Több mint negyven ország küldi el képviselőjét a csúcstalálkozóra, ám a legtöbb résztvevő inkább meg akarja hallgatni a többiek véleményét, de nem mondana le semmiről a béke érdekében. Az amerikai oldal kincstári optimizmussal néz a találkozó elébe, s bízik abban, hogy megszövegezhetik a jövendő izraeli– palesztin békefolyamat alapokmányát. Ennek érdekében Szíria képviselőjét is meghívták Annapolisba, aki annak fejében volt hajlandó elmenni, hogy a Golan-fennsík ügyét is napirendre veszik a tárgyalásokon. Egyelőre úgy tűnik, hogy az arab államok saját ügyeik védelmét fogják szem előtt tartani, ám nem lehet kizárni azt sem, hogy az arab küldöttek egységfrontba tömörülnek.
Elsősorban a szaúdiak segíthetnek ennek létrejöttében. Rijád és Ammán közösen felszólította Izraelt, hogy tegyen „komoly lépéseket” az arab–izraeli konfliktus megoldása érdekében, így az annapolisi csúcs is sikeres lehet. A szaúdi és a jordán király Rijádban állapodott meg arról, hogy a tárgyalásokon azokat a témákat is elő fogják venni, amelyeket eddig nem sikerült megoldani, így Jeruzsálem státusa, a menekültek, valamint a zsidótelepek ügyének rendezése, és a végleges határok meghúzása.
Szakértők szerint ha lesz is zárónyilatkozat, az ezeket a kérdéseket nem érintheti, mivel a felek álláspontja sziklaszilárd és tökéletesen ellentétes egymással. Egy kilúgozott, üres szándéknyilatkozat születhet ugyanakkor, ám annak sok eredménye nem lehet a jövőben általános nézet szerint.
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál