– Ha ma ön lenne az egészségügyi miniszter, adná a nevét a biztosítási rendszer átalakításához?
– Nekünk más volt az elképzelésünk annak idején: az egybiztosítós rendszer mentén akartunk továbbhaladni. A versenyt nem a biztosítók, hanem az egészségügyi szolgáltatók között képzeltük el.
– Tehát nem támogat egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi a kötelező egészségbiztosításban a magánbefektetők megjelenését?
– Ismereteim szerint a biztosítói verseny sehol a világon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sehol sem tette hatékonnyá az egészségügyi ellátást.
– Mit gondol arról, hogy a szocialistákat ugyanaz a Gyurcsány Ferenc vezette bele a szabad demokratákkal kötött alkuba, aki alig több mint egy évvel korábban az ön főnökeként még hallani sem akart a több-biztosítós rendszerről?
– A szabad demokraták soha nem titkolták, hogy miként akarják átalakítani a rendszert, persze ezzel szemben a szocialisták is kimondták, az egységes, szolidaritáselvű, egybiztosítós modellt támogatják. Annak idején azonban a kormányprogramban csak azt fogalmazták meg, hogy a biztosítási rendszer alapjait lerakták, s meg kell nézni, annak működésében miként lehet továbblépni. A kormányprogram nem fogalmazott konkrétan a lehetőségekről, meghagyta a választás szabadságát. De tudomásul kell venni, hogy a koalíciós kormányzásnak vannak bizonyos következményei, egyetlen párt sem tudja feltételek nélkül a saját akaratát érvényesíteni. Ezért született a koalíciós megállapodás.
– Melyik pártot tartja győztesnek ebben a csatában?
– Úgy érzem, hogy az új rendszer az SZDSZ elképzeléseihez áll valamivel közelebb.
– A törvényalkotás folyamatában a miniszterelnök kikérte a véleményét?
– Nemcsak a Magyar Kórházszövetség elnökeként, hanem magánszemélyként is lehetőségem volt erre, hiszen tagja lehettem annak a munkacsoportnak, amely a kormányfő megrendelésére letett az asztalra egy koncepciót. Igaz, hogy ez lényegesen különbözik a most elfogadott törvénytől.
– A biztosítási törvény elfogadása után gratulált Horváth Ágnes egészségügyi miniszternek?
– Igen. Noha nem az én elképzelésem érvényesült, egy vesztesnek is gratulálnia kell.
– A zárószavazásnál mindössze egy szocialista képviselő merte kifejezni nemtetszését azzal, hogy igazolatlanul maradt távol. Ha MSZP-s képviselő lett volna, akkor miként fejezte volna ki a tiltakozását?
– Noha engem a szocialisták delegáltak egykor a miniszteri székbe, akkor sem szavaztam ilyen alkalmakkor, hiszen nem voltam képviselő. De a „ha”-val kezdődő kérdéseknek egyébként sincs sok értelmük.
– Nem tartja képtelenségnek azokat a kormányzati kijelentéseket, amelyek azt ígérik: a járulék mértéke változatlan marad, többet költünk működési költségekre, ráadásul még nyereséget is fizetünk a magánbefektetőknek, ám az így megmaradó kevesebb pénzből javul az ellátás színvonala?
– Jelen pillanatban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és szervezeteinek működési költsége az egészségbiztosítási kassza 1,5-2 százaléka. A törvény azt garantálja, hogy az új pénztárak további 3,5 százalék működési költséget használhatnak fel, ráadásul a biztosítási felügyelet a mostaninál szélesebb körű jogosítványokkal és feladatokkal rendelkezik majd, ami újabb egyszázaléknyi költséget visz el. A befektetői oldal további 2 százalék nyereséget vehet ki a rendszerből – igaz, annak fele az államé –, ami összességében azt jelenti, hogy 8 százaléknyi működési költség terheli majd a finanszírozási rendszert. Ez nagymértékű növekedést jelent, s kérdés, hogy a különbözet kigazdálkodható-e a hatékonyság növelésével, a párhuzamos vizsgálatok kiszűrésével. Ha igen, akkor is éppen csak ott tartunk majd, ahol most.
– Osztja azokat a félelmeket, amelyek szerint a profitmaximalizálás érdekében a magánbefektetők megtalálják a módját annak, hogy az ellátáson spóroljanak?
– Meg kell nézni, honnan lehet előteremteni a pluszpénzt a megnövekedett költségekhez. A járulékfizetők számának emelkedése és a hatékonyság javulása aligha növeli nagymértékben a bevételeket. Így marad a járulékemelés vagy a jelenleg mindenkinek járó szolgáltatási csomag szűkítése.
– Nem titkolták az Egészségügyi Minisztérium vezetői, hogy az új biztosítási modellben elképzelhetők további kórház- vagy osztálybezárások, mert az egészségpénztárak nem, vagy csak kis kapacitásra kötnek velük szerződést. Aggódnak az intézményvezetők?
– Mindenki védi a saját intézményét, de látni kell, hogy egy 10 millió lakosú országban nem tartható fenn ennyi kórház. Noha a struktúraátalakítással áprilisban csökkent az aktív ágyszám, azaz a kapacitás, de az intézményrendszer alapjaiban nem alakult át. Kevés olyan fekvőbeteg-ellátó volt, ahol szakmai tevékenység szűnt meg. Pedig ha egy kórházban nincsenek meg a megfelelő feltételek, akkor ott nem kell beteget gyógyítani.
– Látja a veszélyét annak, hogy az új rendszerben az állami szolgáltatók kárára erősödnek majd meg egyes magánszolgáltatók?
– Szolgáltatói szinten maximálisan híve vagyok a versenynek.
– Ön szerint az új struktúrában valóban többségi befolyása lesz az államnak? Vagy a befektetői kör olyan lobbierővel bír majd, hogy képes lesz zsarolni az államot?
– Ilyen részletekre még nem tudok válaszolni, több mint száz végrehajtási utasítást kell még megalkotni. Az ördög a részletekben rejlik. Egy biztos, szerintem ennek a rendszernek a felállításához évtizedekre van szükség. Ha most nem adunk időt és türelmet, akkor nagy bajt okozunk. Sokan szeretnének nagyot lépni, de a szakadékba nem eshetünk bele, hidat kell építeni. Ha az megfelelően elkészült, akkor át lehet kelni rajta.
– Intézményvezetőként a második Gyurcsány-kormány eddigi egészségügyi intézkedéseivel sem lehet túlzottan elégedett. Mint azt a Magyar Kórházszövetség legutóbbi jelentésében is írják: az elmúlt időszak megnövekedett adósságállományt, hosszabb várólistákat, a szükségletekkel nem egyező kapacitáselosztást, azaz káoszt eredményezett…
– A kórházszövetség megállapításai tényadatokat tartalmaztak és nem elemzéseket. Megfelelő mérési módszerek híján nem lehet objektíven megítélni ezeket a folyamatokat.
Publicisztika a 6. oldalon
origo.hu
Ezt gondolják „agyhalott”, „Soros-ügynök” társai Magyar Péterről
