Ha valaki latin reverendás, de turbános, keleti köpenyes lelkészt lát, nem káprázik a szeme: a káld katolikus papok ősi viselete keleti és nyugati elemeket egyesít. A ma százötven–kétszázezer fős közösség elsősorban Irak, Irán, Szíria és Egyiptom területén él. Őseik még az 1200-as években váltak ki a káld nesztoriánus egyházból a domonkosok térítő munkájának eredményeként. Nesztoriosz követői Krisztus isteni és emberi természetének egységét tagadják, azt állítva, hogy e két természet egymástól elválasztva létezik. Ennek következtében úgy vélik, Krisztus alá volt vetve a bűnnek, és csak fokozatosan vált Isten fiává. Így Szűz Mária sem nevezhető istenszülőnek, theotokosznak, csupán Krisztus-szülőnek. A káld katolikusok a XV. században formálódtak egységes közösséggé Johann Sulaqua (?1510–1555) pátriárka szervezőmunkájának következtében. A Rómával való egység azonban nem volt végleges, mert a XVII. században XIII. Simeon kosi pátriárka hátat fordított a nyugati kereszténységnek. Ez a szakadás azonban 1672-ben megszűnt, és ismét megvalósult az unió. A kaldeus egyház pátriárkája ekkor székhelyét Babilonból Moszulba tette át; a Szentszék 1860-ban alapította meg a káld szertartású babiloni patriarkátust. A pátriárka fennhatósága alá tartozik a moszuli és a bagdadi érsekség. A káld egyház vezetőjét a püspöki szinódus választja, de hivatalában a pápa erősíti meg, miután leteszi a Szentszéknek az alávetettségi esküt. III. Emmanuel Delly káld pátriárkát XVI. Benedek pápa 2007. november 24-én bíborossá kreálta.
origo.hu
Újabb durva frontális karambol – fotók a helyszínről!
