Ezrek vannak fedél nélkül

Becslések szerint a 2005-ös 3000-ről mostanra 8000-re nőtt a fővárosi fedélnélküliek száma. A szombatról vasárnapra virradó éjszaka önkéntesek százai járták több magyar város utcáit, hogy kiderítsék, hányan éjszakáznak a szabadban.

Valószínűleg teljes képet kapunk a főváros belső területeiről, de a külső részek regisztrációs lapjait is jelentős számban kitöltötték a felmérők – tájékoztatta lapunkat Gurály Zoltán, a Február Harmadika Munkacsoport szóvivője. Délután még nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen nagyságrendben változott az utcán élők száma Budapesten. Az éjszakai adatfelvétel alatt komolyabb gond nem adódott, bár két számláló belázasodott és haza kellett menniük. Őket más körzetekből pótolták. A szóvivő hozzátette: uniós megfigyelő is részt vett a munkában, az ő feladata lesz, hogy a tapasztalatok alapján 2011-re kidolgozza a megfelelő módszert az EU akkor esedékes népszámlálására. Ennek értelmében azokat is regisztrálni kell, akik nem rendelkeznek lakással, hiszen ugyanolyan állampolgárok, mint bárki más. A végső eredményeket csak néhány nap múlva teszik közzé, addig statisztikai módszerekkel is korrigálják a számokat. Ma a melegedőkben kérdezik meg a fedélnélkülieket, hol töltötték a február 3-i éjszakát. Ezzel a visszakérdezéssel kiderül, hogy nagyjából milyen arányban sikerült megtalálni a társadalom szélére sodródott embereket. Így megközelítőleg pontos képet kaphatunk a létszámukról, hiszen egyetlen éjjel lehetetlen mindenkit fellelni – közölte Gurály Zoltán. Elmondta azt is, hogy a különböző területeken más a szállásnélküliek elhelyezkedése, a belvárosi részeken, aluljárókban sokan vannak, míg a kertes házas övezetekben szinte alig találni őket.
A Déli pályaudvaron és környékén huszonegy hajléktalant számoltak össze a biztosok – tudatta a távirati iroda. Legutóbb 2005 telén mérték fel a fedélnélkülieket, akkor csak a fővárosban – egy átlagos téli éjszakán – közel 3000 ember aludt az utcákon, köztereken. Az éjszakai menedékhelyeken 1800-an, átmeneti szállókon pedig 2800-an laktak. A három évvel ezelőtti vizsgálat kimutatta, több százan élnek az erdőkben, ahol kalyibákban, dobozházakban húzzák meg magukat. A mostani összeírás alkalmával az önkéntesek adatlapon rögzítették a megtalált férfiak és nők számát, feltételezett életkorát, és feljegyezték az adott „szálláshely” körülményeit is. Az alvókat nem ébresztették fel, így nem jegyezték fel a személyes adataikat, és ők kérdőíveket sem töltöttek ki.
A vizsgálat csupán az utcán, szabadban élők számát adja meg, ugyanakkor nem ad képet az úgynevezett rejtett hajléktalanságról. Magyarországon ugyanis sokan élnek olyan helyen, ahol már nincs áram, víz, fűtés, sokszor az ablakok, ajtók is hiányoznak, vagy kitörtek. Az így élőknek elvileg van tető a fejük felett, a valóságban azonban ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a fedélnélküliek.

Hajléktalanná válás. Az esetek mintegy kétharmadában kapcsolati konfliktusok, azaz válás, élettársi kapcsolatok felbomlása, szülőkkel történt összeveszés, nyugdíjas magára maradása miatt kerülnek az utcára a legtöbben. A fedélnélküliek valamivel több mint egytizede azután marad szállás nélkül, hogy kikerül valamilyen állami intézményből (pszichiátriai intézet, állami nevelés, kórház, börtön, szociális otthon). A krízishelyzetek, mint például egy súlyos betegség, vállalkozás sikertelensége, betörés, elemi kár elszenvedése is vezethetnek hajléktalansághoz. Természetesen az elszegényedés és a lakásprivatizáció, az olcsó lakhelyek megszűnése is a jelenség fontos kiváltó okai.