Hosszú bájtok évtizede

Emlékeznek még a hosszú bájtok éjszakájára? A balsajtó kitartóan azt állította, hogy az Orbán-kormány által kinevezett APEH-elnök, Simicska Lajos egyetlen éjjelen megbuheráltatta az adóhivatali számítógépeket. Kapitális hazugság volt, kénytelen-kelletlen helyre is kellett igazítania a hónapokig ezt sulykoló Népszabadságnak. A hosszú bájtok éjszakája poétikailag a hosszú kések éjszakájára hajazott (ezzel is lehetett Orbánéknak egy kis náci bukét adni), a pavlovi reflexekre építő simicskázás pedig azt követően sem szűnt meg, miután a bíróság kimondta: a sztori szemenszedett rágalom volt, az összeesküvés-elmélet pedig mese-mese-meskete.
Aztán jött a Medgyessy-kormány, s a pénzügyminiszter már az első nyáron lemásoltatta az egész adóhivatali adatbázist. Ez viszont szikár tény: nemcsak beismerték, hanem meg is magyarázták. Féltek, hogy valami baja lesz az APEH számítógépes rendszerének, ezért nem árt az, ha van belőle duplikáció. (Később becsületszóra kellett elhinnünk, hogy a jogosulatlan másolatot megsemmisítették, s nem készültek róluk további másolatok.) Ez a kis stikli nemcsak az alkotmánynak meg a hatályos adatvédelmi törvényeknek mondott ellent, hanem az európai közerkölcsnek is – az adózási adatokkal visszaélő kormány azonban (jóllehet bármely kultúrállamban azonnal vennie kellett volna a kalapját) szilárdan maradt a helyén, sőt a morálisan lenullázódott SZDSZ jóvoltából a D–209-es ügynök is zavartalanul tovább szolgálhatott.
Most pedig itt a friss bombahír: az adóhivatal történetesen – s a miniszterelnöktől teljességgel függetlenül – épp a Fidesz elnökénél és pártigazgatójánál kezdeményezett vagyonosodási vizsgálatot. A kézenfekvő felvetésre, hogy a Gyurcsány-kormány a rendőrség után immár az adóhivatalt is politikai fegyverként veti be, hosszú és zavaros magyarázkodás kezdődik arról, hogy az ő nevüket dobta ki a számítógép. Még egy szerencsétlen MSZP-s képviselő is kiáll, hogy őt is vizsgálják, de annyira belezavarodik a mondandójába, hogy összekeveri az szja-ellenőrzést a vagyonosodási vizsgálattal. A kormánypropaganda igyekszik az állampolgár irigységfaktorára hatni, azt feltételezve, hogy egy olyan országban, ahol az Irigy Hónaljmirigy a legnépszerűbb banda, ez az átlátszó antidemokrata húzás is el fog csúszni. Annyiból persze nem áll távol a helyzetértékelésük a valóságtól, hogy a Gyurcsány-kabinet és a kormány hivatalai mindinkább kezdenek önmaguk paródiájává válni.
Nem tehetek róla: megveszekedett demokrataként nem érem be olyan aforisztikus magyarázatokkal, hogy kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Ha demokratikus játéktéren játszunk, tessék demokrataként viselkedni: nem tud meghatni, ha a nehéz mozgalmi gyermekkorra hivatkoznak. Itt van például ez a túl nagyra nőtt pápai gyerek. Kik szabadították a nyakunkba? Az SZDSZ meg az MSZP. Kóka János hiába határolódik el a 301-es parcellában az antidemokrata módjára viselkedő Kuncze Gábortól („Köszönjük, elnök úr!”), a végelszámolásnál ő sem bújhat ki a felelősség alól. Miként nem bújhat ki a pápát gyermeki tiszteletéről biztosító Szili Katalin, de mondjuk Kiss Péter vagy Szekeres Imre sem. Hiába puccsolják meg ugyanis esetleg az elszabadult hajóágyúként viselkedő főnöküket, ha már nem látnak más kiutat – az nem változtat a tényen, hogy közreműködtek a politikai szörnyeteg megteremtésében.
Ez a politikai szörnyeteg mára semmilyen gátlást nem ismer. Aki kicsit is odafigyelt a jellemére, már akkor gyanút foghatott, amikor politikai mentorát, Medgyessyt az első adandó alkalommal hátba szúrta, miután az botor módon koalíciós bizalmi kérdést próbált csinálni a „vagy ő, vagy én” kormányzati kakaskodásából. Ne feledjük: Gyurcsány volt a főtanácsadója, később a kamuminisztere. Amikor tehát visszamutogatott Medgyessyre, hogy az ő felelőtlen osztogatása miatt került az ország lejtőre, voltaképpen saját magára mutogatott vissza. Majd pedig megcsinálta előremenekülésként az abszolút tudatos 2006-os hazugságkampányt, hogy ne derülhessen ki a kormányzásképtelenségük. Az őszödi beszéd nem egyéb, mint a kollektív bűn elismertetése a szocialista frakcióval: lehazudtam ugyan a csillagot az égről, de reménytelen helyzetből nyertem nektek – viseljük most együtt a következményeit. És viselték. Hónapokig működött az omerta, hazudozott tovább a lojális média, amíg szeptember 19-én be nem ütött a mennykő.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Miután az MSZP-s kiszivárogtató utáni nyomozás totális fiaskóval zárult, Gyurcsány pedig más pártügyekben nem mutatott politikai impotenciát, nagy valószínűséggel feltételezhető: az a mennykő öntevékeny szervezésben csapott le. Láttuk például a köteles beszéd rágalomkampányának megkoreografálásakor: Gyurcsány az ilyesmiben nagy ceremóniamester. Azon a vasárnap délutánon is ott állt teljes vértezetben, öltönyben-nyakkendőben, hogy végigturnézza az összes tévéstúdiót. Nem úgy tűnt, mint akit akkor rángattak el a hétvégi sziesztából. Ha pedig így van, akkor egy kreatív beteg elme forgatókönyvének vagyunk a szereplői mindannyian tizenhárom hónapja: felháborodók, tüntetők, randalírozók, rendpártiak, konfúz hídfoglalók, illetve a közös ellenségkép felmutatásával egy karámban tartott koalíciós elégedetlenkedők. Ismerjük el a teljesítményt: tizenhárom hónapig ezt a folyamatos csalást sehol, senki nem tudta volna fenntartani. Ehhez a zülléshez, amelyben Gyurcsány lassan, de biztosan a maga képére formálja a gondjaira bízott országot, a magyar társadalom végtelenül leromlott önvédelmi képessége is szükségeltetik.
Ebbe a forgatókönyvbe (amelynek mottója: túlélni mindenáron) remekül beleillik a morgó saját polgármesterek megregulázása és kriminalizálása csakúgy, mint az utcai fenyegetettségérzet huzamos fenntartása, az odadobott tévészékház, a balsajtó háza tájáról érkezett népvezér, a felforgató elemek talányos szökései, a rendőrség teszetosza fellépése velük szemben, a nemzetbiztonsági kockázatként felfestett fideszes rendezvény és az adóhivatali hadüzenet. Persze a demagógia ellen nehéz érvelni: Orbán Viktor meg Kubatov Gábor is álljon minden pillanatban mindennemű ellenőrzés elébe. De hogyhogy ez a titokzatos véletlengeneráló számítógép soha nem dobja ki a fittelinás, nomentánás, őszödi üdülős, parlamenti klubos Gyurcsány nevét? És nyugodtan alszik-e Demszky Gábor, az adriai falutulajdonos? Egyáltalán: mi az esélye annak, hogy Orbán és Kubatov egyszerre kerüljön a számítógép látókörébe? Semmi. Kevesebb, mint hogy Gyurcsány lottóötösből fedezte egy év alatti 900 milliós vagyongyarapodását.
Gyurcsány és emberei tehát változatlanul hazudnak, de ezt most már egyetlen értelmiségi, egyetlen demokrata sem maszkírozhatja „igazságbeszédnek”. A kormányfő a tavalyi polgárverések után megtette második határozott lépését is a diktatúra kialakításának irányába. Ezért valódi szocialisták és liberálisok számára a passzivitás sem elegendő többé: el kell határolódni ettől a beteg lelkű embertől, meg kell tagadni a módszereit, különben mindnyájunkra a hosszú bájtok évtizede köszönt. A korábbi politikai küzdelmek során egy szocialista országgyűlési képviselő úgy kívánt elbánni a fideszesekkel, hogy „börtönbe velük, teljes vagyonelkobzás, aztán tárgyalhatunk”. Jómagam demokrataként nem mennék ilyen messze: bár ez a vagyonelkobzás rokonszenves, nem küldeném rács mögé Gyurcsányt. Viszont elemi nemzeti érdek, hogy méltatlanná vált személyként egyszer s mindenkorra eltiltsuk a közügyek gyakorlásától.