Suharto a holland gyarmatosítók ellen vívott harcok során katonaként tüntette ki magát, majd mintegy húsz évvel a függetlenség kivívását követően döntött úgy, hogy puccsal átveszi a hatalmat. Az érzelmeit mélyen elrejtő katona 1968-tól harminc éven át irányította a soknemzetiségű birodalmat.
Indonézia lakossága máig nem tud mit kezdeni a vaskezű diktátor emlékével. Indonézia a hatvanas évek végén, a Suharto-rezsim kezdetén gazdasági válságban volt. Nincstelen parasztok tízmilliói éltek az országban, elszabadult az infláció, az infrastruktúra romokban hevert. A harmincéves diktatúra során folyamatosan nőtt a gazdaság, emelkedett az életszínvonal, amelyre Suharto komolyan koncentrált, lévén maga is szegény jávai család gyermeke. A fejlődésnek azonban ára volt, és ez elsősorban a szabadságjogok lábbal tiprásában testesült meg. Suharto hatalomátvételét követően néhány hónap alatt legalább félmillió embert öletett meg, akik a kommunista párt oldalán álltak. Bár a pártot magát már a hatvanas években megsemmisítették, kommunistaellenes pogromok rendszeresen újra előtörtek. A tisztogató akciók során ugyanúgy kíméletlenül eltiporták a baloldaliakat – akik a térségben több helyen átvették a hatalmat –, mint az iszlamista radikálisokat.
Bár maga Suharto szerény körülmények között élt, legközelebbi munkatársai és családtagjai óriási összegeket harácsoltak össze. A sziklaszilárd birodalom valójában velejéig korrupt volt, ám ezért az 1998-ban eltávolított Suhartót soha nem állították bíróság elé, ahogy a harmincéves rémuralom során történt véres eseményekért sem. Suharto hatalomból való távozása után ugyan felerősödtek egyes nemzeti közösségek autonómiatörekvései, mára viszonylag stabil demokrácia működik a térség egyik legerősebb gazdasági hatalmában.
Orbán Viktor bejelentést tett a kereskedelmi kamarával való együttműködésről