Washington pálfordulása

Tajvan régóta ráncigálja az oroszlán bajuszát azzal, hogy ki akarja nyilvánítani a nemzetközi közösség előtt független létezését. Erre – a világpolitikai helyzettől függően – az Egyesült Államok vagy támogatóan reagál, vagy kissé viszszafogná a sziget vezetését. Ezt most Tajpej elégelte meg, határozottan visszautasítva egyetlen komoly szövetségesének iránymutatását.

2008. 01. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gúnyolódással kezdődik az a kiadvány, amelyet Tajvan készített az általa tervezett függetlenségi népszavazás ügyében. Egy, az Egyesült Államokat jelképező pap – kezében Made in China feliratú háromágú szigonnyal – azt mondja, a Tízparancsolathoz hasonló hangnemben: „Ne tartsatok referendumot az ENSZ-tagságról, a nemzet nevének megváltoztatásáról vagy a status quóról”. A tajvaniakat jelképező gyülekezet erre azt válaszolja, hogy csak azt tették, amit korábban a lelkész prédikált.
Tajvan szerint az Egyesült Államok korábbi kiállása a sziget törekvései mellett pillanatok alatt megváltoztak, és elutasító hozzáállása a népszavazáshoz „megkérdőjelezi a nemzetközi közösség bizalmát az amerikai kormány emberi jogi, valamint a demokrácia ügye iránti elkötelezettségét illetően”. Ennél kissé tovább ment Csen Suj-pien (Chen Shui-bian) tajvani elnök, amikor arról beszélt újévi köszöntőjében, hogy az Egyesült Államok a kínai nyomásnak engedve utasítja el a népszavazás támogatását. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter ugyanis a tajvani tervet korábban „provokatívnak” nevezte, s úgy tartotta, az szükségtelenül megnöveli a feszültséget a Tajvani-szoros két oldalán, ráadásul nem szolgálja a sziget lakóinak érdekeit sem. A népszavazást a jelen állás szerint a márciusban, az elnökválasztással egy időben meg fogják tartani, miközben azt valószínűleg egyetlen állam sem fogja támogatni. Mi több, Kína egyre növekvő diplomáciai-gazdasági súlya által megköveteli az összes tárgyalópartnerétől, hogy az nyilvánítsa ki egyértelmű állásfoglalását az egy Kína-elv mellett, azaz ismerje el, hogy Tajvan Kína része. A Pekingbe látogató külföldi politikusok az együttműködés reményében ezt meg is teszik, így egyre szűkül Tajvan mozgástere.
Ezért is meglepő a határozott hangú nyilatkozat Csen Suj-pientől az Egyesült Államoknak címezve. Amerika ugyanis az egyetlen komoly befolyással rendelkező szövetségese a szigetnek, amely ugyanakkor ezer gazdasági szállal kötődik Kínához. Tajpej rajta kívül még egy országot mutathat fel mérvadó szövetségesként, ez pedig a Vatikán. Az Apostoli Szentszék elutasítja a Kína által elfogadott Hazafias Katolikus Egyházat, amely Róma engedélye nélkül, ám Peking beleegyezésével szenteli fel püspökeit. Ezen a területen is van azonban kisebb változás, Joseph Kan Csun-csiu (Gan Junqiu) tavaly decemberben lett Kanton püspöke, a felszentelést pedig a Vatikán is támogatta. Nem sokkal előtte Lu Sou-vang (Lu Shouwang) lett Hupej tartomány püspöke, ugyancsak római engedélylyel. Az olvadás, úgy tűnik, elkezdődött a Szentszék és Peking között, és ez hatással lehet a jövőben a tajvani helyzetre is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.