Likvidálás

Ludwig Emil
2007. 11. 26. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Olyan ügyesen konspirálták a múlt heti „miniszterelnöki országjárás” útitervét a főhivatal emberei, hogy még utólag sem könnyű összeállítani a nyilvános hírforrásokból, valójában merre forgolódott a nép közt Gyurcsány, az igazságos. Azt, hogy hol nem járt a kormány feje, biztosan ki lehet silabizálni más, egzakt adatokból is, például a térképvázlatokról, menetrendekből és helységnevekből, amelyeket a tavasszal már megszüntetett, december elejétől pedig felszámolásra kijelölt vasútvonalak érintenek. Azokon a településeken ugyanis, amelyeket érintenek e halállisták, aligha vegyült el a lakosság között a történelmi bátorságú miniszterelnök, sem gyalogszerrel, sem lóháton, mert azért még beléje is szorult valamennyi óvatosság.
Márciusban már likvidált tizennégy úgymond veszteséges MÁV-szárnyvonalat a kormány, majd október végén előbb huszonnégy, utána váratlanul újabb tizennégy, összesen harmincnyolc vonalszakasz került – a felmondási idejét töltő – Kóka vezette közlekedési tárca konvergenciaprogramjának törlendő listájára. Jellemző a liberális gazdaságpolitika demokráciafelfogására, szociális érzékenységére, hogy rapid végrehajtású terveikről először az újságokból értesülhettek az érintett települések lakói, képviselő-testületei és polgármesterei, a magyar önkormányzati szabadság és az alkotmányos alapjogok dicsőségére.
A döntéseket megelőzte némi – manapság megszokott alaposságú – szakmai háttérmunka, azonban a gazdasági mérlegelések mutatói összességükben nem igazolják e példátlan rombolást. Információink szerint hatvannégy alacsony kihasználtságúnak ítélt vasútvonalon – összesen 2617 kilométernyi szakaszon – vizsgálták a vonatok igénybevételét. A felmérés statisztikai eredménye: tizenkét utas/kilométer, ami egyáltalán nem számít rossz aránynak, főleg akkor, ha az adatot nem csupán száraz nominális faktornak, hanem eleven, hús-vér, saját személyi számmal, nadrággal, szoknyával rendelkező, iskolába, munkahelyre, orvosi rendelőbe, kórházba, hivatalba, piacra, áruházba, diszkóba, hét végi rokonlátogatásra, esküvőre, keresztelőre, temetésre utazó embereknek tekintjük. Akik amúgy, ha másként nem, a boltban megvásárolt élelmiszer, a gáz-, a villany- és egyéb igénybe vett szolgáltatások áfájával adót is lerónak az államnak, hogy az cserébe gondoskodjon a törvény által is előírt kötelezettségeiről, amilyen például a közlekedés európai színvonalú fenntartása.
Ezzel szemben mit látunk? Azt, hogy az ország fizetésimérleg-hiányának és a külső adósság törlesztési terheinek horribilis summáihoz képest hangyafülnyi mértékű – egy-két milliárdos – megtakarítás még az állami vasúttársaság szaldójában sem mutatható ki nettó bevételként, mert a pályák és a létesítmények őrzési, karbantartási költségei, a fémlopások kártételei, a munkájukat elveszítő alkalmazottak segélyezése stb. csőstül elviszik a minisztériumi asztaloknál megtervezett bevételt. Másként, „emberileg” feltéve a kérdést: hová vezet ez a kíméletlen neoliberális mentalitás, amelynek következtében a pőre gazdasági megszorítások embertömegeket, helyben élő generációkat fosztanak meg a technikai civilizáció, az évszázados hazai műszaki, gazdasági és szociális fejlődés elért eredményeitől? Attól a kevéske, szerény komforttól, kényelemtől és kiszámíthatóságtól, amitől még a Kádár- és a Rákosi-rendszer sem fosztotta meg a népet? A vasúttól?
Ez ellen mindenfajta tiltakozás, sztrájk indokolt. Nem kérünk a liberális likvidátorokból.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.