Még hogy rossz az idő? Egy vérbeli bakancsos tudja, hogy rossz idő nem létezik, csak gyenge szíverősítő: a novembernek is megvannak a maga bájai, a késő őszi erdőnél pedig semmi sem vigasztalja szebben a betonszürkeségben kedélybeteggé lett lelket.
Ezúttal a Keszthelyi-hegységben kalandozunk (szerencsére nem túl divatos turistacélpont, ráadásul a környékbeli falvak határában is kevesebb az árokban rozsdálló Gorenje, barnálló Videoton Colorstar). Érdemes Keszthelyen megszállni indulás előtt, szállást szezonon kívül olcsón és könnyen találhatunk. A Festeticsek kastélyánál kezdünk, aztán Gyenesdiás csak egy lépés: a hegy lábánál található utolsó vegyesboltban érdemes felszerelkezni (az első cél a kilenc kilométerre található Vállus, a pici falunak viszont se boltja, se kocsmája). Az Országos Kéktúrán haladunk, ami a szolidabb kalandoroknak megfelelő védettséget nyújt az eltévedés ellen. Ahogy kell, persze elered az eső, ezt nótával és szilvóriummal ellensúlyozzuk. Bizony nem sok jelzésbe botlunk, de ha sikerül a Pórak-háti völgy aljában maradnunk, nagy baj nem érhet. Egy erdőirtás után a gerincen vezető erdészeti útra érünk, kelet felé indulva, tíz perc után egy földútra térhetünk, Vállus felé. Az Iván-hát hangulatos erdejében ereszkedünk a völgy aljába, s kisebb akadályokon át máris a zsákfalu egyetlen utcáján haladva a templomhoz érünk (itt a kéktúramániások bélyegezhetnek). Lesencefalu kisebb séta innen, a faluban már vendéglátás is van, de nem engedünk a kísértésnek, a szőlő közt Nemesvitáig megyünk, már vár Eke Ferenc polgármester-borász a rizlingjeivel és a vitai turistaház az emeletes ágyaival. Egy könnyed hangvételű délelőtti barlangfürdőzés után Tapolcáról vonatozhatunk haza, a visszakéredzkedő vasárnapi mélabúban.
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
