Pártjának gyökerei nagyon régre nyúlnak vissza. Létezett a második világháború előtt, a szejm tagja volt a kommunista rendszerben s túlélt minden kormányt a rendszerváltás után is. Többször, s különböző erők mellett voltak a kormánykoalíció tagjai, amely egyes vélemények szerint kompromisszumkészségről árulkodik, míg mások mindezt egyszerűen megalkuvásnak tartják. Miként határozná meg pártja irányvonalát, s mi e túlélés titka?
– A Lengyel Néppárt a legrégibb lengyel politikai párt, amely mögött 113 éves hagyomány áll. Ebben a tradícióban – itt leginkább a két háború közötti időszakra gondolok – ott van három fő irányzat, a nemzeti, a szocialista és a népi. Ez utóbbi hasonlít a magyar parasztpártok hagyományához, s a két világháború közti időszakban rendkívül szoros is volt közöttük az együttműködés. Viszont a magyar párt hiába próbálkozott többször is visszakerülni a politika életbe, azt a helyet soha nem sikerült elérnie, mint a PSL-nek. A rendszerváltás óta a legstabilabb párt vagyunk, az egyetlen, amely a mai napig megtartotta a nevét és politikai vonalát is. Valóban többször léptünk koalícióra, de voltunk ellenzékben is, a lényeg azonban, hogy mindig ott voltunk a parlamentben. A Lengyel Néppárt centrista párt, az értékeket tekintve inkább konzervatív beállítottságú, társadalmi szempontból viszont a szociális érdekek védelmezője. Az Európai Parlamentben az Európai Néppárt frakcióját erősítjük.
– A parasztpárt a vidék pártja, erre a szavazóbázisra azonban most többen is pályáznak. Látványosan előretört a Jog és Igazságosság (PiS), s meggyengülve, de ott van még az Önvédelem. Miként képes tartani pozícióit a PSL?
– A PSL egyszerre népi és nemzeti párt. Természetesen nem tagadjuk le, hogy népszerűbbek vagyunk vidéken, a természethez közelebb élő emberek körében, s ebből kifolyólag mérsékeltebb a párt magatartása. Ám az is igaz, hogy számos városi önkormányzatban ott vagyunk, s tagjaink között szép számmal vannak vállalkozók.
– Miként látja, az uniós csatlakozás után a lengyel vidék, a parasztság helyzete hogyan változott? Úgy tűnik, a lengyel gazdák roszszabbra számítottak, ám ma optimistábbak, mint magyar társaik.
– A PSL végig részt vett a csatlakozási tárgyalásokon, ahol az akkori miniszterelnök-helyettes és mezőgazdasági miniszter, Jaroslaw Kalinowski kiharcolta az úgynevezett egyszerűsített támogatási rendszert, a terület szerinti támogatásokat, amelynek következtében könnyebben juthatunk hozzá az európai pénzekhez.
– Tehát egyetért azzal, hogy a lengyel parasztság nyert az uniós csatlakozással.
– Igen, mivel hatékonyan jutnak hozzá az európai pénzekhez. Az is igaz ugyanakkor, hogy ami a jövedelmeket és az árakat illeti, vannak olyan csoportok, ahol roszszabb a helyzet, mint a taggá válás előtt.
– Például?
– Ilyen a sertéshús felvásárlási ára. De közvetlenül a csatlakozás után a gabonafelvásárlási árak is viszonylag alacsonyak voltak, míg az idén már begyűrűztek a globális árak, ami a bevételek megduplázását jelenti.
– Könnyű szívvel léptek be a mostani a koalícióba? Mi az, amihez a PSL mindenképpen ragaszkodik?
– A PLS és a Polgári Platform (PO) közti együttműködés 2006-ban, még az önkormányzati választások előtt kezdődött, amikor a két párt közös listán indult, és a tizenhat vajdaságból tizenkettőben nyertünk. Ilyen értelemben ez a mostani parlamenti koalíció sok tekintetben a korábbi együttműködés folytatása. A zökkenőmentes munka érdekében pedig a koalíciós megállapodásban kikötöttük, hogy olyan ügyekben, ahol nem tudunk egyetértésre jutni, nem ragaszkodunk a végsőkig az elképzeléseinkhez.
– Tehát nem fogják úgy hátba támadni a kormányzó pártot, mint elődjét a két kisebb koalíciós partner?
– Hát, igen, az elmúlt két év, az előző koalíció működése nagyon tanulságos lecke volt a számunkra.
– Kell-e, s ha igen, miben kell a mostani kormánynak az előzőhöz képest változnia?
– Az előző kormány a folyamatos konfrontálódásra alapozta a működését, egyfajta kiválasztott helyzetben politizált. Ez rövid távon talán még működhetett is volna, hiszen kevesebb az ügyvéd, mint az ügyfél, az orvos, mint a beteg. Sok réteggel kerültek összeütközésbe. Ezzel szemben mi a társadalmi párbeszédet választottuk. A két kormány politikafilozófiáját tekintve tehát ez a legfontosabb különbség. Ezenkívül kiemelném, hogy a liberális gazdasági politikát egyensúlyba akarjuk hozni a társadalmi szolidaritás politikájával.
– Gazdasági miniszterként nem egyszerű a dolga, hiszen a szavazók többsége inkább a stílus miatt szavazott a PiS ellen, a gazdaság növekedésére azonban nem lehetett panasza. A választási kampányban ugyanakkor Polgári Platform olyan dolgokat ígért, amelyeket nagyon nehéz lehet teljesíteni a költségvetés egyensúlyának megbillenése nélkül. Nem fél attól, hogy a társadalom számon kéri a populista ígéreteket?
– Már most látni, hogy egyes társadalmi csoportok azonnali fizetésemelést követelnek.
– A bányászokra gondol?
– A bányászok, az orvosok, az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok. Ami a bányászokat illeti, egy szénbánya kivételével sikerült megállapodásra jutni a 2008-as évre vonatkozó bérekről. A nagyobb baj, hogy az ellenzék, úgy a baloldal és a demokraták, mint a PiS négy hónap, nem pedig négy év alatt hajtatná végre velünk a választási ígéreteinket.
– Milyen alapelveken kell nyugodnia ebben a térségben egy növekedésre épülő gazdaságpolitikának? Mindezt már csak azért is kérdezem, mert a lengyel gazdaság hatszor olyan gyorsan növekedik, mint a magyar. Van-e ideális recept?
– Először is makroökonómiai szempontból egyensúlyra van szükség, ami a jó monetáris és költségvetési politikának a kérdése. A másik alapelv, hogy a béremelés mindig valamivel kisebb legyen, mint a termelékenység növekedése. Ezenkívül az elkövetkező években a jogszabályok egyszerűsítésével szeretnénk felszabadítani a lengyel vállalkozókban rejlő energiát. E téren még nagyon sok a tartalék, így komoly eredményeket érhetünk el. Ma például sokkal könnyebb nálunk hitelt szerezni, mint mondjuk az adminisztratív engedélyeket beszerezni egy építkezéshez.
– Lengyelország komoly infrastrukturális fejlesztések előtt áll. Vontatott a varsói metró építése. Autópályákra van szükség, s nem csak azért, mert 2012-ben az ország labdarúgó Eb-t rendez. S akkor a stadionokról, szállodákról, repülőtér-korszerűsítésekről még nem is beszéltünk. Ki tudja-e használni az ország az Európa-bajnoksággal kínálkozó lehetőséget, avagy e feladatok a kelleténél jobban megterhelik a gazdaságot?
– Remélem, sikerül megváltoztatnunk az előbb említett mechanizmusokat, mert ez sokat segíthet. A problémák leginkább a szabályozás és szervezés nehézkességéből adódnak, nem pedig anyagi kérdésről van szó. Pozitív példa e tekintetben Németország, de nemrég járt itt a kínai miniszterelnök-helyettes is, aki elmondta, hogy ők évente ötezer kilométer autópályát építenek. Tehát ezt is meg lehet csinálni.
– Azért megjegyezném, Budapesten is alapvetően pénzügyi oka van annak, hogy immár 15 éve várunk a négyes metróra…
– Lehet, ma viszont már nemcsak az európai, vagy a költségvetési eszközöket lehet erre felhasználni, hanem a magántőkét is. Vigasztalásként egyébként elmondhatom, hogy nálunk még az egyes metrót sem fejeztük be.
– Sovány vigasz, lépjünk is tovább. Tárcája a nemzetközi politikába is belekeveredett. Bizonyára sokan örülnek annak, hogy végre Oroszország feloldotta a lengyel húsra hirdetett embargót, ugyanakkor többen meglepődtek, hogy Varsó feladta azt a politikát, miszerint Brüsszel tárgyal Moszkvával és nem ők. Miért?
– Ami a külkereskedelmi kapcsolatokat illeti, elkerülhetetlen, hogy a felmerülő problémákat pragmatikus módon Brüsszelen keresztül oldjuk meg. Egyszerű oka van ennek, hiszen ha a belső piac összes paraméterének megfelelünk és van feleslegünk, akkor az összes harmadik országba tudunk exportálni. Ami pedig az orosz embargó feloldását illeti, az EU nagyon sokat segített ebben. Ez Kyprianou biztos, valamint a lengyel mezőgazdasági miniszter közös erőfeszítéseinek köszönhető.
– A pragmatizmus mögött az is látszik, hogy Lengyelország számára most fontosabb volt a keleti piac, mint a nagy szomszéd leckéztetése…
– Lengyelország földrajzi fekvéséből is adódik, hogy ezt a lehetőséget ki kell használnunk. A másik dolog, hogy az európai piacokon egyre kevesebb hely van a termékeink elhelyezésére. Ami pedig konkrétan a sertéshúst illeti: sokkal könnyebb keletre exportálni. Lengyelország és Oroszország között egyébként a vita alapvetően politika jellegű, ami főleg az energetikai biztonság kérdésében jól kivehető nézetkülönbségekkel magyarázható.
Orbán Viktor
Fontos nemzetstratégiai cél a föderalista mesterterv megakadályozása
