Ketten beszélnek

Hallgatom, nézem, olvasgatom a sztrájk- és tüntetéshullám utáni visszhangokat. Valamennyi önmagáért beszél. Csak két észrevétel a rakásnyi nyilatkozatmarhaság közül… Budai Bernadett, a kormány ügyeletes szóvivője így értékel: „Az emberek többsége nemcsak ugyanúgy végezte a munkáját, mint máskor, de a sztrájk hatásából lényegében semmit sem érzett.” Budai Bernadett a jelek szerint vak, illetve gyengén látó, nem észlelt semmi különöset a szolidaritás napján, számára nem volt semmi rendkívüli a levegőben, az emberek, a járművek ugyanúgy jártak-keltek, mint más hétköznapon, a galambok zavartalanul burukkoltak, délben meg szólt a harang, vagyis minden rendben ment. Hűha!
Horn Gábor, az SZDSZ megmondóembere valamelyest más hangot ütött meg, mint a szóvivő; sajnálatát, szinte együttérzését fejezte ki a sztrájkolók, tüntetők felé, mondván, elszomorító lehet ilyen érdektelenségbe fulladt eseményt levezetni. Őszinte részvéte a bágyadtra sikerült összejövetelek szervezőinek, talán majd egyszer, máskor…
Hornnál valószínűleg az lehet a magyarázat, hogy összekevert két kazettát, s tévedésből a szabad demokraták legutóbbi küldöttközgyűlését pörgette le, amelyen a ványadt varjak azon keseregtek, milyen szánalmas dolog egyszázalékos népszerűségi kórón károgni bele a nagyvilágba. Bizony nehéz a régi, daliás időket mumifikálni… Budai Bernire meg nem kell igazán haragudni, mikrofont, képernyőt kapott, s ettől szózatra gerjedt, mint bülbülszavú elődei. Jobb esetben kinövi.