Vigyázzunk szemünk fényére, a miniszterelnökre!

Vigyáznunk kell rá. Egy van belőle. Még jó, hogy vettünk új vízágyúkat. Vízágyúval vigyázz a miniszterelnöködre! Ez lesz az új jelszó. A gyerekeknek meg kell tanítani a sekélyes kis nacionalista nóta dallamára az új szöveget: „Gyurcsány Ferenc vízágyúja fel van virágozva. Indulnak az őrző-védők messze a csatába.” Valahogy így.
De szép is volt ez a hétfő este a Hajós utca környékén! A forgalmat elterelték, az élet megállt. Öreg házakban idős lakók élnek arrafelé. Egy kisebb rendőrsereg igazoltatta a veszélyesnek látszó nyolcvanéves nénikéket. Mint hallottam, egyikük panaszkodott a tévében, hogy a rendőrök nemcsak megmotozták őket, nemcsak kirakatták a retiküljüket, hanem még a szatyrukat is kirámolták. Szerintem nagyon jól tették. Hátha bomba van a Hunyadi téri piacon vásárolt csirkefej alatt.
Mi lett volna, ha miniszterelnökünk nem ér oda az Operába? Belegondolni is szörnyű. Úgy hallgattuk volna végig a Himnuszt meg a Szózatot, hogy egyetlen közjogi méltóság sem teszi szívére a kezét. Hátborzongató, mi lenne velünk egy szívre tett kezű miniszterelnök nélkül. Keserű lenne a méz, poshadt a kivi, pókhálós a paprika.
Ha megadja az ég, hogy jövőre is ő legyen a miniszterelnök (hátha kihúzza), addigra ki kell eszelni valamit, hogy szemünk fénye még nagyobb biztonságban legyen. Nekem van egy ötletem, most azt megosztom önökkel. Mint minden zseniális javaslatnak, ennek a lényege is pofonegyszerű. A miniszterelnököt a föld felszíne alatt kell eljuttatni hatáskörzetébe. Nem kell alagutat fúrni, hiszen a metróalagutak erre a célra kiválóan megfelelnek. Arra a kis időre, amíg ő eljut a rendeltetési helyére, le lehetne állítani a metrót. Az Opera és a Parlament között ugyan nincsen közvetlen metrójárat, de a Deák térnél két riksakuli fölvihetné a miniszterelnököt a kisföldalattira. Szállításához nem kellene páncélautó – itt spórolnánk meg azt a pénzkiesést, amit a metró leállítása okozna –, azt egyébként is körülményes lenne föltenni a mozgólépcsőre. A jármű, amelylyel közlekedne, valójában sínautó lenne, afféle kézihajtány, amely úgy lenne kiképezve, hogy azzal – mint egy babakocsival – föl lehessen hajtani a mozgólépcsőre is. Ezt megtervezni nem olyan nagy ügy, a marsjárónál jóval egyszerűbb feladat, majd a műszaki egyetemen megoldják. Fontos, hogy a tanácsadók időben megmagyarázzák a miniszterelnöknek, hogy a kézihajtány irányítása közben véletlenül se tegye szívére a kezét, mert legurulhat a mozgólépcsőről.
Azért féltem a miniszterelnököt, mert meghallgattam a beszédjét, amit elmondott az Operában. Mély volt és nagy ívű. Mélyen kezdődött, és még annál is mélyebbre ívelt. Hihetetlenül bölcseket mondott, és nagyon egyszerűen. Például azt állította, hogy nem könnyű a demokrácia. Én meg azt hittem, könnyű. Aztán azt is mondta, hogy hosszú út áll előttünk. Ezt olyan jó volt hallgatni, olyan Máté Péter-es volt, de aztán hozzátette az aktuálisat, hogy hosszabb út áll előttünk, mint azt egyesek ’56-ban gondolták. Megint igaza volt. Rávilágított az igazságra azzal a fényes elméjével, hogy az ’56-osok biztosan azt hitték, itt tizennyolc évvel a diktatúra kimúlása után majd szügyig járunk a demokráciában, és minden ablakban mély gyökerű demokratikus szabadságjogok nyílnak muskátli helyett, pedig egy frászt. Jól beszélt szemünk fénye miniszterelnökünk. Abban is milyen igaza volt, hogy ebben-abban Mindszenty más véleményen lett volna, mint Nagy Imre. Ezt se lennék képes cáfolni. Azt ugyan nem tudom, Nagy Imre hogyan viszonyult a fogamzásgátlókhoz, de a hercegprímással kapcsolatban vannak tippjeim. A többpártrendszerről pedig fogadok, úgy összevitatkoztak volna, mint a Semjén meg az Eörsi Mátyás. Gyurcsány minden állításával fején találta a szöget. Csak úgy hullottak a kalapácsütés-mondatok. Hogy a demokráciát nem a hangoskodók fenyegetik, hanem a viták. Milyen igaz. Tiltsuk be a vitát.
A beszéd vége felé már úgy éreztem, én nem érdemlem meg ezt az embert. Künn a vízágyú, bent pedig ez a nagyágyú. Amennyire csak egy nagyágyú megérinthet, annyira megérintett. Főként, hogy bátran mondta a magáét, nem félt attól a regiment rendőrtől a falon túl, csak eregette a szép szavakat. S hogy a fő ellenségünk nekünk az a tekintély. Ami miatt föladjuk magunkat. Már nem mondta, hogy Orbán, csak azt mondta: tekintély. És: ellenség.
Mindent értünk.