtó és az igazságügyi tárca képviselőivel. Azt javasolták, hogy a civil jogi kódex határozza meg a közszereplő fogalmát, és írja elő, hogy amennyiben közéleti szereplők hangoztatnak a közösség méltóságát sértő szövegeket, mód legyen a perlésükre. A közszereplők nyilatkozatainak ugyanis jelentékeny befolyása lehet mások viselkedésére. Indokolt, hogy érvényesítsék velük szemben azt a fokozott felelősséget, amelyet a politikai szereplőknek az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint viselniük kell. A TASZ javaslatára nem adott érdemi választ a minisztérium. Schiffer András, a jogvédő szervezet ügyvivője azt mondta, hogy a most elfogadott rendelkezések sértik a szólás szabadságát s az érintett magánszemélyek és szervezetek önrendelkezési jogát. – Arra hivatkozunk – érvelt –, amit az Alkotmánybíróság 1992-ben kimondott. Eszerint a vélemény szabad, annak érték- és igazságtartalmától függetlenül.
Schiffer közölte: a TASZ nem azt mondja, hogy viseljük el, ha zsidóznak, cigányoznak, buziznak a pesti utcákon, pusztán azzal érvelnek, hogy az ilyen megnyilvánulásoknak csak egy részét lehet a jognak szankcionálnia. A büntetőjog akkor lépjen fel, ha a gyalázkodás meghatározott személy becsületét sérti, illetve ha konkrét és közvetlen fizikai erőszak reális veszélyét idézi elő. A polgári jog pedig akkor szankcionáljon, ha a becsmérlő kijelentés magánszemélyek és szervezetek jogait csorbítja, esetleg ha közszereplő, politikus tesz olyan gyalázkodó kijelentést, amely alkalmas arra, hogy megnehezítse adott társadalmi csoportokhoz tartozók helyzetét. A rasszista és homofób nézetek egyébként Schiffer vélekedése szerint nem virulensebbek, mint a 90-es évek elején voltak. Egy körülhatárolható csoport a korábbinál agresszívebb, gátlástalanabb fellépéseiről van szó. A helyzet ennyiben valóban új. Szerinte jó lenne szakítani azzal a felfogással, hogy minden káros jelenség ellen állami, jogi eszközzel kell fellépni. A félelmet keltő megnyilvánulások ellen tehát ma is vannak jogi rendelkezéseink, csak ezeket a hatóságok nem alkalmazzák következetesen.
További súlyos gond az új jogszabály értelmezése. Az igazságügyi miniszter számára – nyilatkozataiból ítélve – minden világos. Takács Albert azt mondta: a határt próbálták kijelölni. Ugyanakkor a polgári törvénykönyv új rendelkezéséről megállapítható, hogy az lényegében azonos azzal a paragrafussal, amelyet Bárándy Péter minisztersége idején a büntető törvénykönyvbe iktattak, de azt onnan jogsértés címén 2004-ben törölte az Alkotmánybíróság. Bárándy találta ki, hogy a személyiségi jog megsértését a magyar nemzethez tartozó többség sérelmére nem lehet elkövetni. A Btk. jelenleg is ezzel ellentétesen rendelkezik.
Hol van a megszavazott új szabályok szerint a tűrés, a tolerancia határa? A bürokratikus stílusú, bonyolult törvényszövegből ez csak nehezen hámozható ki. Nem tudni, vajon kik tartoznak a kisebbségekhez. Az ország egész lakossága nyilván nem, így senki nem indíthatna pert amiatt, mert Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben nyomdafestéket nem tűrő jelzővel illette az országot. Az új jogszabály egyébként sem visszaható hatályú. A bizonytalanságok ellenére is jól látható, szűk csoportokat soroltak a védelemre érdemes közösségek közé. Vagy ahogy a törvényjavaslat miniszteri indoklása megfogalmazta: kellően szűk kategóriákat jelöltek meg. Ez pedig a diszkrimináció tilalmába ütközhet. Alkotmányos alapelv ugyanis, hogy minden ember méltósága egyenlő. A hátrányos megkülönböztetés ellen a 2003-ban kidolgozott antidiszkriminációs jogszabály ad védelmet. Nem lehet kérdéses ugyanakkor, hogy nemcsak a zsidózó, cigányozó személyek válhatnak alperessé – már amennyiben megállapítható a kilétük –, de felperesi pozícióba kerülhetnek mindazok, akiket raszszistának, antiszemitának neveznek. Akkor is, ha a becsmérlő kijelentést nem személyre szólóan fogalmazza meg valaki, hanem például úgy, hogy a politikai jobboldal antiszemita törekvéseket támogat. A rasszista, antiszemita megjelölés elfogadhatatlan. Így döntött a Fővárosi Ítélőtábla, amikor 2004 februárjában elmarasztalta Juhász Ferencet egy külföldön tett nyilatkozata miatt. A honvédelmi miniszter áttételesen Orbán Viktort nevezte antiszemitának. Az ítélet szerint a zsidóellenes, zsidógyűlölő jelentésű kifejezés olyan mértékben megbélyegző, lealacsonyító, hogy aki ezt használja, túllépi a szólásszabadság határait.
A hasonló ügyekben gyakorta eljáró jogászok egyelőre nem kívántak nyilatkozni a perelési esélyekről. Úgy vélekedtek, a megszavazott jogszabály parttalan, tisztázatlan fogalmakat használ, nem felel meg a jogbiztonság elemi követelményeinek sem. Már csak emiatt is meg kell várni a köztársasági elnök döntését.
origo.hu
Egy X. kerületi iskolát fenyegetett meg robbantással egy kisfiú
