Női kvóta mint politikapótlék

Női kvóta a parlamentben. Ezt a bravúrötletet rángatta elő cilinderéből jobb híján az SZDSZ, untermanként felhasználva egyik-másik bizonytalankodó pártot. Miután a „melegek házassága” című ripacsszámuk csúfosan megbukott. Női kvóta. Hosszú távú ideálok szempontjából ez volna honatyáink foglalkoztatási modellje? Vagy távlatos jövőképnek szánták saját hölgyutódaiknak, akik a mindenkori készen kapott mintákat örökítik tovább? Íme, a liberálisok frappáns PR-ötlete, noha a 17-18 éve sivatagi közönybe süppedt főállású képviselő nőtársaktól – tisztelet a kevés számú kivételnek – ránézésre bizton tudható, hogy ki az, aki egyetlen fontos gondját sem fogja megoldani választókörzetének, csakúgy, mint a Tisztelt Házban tobzódó férfi kollégáik.
A magyar közéletet érintő stratégiai gondolkodást, akár szociálpolitikai, akár foglalkoztatási kérdések terén évek óta csak ilyen üres kampányfogások helyettesítik, mint 100 nap 100 százalék, 100 lépés program, metróprojekt, jégpálya a Parlamentnél, befüvesített Lánchíd, pálmafás-homokos újpesti rakpart, Pannon puma, most pedig ez a női kvóta. Miközben a társadalmi különbségek latin-amerikai szintre süllyedtek, s a ma még munkával rendelkezők reálbére az 1980-as szintet sem érik el. Semmiféle kvótalicit nem tudja elterelni a figyelmet a kormány bátor lépéseiről, amelyek a nagycsaládosokat és az alacsony jövedelműeket taszítják még mélyebbre, amelyhez – valljuk be – tényleg nagy bátorság és vastag rinocéroszbőr kell, no meg az adófizető alattvalók mélységes megvetése. A legkiszolgáltatottabb helyzetbe az ötven évnél idősebb nők kerültek, létszámcsökkenésnél őket rúgják ki legelőször. Nem reményteliek a negyvenes többdiplomás hölgyek hétköznapjai sem, akik túlképzettségükkel – és huszonévesekhez képest túlkoros bélyegükkel – folyton falakba ütköznek, s ha kiválasztjuk a hazai foglalkozások közül azokat, amelyekhez a köznyelv természetesen teszi hozzá a „nő” szóvéget, kiderül, hogy ma ezek a legalacsonyabb kereseteket biztosító tevékenységek. És aki jó pár éve a nyugdíjából él? Az régóta feladta a versenyt. Szégyenkezve fogadja el a felnőtt gyerekei által juttatott dugipénzt a számlák érkezése idején.
A csúcsragadozók pedig azt tették a piramis alján élő szegényekkel, amit orvos ismerősöm döbbenten tapasztal a munkájukat vesztett betegeknél. Tüneteik azonosak lettek a háborús neurózisban szenvedőkével: folyamatos stressz és depresszió, szapora pulzus, álmatlanság, teljes visszavonulás a világtól. A bravúros női kvóta helyett talán ezekkel a súlyos társadalmi tünetekkel kellene foglalkoznia a Tisztelt Háznak!
Jeszenszky Zsófia, Budapest