Remények a zászlón

Egy államnak, főként egy „újszülöttnek” nagy szüksége van a függetlenségét jelző szimbólumokra. Koszovó új lobogót kapott, bizonyítandó különállását. A csillagos zászlót eddig soha nem használták, és kicsit olyan, mintha a nemzeti identitás része helyett a vágyakat szőtték volna bele.

Koszovó soha a történelem folyamán nem volt független, legfeljebb széles körű autonómiát kapott a szerb anyaállamtól. Az ott élő albánok egyszerűen a kétfejű fekete sast formázó, vörös színű lobogót használták, mint a szomszédos Albániában élő testvéreik, a szerb lakosság pedig a szerbet vonta fel identitása jeleként. Koszovónak nem volt államisága, koszovói albán nemzettudat sem alakult ki. A politika boszorkánykonyháján mégis független államként születik meg ezekben a napokban Koszovó, amelynek dukál a saját zászló. Azt pedig első ránézésre a tovább agonizáló Jugoszlávia egy másik, vérben született államkezdeményétől, Bosznia-Hercegovinától kölcsönözte. Ez elsősorban azt jelenti, hogy mindkét esetben külföldi kezdeményezésre rajzoltak meg egy tartalmat nem hordozó szimbólumot. A zászló megalkotását az ENSZ által támogatott ideiglenes koszovói kormány kezdeményezte, de a pályázat kiírásakor kikötötte, semmiféle etnikai vagy nemzetiségi szimbólumot nem jeleníthet meg. Így lett „EU-kék”, hasonlóan a boszniaihoz, és kapott hat csillagot, jelképezve a hat nemzetiséget, amelyek közül az egyik, az albán a lakosság 90 százalékát teszi ki.
Nehéz ugyanakkor nem észrevenni az Európai Unió zászlajának hatását az új államok nemzeti jelképeire. Minthogy több nemzet fiait kell egyetlen lobogó alá gyűjteni, a mesterségesen, néhány nap alatt legyártott zászlók mind a jövendő EU-integrációba vetett hitet hivatottak megjeleníteni. A csillagok így lehetnek hivatalosan egyes nemzetrészek jelképei, mégis az unió csillagaira hasonlítanak, egyáltalán nem véletlenül.
Előre megjósolható, hogy kevesen fogják a vállukra tetoválni a koszovói zászlót, hasonlóan a boszniaihoz. Amíg az – politikai korrektségből – nem képes jelképezni az ott élő embereket, hanem kilúgozott álszimbólum marad, addig arra sem alkalmas, hogy maga köré csoportosítsa a lakosságot (nemzetről ez esetben nem beszélhetünk). A tévesen nemzeti lobogóként elfogadott zászló egyértelműen az adott közösség rövid távú vágyait fejezi ki, miközben semmit nem mond a népről magáról.
Bosznia-Hercegovina 1998 óta nem tudja megszokni saját zászlaját, nagy nehezen elfogadott dallamú himnuszának pedig nincs szövege a nemzetiségek széthúzása miatt. Koszovó hasonló problémákkal fog szembesülni, ha egyáltalán eljut erre a szintre valamikor.