Elkülönítve

Szávay Ágnes szerda este megközelíthetetlen volt a magyar újságírók által. Az utolsó pillanatban érkezett, pedig a meghívottak közül valószínűleg nem egyedül neki kellett a délutáni edzést követően még fodrászhoz is elrohanni; mialatt az asztalához sietett, elhárított minden érdeklődést, de akkori ígérete ellenére a műsor után sem válaszolt a kérdésekre, sajtósához irányította a riportereket. Óriási kontrasztként Egerszegi Krisztina legalább fél órán át állta az újságírók rohamát, pedig mint elmondta, csak kötelességtudatból tett eleget a meghívásnak, gyermekei mellett lenne a helye az esti órákban. Egerszegi kicsit nyers őszinteségével együtt is rendkívül megnyerő volt, Szávay Ágnes viszont mintha feszengett volna a ráerőltetett szerepben. Elhitették vele, hogy így kell viselkednie. Aki ismeri, tudja, hogy alapvetően közvetlen; saját emlékként is felidézhetem, amint egy éve, ugyancsak a sportgálán, akkor teljesen ismeretlenül beszélgettünk fesztelenül néhány percen át, még a közös soltvadkerti ismerősöket is felemlegetve.
Szávay Ágnes ma már nem dönthet minden kérdésben önállóan, a menedzsere olykor nemcsak érte, helyette is gondolkozik és cselekszik. Arról győzködi, hogy ne olvassa el a róla szóló írásokat, tartsa távol magától az újságírókat. Ez utóbbi olykor valóban létszükséglet, de különbséget kell tenni a US Open és a sportgála között. Szávay akkor lesz igazán fénylő csillag, ha megérzi, mikor kell az ösztöneire hallgatnia. Mint Jankovics ellen Pekingben, amikor reménytelennek tűnő helyzetben, második adogatásból ászt ütve megfordította a meccset. (N. M.)