Akár szó szerint is vehetnénk a híres olasz művész szavait Balogh Gyöngyi szerint. A korabeli alkotások nitro alapanyaga ugyanis egy idő után magától lebomlik, kocsonyás anyaggá válik, elporlik, néhány esetben pedig kigyullad. A leletmentés ezért is nagyon sürgős feladat.
Az első, 1901-es magyar néma játékfilmet, A táncot – mint azt az archívum munkatársai elmondták – megközelítőleg 600 néma alkotás követte. Ebből ma 45 van meg viszonylag teljes és nézhető állapotban. Fennmaradt még 36 rövid töredék, a többi némafilmünk kallódik vagy megsemmisült. A nemzetközi átlag csaknem 15 százalékával szemben a magyar alkotásoknak csupán hét százaléka élte túl a húszas-harmincas éveket. A hangosfilm megjelenésével néma társa ráadásul kiszorult a mozikból, archívum nem volt, a feleslegesnek hitt kópiákat gyakran újrahasznosították, s így kitűnő művészek – Fejős Pál, Kertész Mihály vagy épp Korda Sándor – munkái váltak semmivé.
1931-től, tehát a hangosfilmgyártás kezdetétől a háború végéig – mint azt a két filmtörténész elmondta – 360 egész estét betöltő játékfilm készült. Hatvan százalékuk túlélte a világháborút, s bekerült az 1957-ben létesített magyar filmgyűjteménybe. Azóta számtalan alkotást sikerült felkutatni és megszerezni, de a háború előtti művek 15 százalékának hollétéről még mindig nem tudunk semmit. – A filmeket egyrészt a szovjetek vitték el hadizsákmányként, másrészt – fűzi hozzá Kurutz Márton – a kőbányai MOKÉP-telepen hatalmas gödrökben égették el a nemkívánatos háború előtti alkotások kópiáit. A töredékek néha teljesen váratlanul kerülnek elő. Képes Géza egy 1942-es kritikájában a legjobb magyar „mozgóképként” emlegette Nádasdy Kálmán filmjét, a Gyávaságot. A meglévő tízperces részletet nemrégiben sikerült kiegészíteni külföldön megtalált kópiatöredékekkel, majd egy Békés megyei padlásról is előkerült néhány tekercs, így a film csaknem teljesnek mondható, vetíthető állapotban van ma már. A legkülönbözőbb helyekről térnek haza a régi alkotások, a háborús témájú Magyar sasok például Moszkvából, a keleti fronton játszódó Negyedíziglen Helsinkiből, a János vitéz pedig egy kanadai magángyűjteményből. A Horthy-korszak és a nyilas rezsim híradói túlnyomórészt megmaradtak, a megsemmisítéstől is sikerült megóvni őket. A háború előttiként emlegetett magyar hangosfilmgyártás 1944 őszén, Budapest frontvárossá válásával szűnt meg. Így maradt befejezetlen Szőts István balladisztikus alkotása, a Tűz a hegyen. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy az utolsó időkben Azért is maradok címmel még egy áljátékfilm forgatásába is belekezdtek, nehogy a németek elhurcolják a technikai berendezéseket. Megtették ezt helyettük az oroszok, közvetlenül a háború után.
Az elveszettnek hitt alkotások keresése ma is folyik. Reméljük, rövidesen előkerül a korszak emblematikus filmje, az Egy nap a világ vagy Manninger János különös sorsú Kétszer kettőjének első változata.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
