Koszovói párhuzam

Háromszázezer magyar közvetlen közelében ketyeg az az időzített bomba, amely ismét lángba boríthatja a Balkánt. Ma már mindenki számára világos, hogy Koszovó ügyében nem lesz megegyezés a koszovói albán és a belgrádi szerb álláspont között, így a rendezési tárgyalásokat véglegesen lezáró december 10-i határidőt követően már csak Pristina döntésén múlik, hogy mikor kiáltja ki a függetlenséget. Az sem kérdéses, hogy ez a kikiáltás nem várat sokáig magára.
A forgatókönyv szerint a koszovói döntést washingtoni elismerés követi, s ezt Berlin jóváhagyása emeli majd európai ügygyé. Hogy az Európai Unió többi tagállama közül melyik tartja fontosnak a Németország melletti felsorakozást, azt ma még nehéz megjósolni, annyi azonban bizonyos, hogy Magyarország állásfoglalása a kérdésben jelenleg még teljesen kiszámíthatatlan. Holott ma már nyilvánvaló a magyar érintettség a közelgő balkáni konfliktusban. Több tucat nyugat-bácskai magyar kapott katonai behívót az elmúlt napokban, amelynek értelmében a katonai szolgálatukat már letöltött, de még hadköteles személyeknek december 3-án meg kell jelenniük a körzeti katonai parancsnokságon, hogy átvegyék „háborús beosztásukat”. Ennek ellenére nincs hivatalos budapesti állásfoglalás az ügyben, mint ahogyan Koszovó jövőjét illetően sincs az immár jól ismert, stabilitást szorgalmazó, diplomatikus állásfoglaláson kívül. A magyar külügyi tárca gyakorlatilag elfogadja a belgrádi védelmi minisztérium álláspontját, miszerint a szerb haderő reformja s az ebből fakadó szervezeti változások miatt kapott sok vajdasági behívót a területileg illetékes katonai parancsnokságoktól.
Európai uniós körökben eddig is értetlenséggel fogadták Magyarország passzív Koszovó-politikáját. Most azonban a délvidéki magyarok saját bőrükön érezhetik az anyaország tétlenségét. És ezúttal már régen nem a kettős állampolgárságról van szó – amely védettséget biztosított volna a Vajdaságban élő magyaroknak –, hanem sokkal inkább érthetetlen diplomáciai tehetetlenségről. Mibe kerülne egy határozott állásfoglalás megfogalmazása Belgrád címére a magyaroknak szóló behívókat illetően? A kényelmes semmittevés nem új keletű. A Vajdasági Magyar Szövetség vezetői már régóta figyelmeztetnek a koszovói rendezés veszélyeire, konkrétan arra, hogy a függetlenség kikiáltását követően szerbek tízezrei menekülhetnek el otthonaikból, s úti céljuknak a Vajdaságot választhatják. Egyebek mellett ezért is lenne szükség egy olyan budapesti állásfoglalás megfogalmazására, amely Koszovó függetlenedése nyomán a tartományban élő szerbek területi autonómiáját szorgalmazná.
Tegnap a magyar kormánykoalícióval köztudottan szoros kapcsolatokat ápoló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyik parlamenti képviselője is világosan fogalmazott a koszovói párhuzammal kapcsolatban. „Nyilvánvaló, hogy a balkáni tartomány decemberben egyoldalúan kinyilvánítja függetlenségét, amit az Egyesült Államok és Németország várhatóan el fog ismerni. Ebből az következik, hogy a Székelyföldnek és más európai régiónak is lehet majd valamilyen speciális státust találni” – jelentette ki Antal Árpád RMDSZ-es politikus. Mindenki előtt világos, hogy a határon túli magyarok és Magyarország számára hivatkozási alap lehet Koszovó státusának rendezése. Jól tudják ezt Bukarestben és Pozsonyban egyaránt. Eddig csak a magyar kormány nem akarta felismerni a koszovói párhuzamot.