Terv

Boldog egészséget kívánok, elfogulatlan Albán Úr, nem is tudom, hogy mi lenne, ha maga esetleg nem. Kérem, az Orbán Viktornak nem lehet megbocsátani. Ezt azért mondom, hogy belevágjak egyből a közepébe a legesleglényegnek. Itt van például a fiam. Kemény gyerek, és soha nem rejti a véka alá, hogy nekem mi a véleményem. Márpedig elítélő, tudja ezt akárki. Na, és ez az én fiam nem kapott a Széchenyi-tervből. Hát persze. Mert az Orbán Viktor a felét zsebre vágta, a másik felét meg odaadta a barátainak. Ezért nem jutott az én fiamnak, aki nem barátkozik ilyenekkel, hanem köp egyet, ha látja, aztán meg kikerüli. Egy utolsó, tolvaj gazember, drága Albán Úr, hogy száradna a bőre a rénfán! Tessék? Nem magára mondtam, aranyos Albán Úr, hanem a sok Fideszes gatyamadzagra. Ne berzenkedjen már, hát nem magára mondtam. De miért hitte azt? Dehogy hangzott úgy. Komolyan mondom, hogy magának üldözési médiája van. Lenyugodott? Akkor jó. Tudom én, hogy csak őket szabad szidni, ne aggódjon, de nálam ez amúgy is így van. A fiamról beszéltünk éppen. Hát hogy ő nem jutott a Széchenyi-tervből. És azóta kiderült, hogy ez az Orbán Viktor bűne. Igaz, hogy a fiam nem is pályázott. Ezzel védekezett a Minisztérium, amikor nagy mérgesen oda telefonáltam, hogy hát hol a pénz, mert már betábláztuk, lett volna belőle majdnem minden, meg a végére egy szép plammatévé. Ezt tudták mondani, hogy a gyerek nem pályázott. De miért is pályázott volna? Hiszen nem volt ő ezeknek a bűntársa, úgyhogy csak feleslegesen reménykedett volna. Még esetleg rászokott volna a még több italra, mint amennyit amúgy. Nem igaz, Albán Úr? Dehogynem. Meg persze nem is volt vállalkozása a fiúnak. Most sincs. Ugyanis nem lehet tudni, hogy mihez kezdene a gyerek egy vállalkozással. Azt szervezni kellene, meg kitalálni ezt-azt, irányítani meg figyelni a pénzre meg az emberekre. Ezekben a dolgokban kissé gyenge a gyerek, a Fidesz miatt. Nekem sokáig volt egy szép terepasztalom apró vonatokkal meg kis zöld erdőkkel, dombokkal, de egyszer nekiesett, és összerontotta az egészet. Most is úgy van. És úgy is marad, csak éppen leszórtam a pincébe az egészet. Mert én azt húsz évig csinálgattam, de gratulálom, hogy nem fogom még egyszer elkezdeni az Orbán Viktor úri kedvéért! Mindennek van határa, drága Albán Úr, nyilván maga is úgy véli. És ezt az egész megrázkódást mi azóta nem tudjuk feldolgozni. A fiam is csak mászkál azóta, valahová el, aztán meg haza, és mindenhol elmondja, hogy mit művelt vele az a gazember Orbán Viktor. Most értette? Akkor jó. Látja, hogy az előbb sem magára mondtam, istenadta Albán Úr. Úgyhogy nekem jöhet a Fidesz a minden mostani politikájával, hogy így lesz meg úgy lesz, én nem hiszek nekik. Én a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úrnak hiszek, vagy, ha őt a szocialisták elzavarnák már végre a jó fenébe, ami ugyancsak ráférne a hazug disznajára, akkor viszont én majd annak fogok hinni, aki őutána jön az MSZP közül. Mert ezek legalább nem ígérgetnek Széchenyi-terveket a fiamnak, hogy aztán zsebrevágják az egész pénzünket, ami már papíron el is volt költve, én meg itt vigasztaljam a gyereket, aki állandóan összeroppan emiatt.

Lejegyezte: Csermely Péter