Retronosztalgia

Új időszaki kiállítás nyílt a Budapesti Történeti Múzeumban Kirakat: Divat a szocializmusban – In memoriam Ökrös Zsuzsa címmel. Egy kopott múzeum hátsó zugában, sötét vitrinekben pár évtizedes ruhák idézik az „átkos” divatát. Egyenesen anyáink szekrényéből

Sashegyi Zsófia
2007. 11. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kedves, nosztalgikus kiállítás nagylánykorom ruháival – áll a bejegyzés az emlékkönyvben, s a másik oldalon a következő: „Nosztalgia. Egyszerre szomorkás és megmosolyogtató. Jó volt…” Szinte mindenki ihletetten véste ide a nosztalgia szót kilépve a teremből, amelyben ütött-kopott, förtelmes cipők, agyonhordott, mázsás lóden, övvel szorosra húzott, sötét bőrkabát, cseh festett műanyag ruha és kontrasztnak egyetlen darab a csak pártfunkcifeleségek számára elérhető Rotschild-ruhatárból tükrözi arányokban és anyagokban a szocializmus divatvilágát. Azon már nem is csodálkozunk, hogy Ökrös Zsuzsáról csak az emlékkönyv bejegyzéséből tudjuk meg, kicsoda. A vetítővásznon az elmúlt ötven év hangulatát idéző filmöszszeállítás pedig mindenről szól, csak épp a divatról nem.
A gyengén megvilágított hátsó szobában a mai értelemben vett divatot tulajdonképpen csak tervezői skiccek és címlapok jelzik. A többi – elnyűtt usánka, kopott orkánkabát, nejlondzsörzé és házmesterné-cipő – a hétköznapi valóság, amelyből csak az ötvenes évektől hosszú léptekben eltávolodva találtak kiutat a kor aranykezű varrónői, akik szabásminta nélkül is képesek voltak a legcsinosabb ruhakölteményeket elővarázsolni a semmiből. Gizi néni jut eszembe itt, gyermekkorom legendás varrónője, akit még ma is csodálattal vegyes tisztelettel emleget anyám, amikor kezébe kerül egy-egy narancssárga virágos frottírból összeöltött ruha.
A megsárgult címlapokról szebbnél szebb nők néznek ránk. Kalapban, ósdi kosztümökben, tarka miniszoknyákban, vastag tuscsíkkal a szemhéjukon, föltupírozott konttyal vagy borzas frizurával. De épp ilyen szép a munkásnők arcán az a széles mosoly, amellyel ijesztő, puffos ujjú, zömök ruhák divatbemutatóján örülnek az elérhetőnek, mit sem törődve Rotschild Klárával, aki reggelente Chanel kosztümjében vonul végig a Váci utcán ölebével, hogy kinyissa kiváltságos vevőinek a boltot, amelyben világmárkák hű koppintásait adja el, szigorúan valutáért.
A kiállítást multimédiássá avanzsáló videóról egyszerre halk morajlás vonja el a figyelmem. Spontán összeverődött kis csoport nagy lelkesedéssel veszi körbe a terem közepén álló vitrint, amelyben a Tisza cipők és hatalmas napszemüvegek között egy pár elnyűtt hócipő ékeskedik. Az idős asszonyok egymás szavába vágva mesélik, milyen hasznos volt, s miután részletezték előnyeit, továbbsétálva a távolba révednek, s szinte álmodozva rebegik: És milyen meleg volt! Mint akik azóta dideregnek…
Lassan én is indulok; magam mögött hagyom a szocializmus pislákoló fényben hunyorgó kirakatát. A Budapesti Történeti Múzeum állandó kiállítási tárgyai és állandónak bizonyult ócska, barnássárga, préselt faburkolatai, leszakadt, elkopott kilincsek közt baktatok kifelé, s magamban kesernyésen mosolygok. Az ötlet kiváló, de meddő igyekezet elmúlt idők iránti sóvárgásra késztetni a ma emberét. Hiszen amit odabent elénk tárnak, addig nem emlék, amíg idekint még mindig nejlonotthonkában, a Csinibaba díszletei közt járunk.
(Kirakat: Divat a szocializmusban – In memoriam Ökrös Zsuzsa. Budapesti Történeti Múzeum, látogatható 2008. január 14 -ig.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.