Lancsou (Lanzhou) mellett, Kanszu (Gansu) tartomány egy eldugott falujában kisgyerekek tanulják a betűvetést. Borzas üstökű hatévesek. A nagyjából húsz-huszonöt fős teremben legfeljebb három-négy kislány látható. Egy évfolyammal feljebb úgy tűnik, ez egy fiúiskola néhány protekcióssal, aki a lánytestvérét is beírathatta. Az igazgató a nemek arányát firtató kérdésre azonban azonnal közli, náluk fele-fele arányban vannak a fiúk és a lányok. Időközben az iskola tanulói kivonultak az épület elé, így szemügyre vehetjük, igaza van-e a tanerőnek. Ha igen, akkor az említett lányok épp most betegek.
A jelenség nem egyedi, és nem csak Kanszuban történik így. Fiúk járnak az elmaradott Belső-Mongólia és a legfejlettebb Sanghaj iskoláiba is. Akinek lánya van, az ugyanis önmaga választja a keresztjét, ráadásul jó nagyot. A lányok viszik a pénzt, a fiúk pedig hozzák, tartja az egyszerű kínai nép, nem is alaptalanul. Ha a család szeme fénye, tündöklő virágszála férjhez megy valakihez, akkor a magyar nyelvnek köszönhetően is érezhető, hogy a szülői háztól eltávolodik. Ez az érzelmi viharokon túl a szegényeknél szinte biztos végromlást is jelent, mivel a leánynyal hozományt is adnak, mégpedig utolsó kis pénzecskéjüket. A fiú szülei viszont örülnek, hogy megjött a csinos meny tisztesen kistafírozva, munkára készen. Az ifjú asszonynak onnantól új családja van, nekik segít, idős szüleit legfeljebb időről időre meglátogathatja, gondjukat már nem tudja viselni. Ezért sóhajtozik olyan nagyon mindaz, akinek a Teremtő leánygyermeket adott. Sajnos néha nemcsak sóhajtozik, hanem a tettek mezejére lép. A kórházban – vagy faluja javasasszonyánál – kideríti, hogy a szíve alatt hordott baba vajon fiú-e vagy leány. Ha előbbi, úgy kihúzza magát, ha utóbbi, akkor bizony legális vagy illegális úton megszabadul tőle. A számtalan abortusz egyfelől kívánatos volt a rengeteg éhes szájat etetni képtelen Pekingnek, viszont az nem, hogy a fiúk feleség nélkül maradjanak. Ezért 2004-ben betiltották a terhességmegszakítást, ha az a születendő kisgyermek neme miatt történne. Úgy tűnik, hogy későn kaptak észbe. 2000-ben 119 fiú született 100 lányra, az aktív korosztály esetén ez az arány egyenesen 128:100. A folyamat természetesen megállíthatatlan, kutatók szerint 2025-2030 környékén 20 százalék is lehet az eltérés a fiúk javára, majd onnan kezdődik a lassú javulás.
A kínaiak súlyosnak ígérkező demográfiai gondjaikat mégsem önmaguknak, hanem a mostani gazdasági csodát is derékba törni képes kormányzati intézkedésnek köszönhetik. Ez az 1979-ben bevezetett egygyermek-politika, amelyről ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a kínai meglátás szerint enélkül 400 millióval több ember élne a most 1,3 milliárd lakost etető és nekik munkát adó országban. Kína pedig saját bevallása szerint ezzel a tömeggel nem tudna mit kezdeni, így maradna az éhezés, a káosz és a háború. Szakértők egy része viszont attól tart, hogy Kína „egykegenerációja” gyermekei és szülei elől eszi el a kenyeret, és megjön még a böjtje, hogy politikai eszközökkel a világ természetes rendjét felrúgták. A törvény szerint egy gyermeke bárkinek lehet. Kettő csak vidéken, ha az első gyerek sérült vagy lány. Pekingben két egyke vállalhat büntetlenül két gyermeket, ám Henan (Honan) tartományban például ez tilos. Nem vonatkozik a szabály a kisebbségi népekre (akik 1990-ben 8,04 százalékot tettek ki a teljes lakosságban, 2005-re ez 9,44 százalékra nőtt, mostani kimutatás szerint a kisebbségek hétszer gyorsabban gyarapodnak, mint a többségi han kínai), s általában a mezőgazdasági területeken élők körében nem veszik olyan szigorúan a nagyvárosok esetében kőbe vésett törvényt. A szószegő városlakó nagyon súlyos büntetéssel néz szembe, gyakorlatilag egy vagyont kell büntetésként befizetnie, a munkahelyét elveszíti, így a család koldusbotra jut.
A gyermekvállalási kedv a rugalmas kínai nép és a szigorú rendőrök együttműködése révén jelentősen csökkent. A hagyományos öt-hat gyerekes kínai családok helyett egy szülőképes nőre jelenleg 1,7 szülés jut, amely azért még mindig közelebb van a kettőhöz, mint a kívánatos egyhez. Peking természetesen élen jár, itt minden aktív nő 0,67 újszülöttet hoz világra, ám ezt is alul tudja múlni az északkeleti iparvidék, Hejlongcsiang (Heilongjiang) tartomány Csiamuszi (Jiamusi) városának Hsziangjang (Xiangyang) kerülete, itt ez a mutatószám 0,41, amely a világ valaha volt legrosszabb termelékenységi adata. Tiencsin (Tianjin) és Fucsou (Fuzhou) is büszkélkedhet a kevesebb mint félgyerekes asszonyain, és ujjal mutogathatnak a másik véglet képviselőire. Az eredmény nem meglepő, a legtöbb gyerek Tibetben születik, a listavezető Bacsin (Baqing) megye a maga 5,47-es mutatójával.
Amint azt Ronald Reagan amerikai elnök korábban megjegyezte, a legjobb születésszabályozási módszer a jólét. Ez Kínában is bebizonyosodott, hiszen a hirtelen meggazdagodó nagyvárosi üzletemberek nemegyszer áthágják a szigorú szabályokat. Sőt, egyes tehetős, több lábon álló pénzemberek külön hivalkodnak azzal, hogy több gyermekük van, de meg sem kottyan nekik a büntetés kifizetése. Nekik ugyan nem, ám egyelőre senki nem tudja, miként fogja az egykenemzedék eltartani a náluk jóval népesebb idősek tömegeit, miközben saját gyerekükre is gondolniuk kell. A társadalom vészesen öregszik, így könnyen elképzelhető, hogy az évszázad közepére a kínai gazdasági csoda is kifullad, és azelőtt elkezdődik az agóniája, hogy a csúcsra feljuthatott volna.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
