Tűzijáték és kormánynegyed

Az Országos Választási Bizottság – ezt a Legfelsőbb Bíróság ítéletei tanúsítják – 2006 tavaszán rendszeresen a Fidesz kárára s az MSZP javára tévedett: döntései az országgyűlési választásokon egy irányba mutattak

Szégyen, gyalázat, kabaré! – így minősítették az Országos Választási Bizottság (OVB) kedd esti ülését a tanácskozáson részt vevő hallgatóság tagjai. A negatív tetszésnyilvánítás akkor következett be, amikor Szigeti Péter elnök távozásra szólította fel azokat, akik helyenként beleszóltak a tanácskozás menetébe. Nem találták például elfogadhatónak, hogy a testület egyik tagja az ülés ideje alatt szendvicset evett. Nem az első eset egyébként, hogy Szigeti Péter összeütközésbe kerül a törvény erejénél fogva nyilvános testületi ülések résztvevőivel. A legutóbbi országgyűlési választás második fordulója előtt egy fiatal orvosnőt utasított rendre, majd küldött ki a teremből nagyon durván anélkül, hogy erre elfogadható oka lett volna. A doktornő hibája mindössze az lehetett, hogy társával együtt panaszt nyújtott be: az ország más vidékeiről tömegesen érkeztek választópolgárok az ő körzetükbe, hogy ott adják le szavazataikat. A panaszosok annak vizsgálatát kérték, vajon kik szervezték ezt a túrát, kinek állhatott érdekében, hogy mozgósítsa az embereket: a második fordulóban igazolással a lakóhelyüktől távol szavazzanak. Szigeti Péter azért vonta meg a szót az orvostól, mert bár joga volt ahhoz, hogy az OVB ülésén személyesen is megindokolja panaszát, ám ezt az elnök szerint alkalmatlan pillanatban tette meg. Szigeti úgy gondolta, a beadványozó már befejezte mondandóját.
Visszatekintve az azóta eltelt időkre, nem túlzás azt állítani, hogy az OVB és az azt megválasztó kormánytöbbség működése finoman szólva is szégyenteljes és kabaréba illő. Szigeti a rendreutasítás idején szinte a sértett önérzet hangján közölte a kérelmezőkkel: nekik kellene bizonyítaniuk, hogy a több száz főnyi választópolgár szervezett utaztatás keretében érkezett az adott megyébe, mert ott nagyobb szükség volt a szavazatukra. Így szól a bizonyításról rendelkező jogszabály – szögezte le az elnök.
Nos, a voksturizmus szabályait azóta érvénytelenítette az Alkotmánybíróság (AB). Nemcsak a szocialisták kétharmados többségével 1997-ben elfogadott választási eljárási törvény idevágó passzusát semmisítette meg, hanem Lamperth Mónika belügyminiszter 2005 decemberében meghozott azon rendeletét is, amely ezt a szabályt kiegészítette, továbbfejlesztette. A törvény törölt rendelkezése arra adott módot, hogy ha valaki az első fordulóban polgártársaival együtt az állandó lakóhelyén megválasztotta az országgyűlési képviselőt, tehát ott megszületett a végeredmény, az egy másik körzetben, ahol nem sikerült érvényesen lezárni az első fordulót, igazolással az ottani képviselőre még szavazhasson. Ez a szabály – az AB szerint – azért volt alkotmányellenes, mert az igazolással másutt szavazók voksa kettőt ért. Ugyanakkor a választójog egyenlő: mindenkinek a szavazata egyet ér. A belügyi rendelet – szintén alkotmánysértő módon – arra is módot adott, hogy aki előre igazolást kért a második fordulóra, az utóbb meggondolhassa magát, és visszatérhessen a lakóhelyére szavazni. Ezeknek a fondorlatos megoldásoknak nem csekély befolyása lehetett a végeredményre. Nemegyszer néhány szavazaton múlt a mandátumok sorsa.
Az Országos Választási Bizottság – ezt a Legfelsőbb Bíróság ítéletei tanúsítják – 2006 tavaszán rendszeresen a Fidesz kárára s az MSZP javára tévedett: döntései az országgyűlési választásokon egy irányba mutattak. Ezek után nem csodálkozhattunk azokon a mutatványokon, amelyeket a testület az elmúlt több mint egy évben a népszavazás ügyében produkált. Mindenekelőtt nem egyszerre, hanem külön-külön fogalmazta meg kifogásait a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése ellen, így három alkalommal is az Alkotmánybíróság elé kerültek a döntései. Először az volt a problémájuk, hogy a kezdeményezés a kormányprogramot érinti, a kabinet terveiről pedig nem lehet népszavazást tartani. Az AB erre úgy reagált: a kormány programja azzal a dokumentummal azonos, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelöltként az Országgyűlés elé terjesztett. A tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj ezekben kifejezetten nem is szerepelt, amennyiben mégis, a három intézkedés a programnak csak a részeleme volt. Ha a tilalmat az OVB álláspontja szerint értelmeznénk, soha semmiről se lehetne népszavazást rendezni, mert valamilyen formában a kormányprogram az élet összes területét érinti.
A következő fordulóban, amikor az AB utasítására újra kellett tárgyalnia az ügyeket, az OVB azt hozta fel, hogy az ellenzéki pártok kezdeményezése az Alkotmány módosítását tenné szükségessé, hiszen nem tudni, hogy a referendum eredménye mennyi ideig kötné az Országgyűlést. Emellett a kérdések a költségvetést is sértik. Ez is érdekes ellenvetés volt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szocialista többséggel megalkotott 1997. évi választójogi törvény iktatta ki a jogrendszerből azt a rendelkezést, amely szerint az Országgyűlés három évig nem hozhat a nép döntésével ellentétes jogszabályt. Az Alkotmánybíróság a második lépcsőben ezt az érvet is törölte, és a kérdések hitelesítésére szólította fel az OVB-t. Megállapította még, hogy egyik új fizetnivaló sem szerepel az éves költségvetési törvényben. A választási bizottság végül meghozta immár harmadik döntését: a kérdések hitelesíthetők. Az AB ezt jóváhagyta.
A két nap alatt összegyűjtött egymillió aláírás hitelességét azután heteken keresztül vizsgálta szúrópróbaszerűen a népesség-nyilvántartó hivatal. Tehette, hiszen az OVB a törvényben megszabott maximális határidőt jelölte meg számára. Szigeti Péter csak néhány nappal a végső időpont előtt jelentette be, hogy az Orbán Viktor és Semjén Zsolt által kezdeményezett eljárásban a szükséges 200 ezer helyett kérdésenként több mint 250 ezer hiteles aláírás gyűlt össze. Ezt követően az Országgyűlés 2007. december 17-én döntött a 2006. október 24-én kezdeményezett ügydöntő népszavazás elrendeléséről.
Miután ezt a határozatot is megtámadták néhányan az Alkotmánybíróságon, a bíráknak immár negyedszer is foglalkozniuk kell az üggyel. Döntésük e hónap végéig várható, utána a köztársasági elnök kitűzheti a voksolás időpontját. Legkésőbb április végéig az urnákhoz járulhatunk. Addigra kiderül, hogy mire képes a Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya. Ennek már vannak bizonyos jelei. A hazugsággal hatalomra került kabinet tevékenysége – a választás előtt kiosztott pénz visszaszerzésén kívül – megalomániás improvizációkra és az ellenvélemények elhallgattatására korlátozódott. A kormány másfél éves működésének az őszödi beszéd, a kormányzati negyed immár meghiúsult 140 milliárdos terve, a fedezetlen beruházásnak minősülő 500 milliárdos metróépítés szóbeli támogatása és a félkész jogszabállyal bevezetendő egészségbiztosítási reform a főbb állomásai. Ezeket egészítik ki és teszik teljessé a 2006 őszén tapasztalt rendőrterror s az APEH vagyonosodási vizsgálatai, vagyis a jogállamhoz méltatlan, megfélemlítő intézkedések. A kormány felelőtlenségének, alkalmatlanságának sajnálatos, de szükségszerű bizonyítéka az a tragédia is, amely a hivatalba lépését követő augusztus 20-ai tűzijáték idején következett be. Nem mondhatjuk, hogy eseménytelen időszakon vagyunk túl.
Mielőtt az urnákhoz járulnánk, fel kell idéznünk azt is, hogy mostantól a nép döntése három évig köti a törvényhozást. Az Országgyűlés ugyanis Deutsch-Für Tamás kezdeményezésére ennek a kötőerőnek a beiktatásával tavaly december 17-én módosította a választási eljárási törvényt. A már hallható újabb ígérgetések a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj szabályainak megváltoztatásáról, enyhítéséről megtévesztésnek, újabb hazugságnak tekinthetők. Lesz mit megfontolniuk a népszavazás résztvevőinek.