Ami nem öl meg, az erősít

Talmácsi Gábort nem csak a világbajnoki aranyérem és a trófea emlékezteti arra, hogy a gyorsaságimotoros-vb 125 kcm-es kategóriájának győzteseként vasárnap történelmet írt Valenciában. Persze a harmadik relikviát bajos lesz feltenni otthon a polcra. A sportág első magyar világbajnoka tegnap hazaérkezve a rá váró jó néhány meglepetés egyikeként azzal szembesült, hogy a motorját is megtarthatja – nagy titokban az Apriliáját is utánahozták.

Talmácsi Gábort tegnap kora délután több ezren fogadták a Ferihegyi reptéren – sokan magyar zászlókkal, transzparensekkel, mások csengőt rázva, dudát fújva –, majd motoros rendőri felvezetéssel szállították a Kempinski Szállodába. Itt hivatalosan sajtótájékoztatót tartott volna, ám a már jóval a kezdés előtt zsúfolásig telt teremben a rendezvény inkább közönségtalálkozóba hajlott. Az érdeklődést hűen tükrözi, hogy a szervezőknek többször is könyörögniük kellett, a tömeg hagyjon némi szabad utat, különben éppen az ünnepelt nem fér oda a főasztalhoz. A vakuk kereszttüzében pislogva azért Talmácsi valahogy mégiscsak megtalálta a helyét feszítő szponzorai és menedzsere, a magyarul is remekül beszélő Stefano Favaro társaságában. Kezdésnek egy kisfilmet tekinthettünk meg róla, amely szinte az első, motor felé tett botladozó lépéseit is felelevenítette. Az archív felvételen már a négyéves Talmácsi is kellőképpen elszántnak tűnt, s aztán az évek múltán jöttek is az eredmények. Vasárnapig a 2005-ös vb-bronza volt a legjobb, Valenciában pedig a sportág első magyar világbajnoka lett.
„Hazafelé a repülőgépen már visszanéztem a futamot, és kívülről látni bizony egész más, mint belülről megélni. De így is nagyon kellemes érzések töltöttek el. Átfutott rajtam az egész szezon, felidéztem az elmúlt nyolc hónap történéseit, és a legbüszkébb talán arra vagyok, hogy a tizenhét futam egyikén sem hibáztam, egy esetet leszámítva – amikor egy technikai hiba miatt leállt a motorom – mindig célba értem. Igazából egyszer adódtak gondjaim, három futammal a vége előtt Ausztráliában nagyon rossz hétvégém volt, hiszen kétszer is elestem, a versenyen pedig csak nyolcadik lettem, és igazából nem tudtuk, hogy mi a probléma a motorral. Ám vallom, hogy ami nem öl meg, az erősít, és ez most is beigazolódott. A futam után leültünk, és egy nagyon komoly megbeszélésen mindent aprólékosan kielemeztünk, az új beállítások pedig olyannyira beváltak, hogy Malajziában nyerni tudtam. S valójában ezzel a győzelemmel szereztem meg a világbajnoki címet” – hangzott Talmácsi Gábor első hazai gyors értékelése.
A kérdés kihagyhatatlan volt, hogy nagy riválisa, a Valenciában győztes, de a vb-n csak másodikként záró spanyol Hector Faubel végül is gratulált-e neki a futam után, amire honfitársunk tömör választ adott: „Ő nem az a típus, aki gratulál a másiknak…” Ugyanakkor Talmácsi sietett leszögezni, hogy ez a mentalitás egyáltalán nem jellemző a spanyolokra, és maga is meglepődött, hogy milyen szeretettel fogadták. „Ha most Faubel itt lenne, lehet, hogy kitekernék a nyakát” – eresztett meg egy poént is az emelkedett hangulatban.
A fogadtatás persze Talmácsi számára itthon volt az igazi, előbb a repülőtéren, majd a Kempinskiben, ahol szponzorai közül a Ford bejelentette, hogy jövőre egy 2008-as Focus ST gépkocsival ajándékozza meg. A Mol nem várt addig, jóvoltából Talmácsi megkaphatta azt az RSV Apriliát, amellyel Valenciában világbajnokként haladt át a célvonalon. Honfitársunk jövőre már új fejlesztéssel száguldhat, de azért ez a régi is nagyon a szívéhez nőhetett.