Lépcsőfokok

Mongólia főlámája pár napos kényszerpihenő után ezen a  héten utazott tovább Budapestről. Még rosszulléte és kórházba szállítása előtt kérdeztük a szám szerint kilencedik Dzsebcundambát arról, miképp lett vallási vezető egy olyan országban, ahol évtizedekig titkolni kellett, ki a kiválasztott.

Ahalha mongol szó, a Halha nemzetség tagjaira utal. Dzsebcundamba, tibeti kifejezés, jelentése őszentsége, mély tiszteletű. Bogdo Gegen, ugyancsak mongol kifejezés, jelentése szent fényesség. Rinpocse, ismét tibeti szó, drágaság, emberi létezésben lakó különlegesség. Mindezek tibeti és mongol címei egy magas rangú vallási vezetőnek. Azt még a buddhizmus ügyeiben laikus is tudja, ennek az indiai eredetű világvallásnak a vezetői újraszületett, reinkarnálódott szellemek. Innen a sorszám.
Mindez összeolvasva: IX. Halha Dzsebcundamba Bogdo Gegen Rinpocse. Ő a mongol buddhisták legfőbb méltósága, aki a napokban trónszékről hirdette a buddhista eszméket Budapesten. Akik Magyarországra hívták, A Tan Kapuja Buddhista Egyház, a Congkapa Alapítvány, a Tibetet Segítő Társaság – Sambhala Tibet Központ és az Öndör Gegen Buddhista Egyház készítették el a trónját tibeti tervek alapján. Ez nem egyszerű feladat, mert a trónkészítésnek szigorú előírásai vannak: minél magasabb vallási méltóságról van szó, annál több lépcsőfok vezet üléséhez.
A Mathias Corvinus Collegium Gellért-hegyi épületének előadótermében jó százan követték angolra és magyarra is lefordított tanítását. Többségében magyarok, gyakorló buddhisták és érdeklődők. És persze Magyarországon élő mongolok.
Trónjáról lesegítik, fotelbe ültetik, onnan osztja az áldást az elébe járulóknak. Már beszéde közben is köhögött olykor egyet, a nyirkos őszi, hideg pesti idő hangját hallhatóan megviselte. Észre sem veszi, hogy valaki egy csomag Negro cukorkát helyezett az ölébe.
Egyike azon kevés vallási méltóságoknak, akiket őszentségének szólítanak hívei. És őszentsége készséggel adott interjút. A bemutatkozást ismerkedő, bemelegítő mondatok követik. Egy tibetinek nem lehet nem szóba hozni a tibeti–angol szótárt készítő hazánkfiát. Persze hallottak róla, persze ismerték nevét, bár nem kis időbe telik, amíg tibetiül ejtett nevét összhangba hozom Kőrösi Csoma Sándorral.
– Sosem voltam Magyarországon korábban, pedig mindig szeretettem volna idelátogatni – mondja. – Magyarországból kellemes, nyugodt légkör árad – fogalmaz, és nehéz eldönteni, hogy a lépcsőfokok által megjelenített távolság vagy udvarias gesztus mondatja vele ezeket a szavakat.
De miért egy tibeti a mongolok legfőbb vallási vezetője? A történet szerint az első Dzsebcundamba egy mongol királyi család hercege volt. Már gyerekkorában sok jel mutatott arra, hogy nagyon különleges ember lesz, ezért apja, a király elvitte a dalai lámához, aki azt mondta neki, hogy a gyermek a nagy tibeti mester, Taranatha reinkarnációja. Azóta ezt a reinkarnációt tibetiekben és mongolokban is felismerték.
– Nem én vagyok az egyedüli Dzsebcundamba, aki mongóliai buddhistákat vezet, előttem már nyolc Dzsebcundambát elismertek a dalai lámák, s közülük ketten mongóliai származásúak voltak, a többiek mind tibetiek – beszél elődeiről.
A keleti arcok olvashatatlanságát és kortalanságát látom magam előtt. Életrajzából persze kiderül, egy 76 éves ember ül velem szemben. IX. Dzsebcundamba 1932-ben született a tibeti Lhászában. Kiválasztottságát már kisgyermekkorában elismerték, lámák és állami jósok négyéves korában bizonyosodtak meg arról, ő az előző mongol főláma újraszületése.
– Hétéves koromban kezdtem tanulmányaimat a Drepung kolostorban, ahol 14 évet töltöttem – folytatja, a megpróbáltatás esztendei felett azonban átlép. Élt koldus szerzetesként, magányos bölcsként bolyongott Tibetben. 1959-ben a dalai lámát követve Indiába menekült. A kommunista világmegváltók ekkor kezdték felforgatni a tibeti életet. Mongóliában ez idő tájt már negyven esztendeje tartott a rémálom. Nem beszél a szenvedés ezer kínjáról, arról, amit a mongolok átéltek. Volt idő, még a szovjet invázió, 1921 előtt, amikor Mongóliában szinte kizárólag a szerzetesek tartottak fenn iskolákat és kórházakat, mint ahogy ők intézték a közigazgatás ügyeit is. Előbb vagyonuktól, majd iskoláiktól, kórházaiktól fosztották meg a szerzeteseket, és lerombolták kolostoraikat. A nomád Mongóliában, a sátrak birodalmában számtalan település egyetlen tartós épületét tették így a földdel egyenlővé. Megtiltották az új szerzetesek felvételét, mint ahogy megtiltották azt is, hogy Buddha-szobrot állítsanak, s új reinkarnációt keressenek. A dalai láma sokáig titokban tartotta, hogy ki a kiválasztott. Egészen a rendszerváltásig, 1991-ig hallgattak erről, nem egy emberéletet mentve meg ezzel.
– Az előző Dzsebcundamba hatvanéves lehetett, amikor elhunyt, de azt pontosan senki nem tudja megmondani, mikor halt meg. Az én időmben természetesen már nem ismertek el vallási vezetőként, ugyanis Mongólia kommunista ország volt. Amikor a dalai láma megerősítette, hogy én vagyok Dzsebcundamba, 61 éves voltam – folytatja. Mongóliába csak nyolc évvel később, 1999-ben látogatott el. – Akármilyen hévvel is rombolták a kolostorokat, száműzték a szerzeteseket és a hívőket, az emberek lelkében lakozó hitet mégsem sikerült lerombolni – mondja.
És Európa? Hogyan állunk mi a hittel? A templomok mind üresebbek lesznek, s közben növekszik a keleti vallások követőinek, köztük a buddhistáknak a száma. Válságjelek lennének ezek? – kérdezem.
– Őszentsége a dalai láma mindig azt mondja az embereknek, kövessék saját hitüket. Amikor elébe járul valaki, megkérdezi tőle, milyen vallást követnek szülei és testvérei. És ha ő azt válaszolja, a kereszténységet, őszentsége erre azt mondja, akkor gyakorolja ő is szülei és testvérei hitét – idézi a dalai lámát Bogdo Gegen Rinpocse. – Legyen valaki akkor is keresztény, legyen akkor is buddhista, ha válságban van a vallása. Mert ha egy vallás válságba jut, akkor minden vallás ugyanabba a helyzetbe kerül.
A mongol főláma négy napra érkezett Budapestre. Kényszerűségből mégis több mint két hétig élvezte a magyar főváros vendégszeretetét. Beszélgetésünk után két nappal, négynapos tanításának végeztével könynyebb agyvérzést kapott. Előbb az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, majd az Amerikai úti idegsebészeten kezelték. Hendrey Tibor, a Tibetet Segítő Társaság elnöke idézi fel ezeknek a napoknak az eseményeit. Végig intenzív osztályon volt, egyedül egy szobában. Mongol hívei mindennap be akartak menni hozzá, de nem tehették. Imádkoztak érte, mint ahogy a Sambhala központban is fohászkodtak egészségéért. Története ekkor lett érdekes, állapota után újságírók érdeklődtek. Gondolatai, meglehet, érdektelenek maradtak. Bogdo Gegen Rinpocse kerülte a nyilvánosságot, ágyához nem engedett senkit. Betegségéről maga mintha nem akart volna tudomást venni, rosszulléte után azonnal Szingapúrba utazott volna tovább, erről a dalai láma beszélte le. Őszentsége gondos kezelés után csak e hét közepén hagyta el Magyarországot – kezelésének költségei mintegy másfél millió forintot tettek ki. A szervezők adományokból fizették ki a számlát.
Vallási vezetőnek, Dzsebcundambának születni, ez a gondolat tényleg idegen európai kultúránktól. Ám csak látszólag kiváltság, inkább feladat, küldetés is egyben. S a 2007-es esztendőben minden korábbinál fontosabb része lett ennek a küldetésnek a béke hirdetése.
– Mindenkinek, legyen bármilyen vallás követője, meg kell próbálnia saját közösségében békességet teremteni – mondja. – És ugyanígy békére kell törekedni a többi vallással is. Máskülönben hogyan is gondolkozhatnánk a világbékéről, ha nincs meg a barátság és a harmónia az emberek és a vallások között?