Nem történt meglepetés a KKP 17. kongresszusán, bár ezt nem is lehet elvárni a fél évszázada szigorú tervek alapján működő birodalomtól. Mint minden, a demokráciát csak annak „népi” módjára követő állam esetén a politikusok személyisége igen fontos, mint ahogy a mögöttük álló népfrontos mozgalmárok szekértábora is. Hu Csin-tao végigjárta a szamárlétrát, s lett anhuji egyetemistából ganszui vízerőmű-technikus, majd az ifjú kommunisták szervezetének vezetője, és országos szinten is befolyásos politikus. 1992 óta volt tagja az állandó bizottságnak, amely Kínát irányítja, majd a 16. kongresszuson, 2002-ben vette át a stafétát Csiang Cö-mintől (Jiang Zemin), akinek azonban számos híve maradt a bizottság tagjai között. Mostanra ők kikerültek a csapatból, az új testületben pedig négy új tagot üdvözölhet a kínai nép. Hszi Csin-ping (Xi Jinping) sanghaji és Li Ke-csiang (Li Keqiang) liaoningi párttitkárok a jövő emberei, Hu egyértelmű támogatói révbe értek, amelyre számítani is lehetett. Mellettük He Kuo-csiang (He Guoqiang) és Csou Jong-kang (Zhou Yongkang) kaptak bizalmat a központi bizottság tagjaitól. Utóbbiak régi motorosok, hatvanas éveik közepén járnak, és a KKP irányításában vettek részt évek óta. Négy ember maradt a helyén, ők valószínűleg követik majd főnöküket, Hu Csin-taót, mikor az a 18. kongreszszuson lemond hivataláról, és átadja helyét addigra már széles körben megismert, de hivatalosan be nem jelentett utódjának.
Az „öregek” aligha számítanak utódesélyeseknek, így bár He Kuo-csiang fontos szerepet kapott, túl idős ahhoz, hogy a fiatalítást szorgalmazó Hu neki adja majd a pártelnöki posztot. Ő lesz a korrupcióellenes osztály irányítója, aki karriereket, sőt életeket tehet tönkre egyetlen tollvonással. A 73 milliós mamutpártot tökéletesen megtisztítani valószínűleg képtelenség, ám nagyon törekszik erre az utolsó ciklusát kezdő Hu. A kellemest a hasznossal összekötő pártelnöktökéletesen kifüstöli Sanghajt, így került oda az igencsak megbízható Hszi Csin-ping Csen Liang-ju (Chen Liangyu) helyére. Csent már a pártból is kirúgták, s szorul a hurok a Sanghaji Banda néven ismeretes csoport tagjai körül. A hasznosság egyértelmű, hiszen így az ország legnagyobb és leggazdagabb városát tisztának tudhatja a pártelnök, a kellemes pedig úgy érthető, ha tudjuk, a „régi” sanghaji vezetők mind Kína üzleti fővárosa egykori párttitkár-főpolgármesterének, Csiang Cö-minnek az emberei voltak.
A megfiatalított állandó bizottság azt ígéri, hogy a kínai vezetők ötödik generációja kerülhet öt év múlva az ország élére. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármilyen radikális változás készülne Kínában. Az ötödik generáció ugyanúgy a kommunizmust tartja üdvözítőnek, mint az őket megelőző négy.
origo.hu
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál
