(égő kukából lesz-e örömtűz )

Én nem tudom, hogy egy politikusnak mennyi észre van szüksége, s mi a teendő akkor, ha ez az ész valamely okból – „árvaság, korai öregség…” – megfogyatkozik. Az úgynevezett szépkorúak – én is közéjük tartozom – olykor, hogy úgy mondjam, ki vannak téve ennek a veszélynek. Viszont az az igazság, hogy míg a matematikus húsz-egynéhány éves korában éri el csúcsteljesítményét, s későbbi tudományos karrierje során nagyjából abból él, ami ifjan eszébe jutott, a politikusok nemegyszer életük utolsó harmadában érnek a zenitre, mivel hivatásuk gyakorlásához inkább rutin és tapasztalat, s tán a bölcsesség illúziója kell, mintsem ész. Ráadásul, ha valaki sikeres, mint középkorú, éljen bár demokráciában vagy diktatúrában, felettébb ragaszkodik elfoglalt helyéhez és tekintélyéhez, különösen akkor, ha ez hatalmat is jelent.
De térjünk vissza a demokráciához, amely tudvalevőleg nálunk virágzik. A „nagy öregek” ebben a közegben is tisztelettől övezve élnek, bár látnunk kell, hogy igazi hétpróbás szépkorúak leginkább az MSZP-ben fedezhetők fel, ha nem is a legelső sorokban. Az új nemzedék Gyurcsány vezérletével elfoglalta a hatalom stratégiai pontjait és a gazdaság megfelelő pozícióit, ám ha kipróbált tekintélyre van szükségük a szocialistáknak, mindig készenlétben áll a háttérben például a reformok ősatyja, Nyers Rezső, minden titkos tudója, Horn Gyula, s a bölcsesség szelíden liberális kútfeje, Vitányi Iván. A jobboldal egyetlen szépkorú bölccsel dicsekedhet. De vagy a jobboldal csúszott el eredeti helyéről, vagy pedig ő. Bizony-bizony! Hol van már a tavalyi hó(bagoly)?
De alapmotívumunkhoz visszatérve: az idős, bölcs politikus idol voltát oly módon tartja fenn, hogy időnként megnyilatkozik. Nézzünk egy példát. Vitányi Iván (az MSZP egyik alapítója, örökös országgyűlési képviselő) a minap a Népszabadságnak adott interjút, minden szavával azt bizonyítva, hogy az alma olykor messzire eshet a fájától. Vagy az almájától a fa? Mindegy. Az interjú „Örömtüzeket kellene gyújtani” címmel jelent meg, és – jobb szót nem találok – elképesztő. A szépkorú bölcs így látja társadalmunk jelenlegi helyzetét: „Most megtörtént a fordulat. Először sikerült olyan költségvetést előkészíteni, amely már alkalmas arra, hogy valóban megvalósítsuk a társadalom átalakítását. A társadalom jelenleg ezt egyáltalán nem méltányolja, ezt nevezem én inadekvát helyzetnek. Én sokkal adekvátabb helyzetnek tartanám, ha szerte az országban örömtüzeket gyújtanának a fordulat megünneplésére.”
Ki hallott ilyet? Ez a szöveg, különösen a befejező mondat, egy lezuhant ufó, egy nagy radioaktív böszmeség. Amerikában a katonaság kordonnal venné körül, és száz évre titkosítanák. Örömtüzek? A jó öreg Alzheimer csettintene, ha hallaná. Gyurcsány pedig elsápadna az irigységtől. Ilyen mesteri szövegre ő is csak mély transzban képes. Hová gurul még ez az alma? Rá kell döbbennünk: ez nem spontán hülyeség, ez az ősszoci alapállás. Hány reformot, átalakítást, új mechanizmust nyelettek le a társadalommal?! Bennem felrémlik az „Utasítás a kézi vezérlésű felvonók használatához” című förmedvény egyik passzusa: A lift elakadása esetén nyugodtan meg kell várni, míg a kabint kézi erővel a következő állomásig húzzák.
Most Gyurcsány húzza, Vitányi segít neki nyögni. Mi meg ülünk az elakadt, zuhanni kész kabinban. Hogy érdemes-e örömtüzet gyújtanunk levegőtlen fülkénkben szorongva, én nem tudom…