Van is csapat, nincs is csapat

Ha 2007 ellenpólusait keressük a magyar labdarúgó-válogatott szempontjából, akkor önmagától adódik zenitként a világbajnok olaszok augusztusi barátságos legyőzése, nadírként pedig az Eb-selejtezők történelmi mélypontja, a C csoportban elért utolsó előtti, hatodik hely. A számokkal nehéz vitatkozni, de az is tény, hogy zárásként az Európa-bajnok görögök ellen nem érdemelt a csapat vereséget. Értékelésünk éppen ezért felemás, de semmiképp sem olyan pozitív, mint a sorsára váró szövetségi kapitányé, Várhidi Péteré.

A szerda esti magyar–görög labdarúgó Európa-bajnoki selejtező előtt megjelent cikkünkben (Ítélet visszamenőleges hatállyal) gyakorlatilag már elemeztük labdarúgó-válogatottunk 2007-es idényét, akkor még két végkifejletre, győzelemre és vereségre „hangszerelve”. Döntetlenre nem számítottunk, mert abból eddig egy sem akadt, s igazunk lett, viszont a rosszabbik variáció jött be, a jövő évi kontinensviadalra csoportelsőként már kijutott, Európa-bajnok vendégek elvitték mindhárom pontot a Puskás Ferenc Stadionból. Velük sokat nem kell foglalkozni, hiszen azt nyújtották, amire számítottunk, motivációmentes, visszafogott teljesítményt. Mégis nyertek 2-1-re, mert ahhoz azért túl jó focisták, hogy ne használják ki a nekik tálcán kínált lehetőséget. A mezőny legjobbja, Buzsáky vezető találata után Vanczák szemrevaló öngólt fejelt, majd a második félidőben Vaskó és Fülöp összehozott egy tizenegyest, amit Baszinasz értékesített. A meccs után Otto Rehhagel szövetségi kapitány már zuhany után, útra készen pörgette le rövid értékelését: „Dicséret illeti a magyarokat, úgy küzdöttek, mintha a továbbjutás itt dőlt volna el, mi meg úgy játszottunk, mint akik már továbbjutottak. Örülök a győzelemnek, de nem mindig tetszett az, amit a pályán csináltunk. Az Eb-ig mindezt ki kell javítanunk.”
Nekünk is van mit kijavítani, de ennek sajnos semmi köze nem lesz a 2008-as kontiensviadalhoz. A C csoportban számunkra adatott tucatnyi mérkőzés egyharmadát megnyertük, kétharmadát elvesztettük, ez pedig a világversenyes selejtezők történelmi mélypontjára, a 6. helyre volt csak elég. Az idényzáró vereség után Várhidi Péter szakvezető mégis elégedetten értékelt: „Büszke vagyok az eltelt egy évre, valamint a játékosaimra, akik az aktuális Európa-bajnok ellen kilenc gólhelyzetet tudtak kialakítani. Fülöp Mártonnak gyakorlatilag patyolat tiszta maradt a kapusmeze.” A csoport utolsó előtti pozíciója a szakember szerint nem számít különösebben: „A vb-selejtezők kalapjait a világranglisták alapján állítják össze, így nincs jelentősége annak, ki hányadik helyen végez a csoportban.”
Érdekes eszmefuttatás, mert elég könnyű rájönni, akármilyen magasra tornásszuk fel magunkat a sorban az esetleges felkészülési sikerekkel, ha képtelenek vagyunk a tétmérkőzéseken tisztességesen szerepelni, soha nem szakítjuk meg immár legalább 24 évre szóló távollétünket a világversenyekről. Ám a szövetségi kapitány erre is adott kielégítőnek szánt magyarázatot: „Ha néhány évvel ezelőtt valaki meg merte volna lépni a fiatalítást és nem csak ígéreteket hallunk, akkor ma akár továbbjutó helyen is állhatnánk.” Még mielőtt felvetődhetne, bármi gondunk van Várhidi Péterrel, leszögezzük, nincs, hiszen irányításával értek minket kellemes meglepetések, elsősorban a vb-aranyérmes olaszok legyőzése, s ezáltal a szurkolók megnyerése is sikerült. Ám a szikár eredmények, valamint a meggondolatlan nyilatkozatok – Huszti- és Koman-ügy, valamint a védhetetlen vereségek „győztes kommunikálása” – ellene szólnak. S Buzsáky Ákos eddigi mellőzését hadd nevezzük érthetetlen szakmai hibának.
Nagy kérdés, a szövetségi kapitány érzi-e a vesztét, mindenesetre a görögök elleni mérkőzést követő értékelése búcsúnak is beillett. Ő maga nem így gondolja: „Ez nem búcsúbeszéd volt, csak az egyéves periódus értékelése. A megbízatásom december 31-ig szól, utána automatikusan újra utánpótlásedző vagyok, mivel folytatólagos szerződésem van az MLSZ-szel. Ha megint felkérnének szakvezetőnek, nyilván elfogadnám, hiszen ez a szakma csúcsa, és hiszek a megkezdett koncepcióban. De még sok mindent meg kellene beszélnünk…”
A szövetség irányítói viszont egyelőre nem beszélgettek Várhidivel, állítólag külföldi kapitányban gondolkodnak. Van, ahol bejött, például a görögöknél, nem véletlenül jegyezte meg valaki az éjjelbe nyúlt szerdai sajtótájékoztatóról távozva: „Máshol tartanánk, ha annak idején Matthäus helyett Rehhagel jött volna hozzánk!”