Gúnyolódással kezdődik az a kiadvány, amelyet Tajvan készített az általa tervezett függetlenségi népszavazás ügyében. Egy, az Egyesült Államokat jelképező pap – kezében Made in China feliratú háromágú szigonnyal – azt mondja, a Tízparancsolathoz hasonló hangnemben: „Ne tartsatok referendumot az ENSZ-tagságról, a nemzet nevének megváltoztatásáról vagy a status quóról”. A tajvaniakat jelképező gyülekezet erre azt válaszolja, hogy csak azt tették, amit korábban a lelkész prédikált.
Tajvan szerint az Egyesült Államok korábbi kiállása a sziget törekvései mellett pillanatok alatt megváltoztak, és elutasító hozzáállása a népszavazáshoz „megkérdőjelezi a nemzetközi közösség bizalmát az amerikai kormány emberi jogi, valamint a demokrácia ügye iránti elkötelezettségét illetően”. Ennél kissé tovább ment Csen Suj-pien (Chen Shui-bian) tajvani elnök, amikor arról beszélt újévi köszöntőjében, hogy az Egyesült Államok a kínai nyomásnak engedve utasítja el a népszavazás támogatását. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter ugyanis a tajvani tervet korábban „provokatívnak” nevezte, s úgy tartotta, az szükségtelenül megnöveli a feszültséget a Tajvani-szoros két oldalán, ráadásul nem szolgálja a sziget lakóinak érdekeit sem. A népszavazást a jelen állás szerint a márciusban, az elnökválasztással egy időben meg fogják tartani, miközben azt valószínűleg egyetlen állam sem fogja támogatni. Mi több, Kína egyre növekvő diplomáciai-gazdasági súlya által megköveteli az összes tárgyalópartnerétől, hogy az nyilvánítsa ki egyértelmű állásfoglalását az egy Kína-elv mellett, azaz ismerje el, hogy Tajvan Kína része. A Pekingbe látogató külföldi politikusok az együttműködés reményében ezt meg is teszik, így egyre szűkül Tajvan mozgástere.
Ezért is meglepő a határozott hangú nyilatkozat Csen Suj-pientől az Egyesült Államoknak címezve. Amerika ugyanis az egyetlen komoly befolyással rendelkező szövetségese a szigetnek, amely ugyanakkor ezer gazdasági szállal kötődik Kínához. Tajpej rajta kívül még egy országot mutathat fel mérvadó szövetségesként, ez pedig a Vatikán. Az Apostoli Szentszék elutasítja a Kína által elfogadott Hazafias Katolikus Egyházat, amely Róma engedélye nélkül, ám Peking beleegyezésével szenteli fel püspökeit. Ezen a területen is van azonban kisebb változás, Joseph Kan Csun-csiu (Gan Junqiu) tavaly decemberben lett Kanton püspöke, a felszentelést pedig a Vatikán is támogatta. Nem sokkal előtte Lu Sou-vang (Lu Shouwang) lett Hupej tartomány püspöke, ugyancsak római engedélylyel. Az olvadás, úgy tűnik, elkezdődött a Szentszék és Peking között, és ez hatással lehet a jövőben a tajvani helyzetre is.
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő