Hosszú légnyomás

Egy pokolgép vagy egy gránát repesze a méreténél többszörösen nagyobb hasadékot üthet az emberi bőrön, szilánkosra törve a csontot, vörös szirmokká roncsolva a húst és az izmokat. Ha pusztítása közben belső szervet is elér, legkésőbb egy órán belül bekövetkezhet a halál. Katonáink egy részének nap mint nap meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy egyszer ők is így végezhetik, valahol egészen távol a családjuktól, ahol maláriát hordozó száradt ürülék porával teli futóhomok lepi be a léptük nyomát. A mentőhelikopter ezeken a hadszíntereken ráadásul sokszor későn érkezik, ezért ha nagy a baj, meg kell markolni a mocskos földet, és el kell mormolni egy imát.
Így tehetett egy pár évvel ezelőtt a honvédség iraki zászlóaljának tisztje, Nagy Richárd is, amikor a konvoja mellett fekve azt érezhette, hogy nem éri meg a másnap reggelt. A katona egy leharcolt szovjet páncélozott jármű tetőajtajában állt, amikor egy út menti bomba halálosan megsebezte. Ennél nagyobb veszélynek csak azokat a katonáinkat tették ki, akik a terepjárókban ültek, amelyeken nem volt páncél védőlemez. A helyzet nem sokkal jobb most sem, amikor a világ egyik legveszélyesebb térségében, Afganisztánban szolgál magyar misszió. A terepjárók egy részét ugyan megerősítették, de a mai napig nem használ az alakulatunk olyan berendezéseket, amelyek előre hatástalanítják az út menti robbanószerkezeteket, és egyelőre nem jutottak ki Afganisztánba azok a robotrepülőgépek sem, amelyekkel megkönnyítenék a tábor környékén a felderítést.
Így fordulhatott elő, hogy Szekeres Imre honvédelmi és Horváth Ágnes egészségügyi miniszter látogatásának idején rakétatámadás érte a magyarok táborát. A bázis parancsnoka szerint az is befolyásolhatta az elkövetőket, hogy tudomásukra jutott a kivételes személyek érkezése. Nem elég tehát, hogy a katonáinkat az utóbbi időkben egymás után háromszor támadták meg a járőrözéseiken, a miniszterek megjelenése tovább fokozta a veszélyt.
Elengedhetetlen, fontos vizitek voltak ezek. Szekeres Imre például nemrég Bochkor Gáborral és Palik Lászlóval utazott a közép-ázsiai országba, de extrém utazási irodája háborús kalandtúrára invitálta Göncz Kinga külügyminisztert is, akit szinte ki kellett menekíteni a műveleti területről. Most meg Horváth Ágnes folytatott halaszthatatlan tárgyalásokat a térségben az afgán nőügyi tárcavezetővel, miközben itthon a genocídiummal felérő egészségügyi és szociális reformját próbálják megemészteni mások mellett a gyermekeket vállaló asszonyok. Ettől függetlenül ők is bizonyára fellélegeztek, amikor megtudták, hogy a miniszter asszony nem tartózkodott a merénylet helyén.
Szerencsére távol volt már Szekeres is, aki a támadást követően sem a hazatérés lehetőségéről beszélt az esztelen háborúból, hanem azt hangsúlyozta: még több erőnkkel kell harcolnunk Afganisztánban, mert a „hosszan tartó nyomást nem viseli a tálib ellenállás és a szívós, szervezett bűnözés”.
Megértük tehát, hogy miközben idehaza lassan ráborul a közpénzekkel kártyázó szocialistákra Zuschlag János pókerasztala, Veres János pénzügyminiszter pedig alig tudja magáról lemosni, hogy kapcsolatban állhatott a hazai hulladékmaffia „Császárával” és „Királyával”, párttársuk, a magyar honvédelmi miniszter Afganisztánban kívánja megfékezni a szervezett bűnözést. Ennek érdekében a dél-afganisztáni tartományokba is küldünk ötven kommandóst és összekötőt. Ezek után már a legvisszafogottabb katonai szakértők is úgy vélik, hogy Szekeres Imre nehezen úszhatja meg ezt a háborút áldozatok nélkül. Hosszan tartó nyomás helyett tehát hosszan tartó légnyomás vár ránk, bombamerényletektől zúgó menetelés. Nem féltem azonban a kormányt ettől a rémálomtól sem. Halottak napja közeleg. Ebből az alkalomból milyen szépen felépíthetne a kampánystáb egy nagy katonai temetést.