Mennek? Maradnak?

Olvasom a Nézőpont Intézet legutóbbi felmérését a közelgő népszavazásról. Nem szeretnék Gyurcsány Ferencék helyében lenni. A szondázás szerint a referendum mindhárom kérdésében toronymagasan vezetnek a kérdés föltevői, másképpen fogalmazva a „reformerek” égnek, mint a lódengyár. A felmérés egyébként különösebb meglepetést senkinek sem okozott, kétkezi ember jártában-keltében érzékelte, észlelte, tudta, hogy hányadán áll a leendő népszavazás kimenetele. Szerintem a mutatványos luxusproletárok (a népszerűségi listák sereghajtói) is érzik a vesztüket, beléjük azonban beleverték, hogy az utolsó pillanatig optimizmust sugározzanak, s minél több helyen harsogják az obligát marhaságot: a győzelem napjai jönnek…
A helyzet úgy fest, hogy most már egy fürge vérátömlesztés sem tud segíteni a multikommunistákon. Mert mi van akkor, ha teszem azt, néhány héten belül ülepen rúgják az affektáló sztárplebejust (nem kizárt), s helyére, mondjuk, Kiss Pétert ültetik? Semmi. Ő is a KISZ-ben kezdte (előtte ő is kisdobos volt meg úttörő), a különbség csak annyi, hogy ő nem volt ott jókor, jó időben, meg nem tud olyan kenetteljesen hazudozni, mint a Szemlőhegyi rém. Ugyanott vagyunk.
Idekapcsolódik Pokorni Zoltán Fidesz-alvezérnek az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) intézett memoranduma, amelyben Pokorni arra hívja fel az OVB figyelmét, ne gatyázzanak a népszavazáshoz benyújtott aláírások ellenőrzésével (az időhúzás régi bolsevik trükk), a megbeszélt három hét éppen elegendő, s akkor a parlament még az őszi ülésszakon dönthet a referendumról. Rytkó Emília OVB-vezér asszony persze égre-földre esküdözött, hogy ők igyekezni fognak. (Én azért nem venném be erre az arzént.)
Hogy aztán majd mi lesz egy sikeres népszavazás esetén, veszi-e a kalapját a regnáló kormány, vagy talál valami ürgelyukat, megjósolni nem lehet. Tartsuk szárazon a puskaport!