EU-pénzek mérlegen

A politikai lobbizás a szocialista szavazók magasabb arányával jellemezhető kistérségekbe irányította az uniós fejlesztési forrásokat – derül ki egy, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megrendelésére készült kutatásból, amely leszögezi: a kormánypárti többségű térségek jobban szerepeltek az EU-pályázatokon, mint az ellenzékiek.

Emeljenek a mainál komolyabb gátakat a pártpolitikai lobbizás elé – javasolja az a tanulmány, amely a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) megbízásából az uniós pénzekért felelős első fejlesztési terv értékelésére készült. A HBF Hungaricum kutatócsoportjának megállapításai szerint nemcsak az ellenzéki irányítású pályázók kerültek háttérbe a kormánypártiak mögött, hanem versenyhátrányban maradtak a hazai kisvállalatok és a fejletlenebb régiók is. Az uniós források felhasználását vizsgáló tanulmány általános kritikaként leszögezi: sem a régiók, sem a kistérségek nem játszanak lényeges szerepet a pályázati döntéshozatalban és irányításában, így a helyi érdekek nem tudnak érvényesülni. Bár az értékelés a 2006-ig tartó első fejlesztési tervre vonatkozik, a forráselosztási centralizációs törekvésekre vonatkozó problémák ugyanúgy felmerültek a 2007-től beindult második terv esetében is. Szakértők szerint továbbra is egyértelműen a helyi érdekérvényesítés ellen hat, hogy az EU-források jó részéről döntő regionális fejlesztési tanácsokban túlsúlyban maradtak a kormánypárti képviselők még az önkormányzati választások után is. Sőt ez év elején a Bajnai Gordon által felügyelt NFÜ még egy „hűségnyilatkozatot” is aláírattatott velük, a legfontosabb kérdésekben elismertetve az ügynökség vétójogát.
A kutatás további gondként említi az önkormányzatok pályázási nehézségeit, amelyek nem javulnak, hanem 2006 óta csak romlanak. A HBF Hungaricum elemzése szerint ugyanis az önkormányzatoknak a rájuk eső önrész biztosításához garanciát vagy ingatlanfedezetet kellene nyújtaniuk, ezt a települések többsége azonban nem képes vállalni. Tekintve, hogy a 2008-as költségvetésben az önkormányzatok az eddiginél is kevesebb forrásra számíthatnak, hitelállományuk pedig mára megközelíti az 500 milliárd forintot, valamint nőtt az önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévő települések száma, nehezen elképzelhető, hogy jövőre sikerülne orvosolni ezt a problémát.
A HBF felmérésében megkérdezettek egyöntetűen bonyolultnak és merevnek tartották magát a pályázási rendszert is, és feleslegesen nagynak nyilvánították az adatközlési kötelezettségeiket. A pályázatok benyújtása után a hivatalos szervektől kért hiánypótlásokat indokolatlannak és menet közben kitaláltnak minősítették, s azt is sérelmezték, hogy a kiírások sokszor félreérthetők és következetlenek. Pályázati szakértők szerint az adat- és dokumentációbekérésben néhány operatív program esetében ugyan látható egyszerűsödés, helyébe azonban megszigorított és sokszor teljesíthetetlen kiírási feltételek léptek. A pályázatok kiírásának késése és egyes programok idő előtti bezárása is gondot okozott az EU-forrásokat igénybe vevőknek – írja a tanulmány, amely leszögezi: az országos tervben sokak szerint nem biztos, hogy felmérték a valóban fontosabb helyi igényeket.
– A kistelepülések olyan alapvető infrastrukturális gondokkal küzdenek, amelyeknek megoldása meglehetősen kis mértékben jelent csak meg a pályázatokban – derül ki a felmérésből, amely a tervezés gyengeségeiről szólva leszögezi: a szociális szférában tevékenykedő civil szervezetek is csak nehezen tudnak megfelelni a követelményeknek. A tervezéssel kapcsolatban a legkomolyabb kritika azonban a Széchenyi-terv elsorvasztását érte, egyrészt mert igény lett volna az itt megkezdett programok folytatására, másrészt pedig megrendítette a vállalkozók bizalmát a hoszszú távú tervezhetőségben. A kutatók felrótták azt is, hogy a pályázókkal kapcsolatot tartó személyek nem elég kompetensek az adott témában, s a pályázóknak jogorvoslati lehetőségük sincs. Míg az előbbi megállapításban egy esetleges előrelépés majd csak később lesz mérhető, a jogorvoslati kérdésben – legalábbis papíron – mindenképpen történt javulás. Ebben nagy szerepet játszik, hogy a pályázatok lezárulta után nyilvános lett a nyertesek sora, s panaszt is be lehet nyújtani, bár az elbíráló itt is az NFÜ hatáskörébe tartozó szervezet. Furcsa módon az első fejlesztési terv egyik erősségeként aposztrofált vidékfejlesztési Leader-programhoz kapcsolódóan éppen az utóbbi időkben önkormányzati vezetők részéről több szabálytalanságról is érkezett bejelentés. Bár a HBF 2006-ban még azt állapította meg, hogy ez a kezdeményezés az első és ez idáig az egyetlen, amelynek során a térségek különböző csoportjai kommunikálni kezdtek egymással, a szocialista háttérrel nemrég megalakult helyi vidékfejlesztési irodák és a szocialista kistérségi megbízottak kirívóan magas száma aggodalomra adhat okot. A lassú ügyintézésre és a kifizetések elhúzódására panaszkodókat pedig szintén csak akkor lehet majd megnyugtatni, amikor a már lezárt 2007-es pályázatok számláit kifizették – ez azonban még nem történt meg. A kifizetések lassúságát hivatalosan akkor ismerték el, amikor Bajnai Gordon az év elején maga jelentette be, hogy „tavaszi nagytakarítást” kell tartani az NFÜ-nél, mivel több száz esetben már az egy esztendőt is meghaladta a tartozás ideje. A felgyülemlett kifizetetlen számlák a nyertes projektgazdáknak azért is okoztak további megterhelést, mert az önrészen felüli, támogatott részt is sokszor banki kölcsönökből kellett finanszírozniuk még a fejlesztés elkészülte utáni időre is, mindaddig, amíg az NFÜ-nél nem rendezték a számlát.