A valódi üzenet

Vannak, akikről könnyű megfeledkezni. Ők azok a dárfúri, iraki, palesztin emberek, akik most, Krisztus születésének ünnepén is csak újabb napot élnek át a földi pokolban. Nem lehet tiszta és elmélyült az öröm ezen a napon, ha a távoli országokban élő embertársainknak az örömhír helyett a szenvedés jut. A baj az, hogy a pápa által minden évben elismételt könyörgés a békéért nem talál megértésre, sőt kicsit szlogenné silányult. Bizony, béke kell nekünk, bólogatnak a világ vezető hatalmainak politikusai saját karácsonyfájuk mellett állva, és átadják gyermekeiknek a legújabb műanyag Kalasnyikovot vagy egy olyan játékprogramot, amelyben 74-féle fegyver közül lehet választani, s közte van lángszóró is. Aztán persze egy puszit követően menj játszani, fiam, mert apa komoly ember, komoly dolgokkal foglalkozik. Például Dárfúrral, Irakkal, Palesztinával. De nem úgy, ahogy a pápa kérte.
Az említett három katasztrófaövezet mind megoldandó feladatot jelent. Nem emberi sorsok, hanem politikai-gazdasági lehetőségek rejlenek a szavak mögött. Minden összefügg mindennel. Ha itt befektetek, akkor később megkapom a kormány kedvező koncessziós ajánlatát, és tovább terjeszkedhetek Afrikában. Máshol a barátaim irányítják majd az „újjáépítést”, s nekem is jut majd némi kedvezmény, ha én is bele akarok szállni az üzletbe. A távoli vidékek népe egyedül Istenben bízhat, másban nem. Hála a világfalunak, mára már ott zajlik a szörnyűség mindenki szeme előtt, ám sokan mégis azt hiszik, ez csak egy hiperrealisztikus számítógépes játék. Csak azt kell eldönteni, kivel vagyunk.
Mióta az emberiség „felvilágosodott”, és istenévé a tudományt tette, eltűnt a titok a világból. Legalábbis mindent megteszünk, hogy eltűnjön. Mindent meg tudunk magyarázni, és addig csűrjük-csavarjuk a szavakat, míg lefektetjük az új dogmát, megszüntetjük a misztériumot. A gyermek Jézus nem akkor és nem ott született meg, az egész csak egy pogány rítus továbbélése, és lám, milyen vicces ebben hinni. Legyetek cinikusak, mondja az új világ felkent papja, és vetkőztessétek le, tegyétek nevetségessé gyerekeitek előtt a karácsony csodáját! Nem hoz már ajándékot Jézuska, együtt vásároljuk azt meg a bevásárlóközpontban. Pedig a kissrác azt akarja, hogy varázsoljanak neki, és valóban Jézus hozza neki a karácsonyfát. Amikor pedig ott áll a szobában, illatosan és szikrákat szórva, az maga a csoda. Mert ők, a kicsik egy cseppet sem cinikusak.
Legyetek olyanok, mint ők, gondoljatok Dárfúrra, Irakra és Palesztinára! – üzente mindenkinek XVI. Benedek pápa, a régi világ felkent papja. Nekünk is vannak betegeink, szegényeink, akiknek szükségük van ránk, a mi dárfúri, iraki és palesztin menekültjeink. Mindenki kapja meg a neki járó szeretetet olyanoktól is, akiket nem ismer. Ha mi, keresztények sem ismerjük fel a karácsony valódi üzenetét, vajon ki fogja?
A Szent Család idén nem egy istállóban fogadta a Szent Péter térre látogató tömeget, hanem egy szobát rendeztek be számukra. Ha ez kell, úgy számoljunk le a havas karácsonyi vidékkel, az istengyermeket lelő barmokkal. Krisztus mindenkiért született erre a világra, azokért is, akik Kalasnyikovot adnak ajándékba, vagy decis keserűt isznak az aluljáróban, esetleg sivatagos hazájukban rettegik az ellenséges milíciák támadását. Bizony, Isten az emberek világában 2007 végén kissé nemkívánatos vendég. De akik figyelnek rá, azoknak reményt ad. Betlehemet nyolcméteres betonfal választja el Jeruzsálemtől, a Születés temploma mellől tökéletesen lehet látni egy újonnan épült telepet a fal túloldalán. Ott tényleg sok a fegyver, a lakók nem ismernek pardont, a katonák cseppet sem barátságosak.
De ezen az oldalon született a Megváltó. Azokért, akik itt vannak, és azokért is, akik a fal túloldalán.