Rendőrpanasz

Azt mondja Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány a Népszabadság csütörtöki számában, hogy az utcai tüntetések mérhetetlen többletterhet rónak a rendőrségre, emiatt ők nem tudják kellő mértékben üldözni a gonosztevőket, következésképpen elharapóztak a bűncselekmények. Vagyis – sugallja – abba kéne már hagyni ezeket a mindenféle demonstrációkat, miáltal nagyobb biztonságban lesz majd a főváros, az ország. Másképpen fogalmazva: az állampolgárok csak azért, mert az alkotmányban lefektetett gyülekezési jogukat gyakorolják, Tóth Gábor szerint akadályozzák a bűnüldöző szervek hatékonyságát. Még másképpen: azzal, hogy valaki kimegy az utcára, mert tiltakozni akar ez ellen az ámokfutó ellen, voltaképpen a főállású bűnözőkkel egy követ fúj. Tettestárs. Cinkos.
Én eddig úgy tudtam, hogy demokráciában az államnak kötelessége védeni és biztosítani polgárai alapvető jogait. Például a tüntetést. Ehhez képest a magyar pandúr kedélyesen elvízágyúzgat, lövöldözget a pesti utcán, netán agyba-főbe rugdosgatja a földre zuhant, magatehetetlen embert csak azért, mert az magyar zászlót tart a kezében.
Főkapitány uram sem gondolhatja komolyan, hogy arányos az a rendőri erődemonstráció, amely most már szinte mindennapos. Át akar menni az Erzsébet hídon huszonöt ember, mire „biztonsági okokból” lezárják fél Budapestet, dugót és zűrzavart okozva. Közpénzből persze. És közben nagy a csodálkozás, honnan ez az utálat a rendőrökkel szemben… Meg kellene barátkozni a gondolattal: ahol demokrácia van, ott tüntetés is van. És ahol tüntetés van, oda rendőr is kell. Békés.