A jövő

Seszták Ágnes
2008. 03. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ez a kicsiny dolgozat vízió. Azon magyar betonválasztóknak szól, akik Tarlós István hasonlatával élve, ha Gyurcsány Ferenc beléjük lövetne, akkor is a szocialistákra szavaznának. Nem érdemes vitázni velük, a boldog tudatlanság búvárharangja borul rájuk. Pedig nem ártana két Megasztár között spekulálni a jövőn, tényleg olyan ígéretes, mint ahogyan azt Gyurcsány Ferenc hetente bejelenti? Most a fővárosban azt latolgatják, hogy a külső kerületekben éjjel megszűnik a tömegközlekedés. Ezzel megadták a felütést a képzeletnek. Mi lesz itt néhány éven belül, ha ez a garnitúra marad? Ha éjszaka nem jár se villamos, se busz, akkor mi jár? Autó vagy semmi, és hála istennek, végre a fenekükön maradnak az emberek, nem gyülekeznek, vonulgatnak. Mivel az elektromos áram árát pedig egy idő óta nem tudják fizetni, a lakótelepek elsötétülnek, hogy nagy keletje legyen a petróleumlámpáknak. Megérhetjük, hogy jancsikályhákon főzik a rántott levest a konyhákban, a kivert ablakokon kígyózik a füst. A gázszámlát már régen nem tudják fizetni, megfagyni meg nem akarnak. Még megérjük, hogy sokan feltüzelik a parkettát, ami sokáig a barbarizmus szimbóluma volt. Ahogy jön egyik csapás a másik után, lassan, de biztosan megyünk vissza az úton, hová? A Balkánra, a középkorba, a kőkorba? Amikor elfogynak a személyi kölcsönök, és a lakások a bankokhoz vándorolnak a családok lakókocsikba és feltört víkendházakba költöznek. A rendőrség már ma sem az állampolgárt védi. Hát lesznek majd különítmények, kommandók és securityk. Akinek telik, az védi magát, akinek meg nem, azt a nyílt utcán bármikor megkéselik, halálra verik, vagy lelövik. Illegálisan mindenki fegyver után kajtat, és elbarikádozza magát, ha teheti. Az oktatás mint állampolgári hozzáférés megszűnik: magániskola tandíjjal vagy terrorizált tanárok félanalfabéta tanulókkal. Így még segédmunka sem jut, az egyetem pedig kizárt dolog. A milliárdos famíliák hasonszőrű barátaikkal, falakkal körülvett negyedekbe költöznek magánhadseregeikkel, nehogy rájuk törjenek az éhező nyugdíjasok, akik annyira bíztak Ferikében. Az utcán állandósul a káosz, sem a villamosok, sem a buszok nem járnak – csak bizonyos napokon. Az autókat speciális zárakkal látják el, egyes kerületeken jobb átrobogni, már akinek telik benzinre, sem megállni, sem az ajtót kinyitni nem tanácsos. Tömegek próbálnak vidékre vándorolni, az annyiszor lenézett parasztoktól beszerezni némi élelmet, de ott klánok specializálják magukat a terménylopásra, és a vonatok is hol járnak, hol meg nem. A magántőke által felvásárolt kórházakban Aszpirinen tartják a betegeket, műtétet csak aranyért vállalnak, a biztosító a legegyszerűbb beavatkozást is húzza-halasztja, a különböző bakteriális fertőzések diszkréten tizedelik a lakosságot. Virágzik a gyerekvásár, neves orvosok bizniszeként adnak külföldre csecsemőket örökbe, itthon remény sincs a felnevelésükre, és az így kapott valután el lehet egy darabig tengődni. Megszűnik a vízszolgáltatás, a külföldi tulajdonos kevesellte a nyereséget, az emberek nagy kannákban hordják haza a Duna vizét.
Az Alföld elsivatagosodik, szikkasztó szelek járnak, port és tüdőbetegségeket hordozva. A szolgáltatók bezárnak, a forint nem ér semmit, kimúlását az MNB az utolsó percig tagadta. A hatalmas plázák elnéptelenednek, nincs vevő, mert nincs pénz. Egyre kevesebb ember dolgozik, egyre kevesebb fizetségért.
A betelepítettek előbb-utóbb tárgyalnak a kormánnyal, hol mutogassák a maradék magyart: a Dunántúlon vagy elég hozzá egy nagyobb tanya is?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.