Hazánkban a legalacsonyabbak a bérek

A bérek és a fizetések tekintetében Magyarország az utolsó helyre szorult, a jövedelmekre kivetett adók tekintetében viszont az éllovasok között szerepel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) harminc tagállamot felölelő listáján.
A nemzetközi szervezet Taxing Wages 2007 címmel közzétett legfrissebb kimutatása szerint a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó éves bér Magyarországon 2006–2007 között 9822 dollár volt. Ezzel hazánk az OECD sereghajtójává vált, a lista utolsó, harmincadik helyére szorult. Ez a bérszint egynegyede a dél-koreainak (37 488 dollár), egyharmada az OECD-átlagnak (24 660 dollár), s elmarad a Cseh Köztársaságétól, Törökországétól, Lengyelországétól, Szlovákiáétól és Mexikóétól is. A jövedelemadók mértéke tekintetében 51 százalékos elvonással viszont az éllovasok között szerepelünk. Csak Belgiumban (55,4 százalék) és Németországban (52,5 százalék) magasabb a bérekre és a fizetésekre kivetett adó, mint nálunk. Ez azt jelenti, hogy a harminc ország közül pontosan abban az országban – Magyarországon – a legnagyobb a jövedelemelvonás, amelyikben a legalacsonyabbak a bérek. Mexikóban is nagyon alacsony béreket fizetnek ugyan, hiszen egy főre átlagosan mindössze 9968 dollár jut évente, ám az alacsony kereseteket mindössze 15 százalékos jövedelemadóval terhelik.
Magyarországon a szociális olló is tovább nyílt. Csaknem a hatszorosára (5,63-szorosára) nőtt a jövedelmi különbség a legjobban kereső 10 százalék és a legrosszabbul kereső 10 százalék között. Az arány 1995-ben még 3,96-szoros volt. Hasonló mértékben (4,86) csak az Egyesült Államokban éleződött ki a jövedelmek közötti differenciálódás. Viszont a legalacsonyabb Norvégiában (2,21) és Svédországban (2,33) volt. Az OECD-átlag 3,12-ről 3,39-re nőtt 2005-re.
Míg 2006–2007 között a honi foglalkoztatás 0,3 százalékkal emelkedett, a reálbérek ugyanilyen arányban csökkentek – tűnik ki a jelentésből. Az OECD 30 államában 2007-ben átlagosan 1,4 százalékkal emelkedett a foglalkoztatás, és 1,4 százalékkal nőttek a reálbérek. Az OECD legfrissebb adatait értékelő gazdasági elemzők arra következtetnek, hogy:
1. A mögöttünk álló tíz évben elmélyült a szakadék a jól és a rosszul keresők között. Kivétel ez alól Spanyolország és Írország. Mindkettőben csökkent a differenciálódás a jövedelmek között. 2. Mindenütt csökkent a megtermelt hazai termékből (GDP) a dolgozóknak juttatott hányad. 3. Minimálisan emelkedtek a bérek, és az esetek nagy részében elmaradtak a megélhetési költségek növekedésétől. 4. Azok, akik 1995-ben is szegények voltak, mára még szegényebbé váltak. 5. A munkaerőpiac lényeges átalakuláson megy keresztül a volt szocialista országok, továbbá Brazília, Kína, India és Oroszország olcsó munkaerőpiacainak hatására. Az utóbbi négy országból kerül ki a munkaerő-világpiac 45 százaléka, míg az OECD 30 országa a munkaerő 20 százalékát adja. 6. A világkereskedelembe való bekapcsolódás nemcsak előnyökkel jár, hanem fokozódó bizonytalansággal is. Példaként említik a vállalatok áttelepítését (offshoring), továbbá a foglalkoztatással kapcsolatos engedményeket, köztük a foglalkoztatottak kényszerhelyzetét, hogy munkahelyük megőrzése érdekében engedményeket tegyenek munkáltatóiknak a bérek és a munkaszerződések terén. 7. A nemzetközi kereskedelembe való fokozottabb bekapcsolódás jelentősen hozzájárulhat ugyan a GDP növeléséhez, de a növekedés önmagában nem jelenti a jövedelmi különbségek csökkenését az egyes országokban. 8. A bérek és a fizetések, továbbá a jövedelmek közötti differenciálódás és a foglalkoztatás tekintetében megfigyelhető néhány centrumbeli ország elszegényedése is. Jellegzetes ebből a szempontból Olaszország esete, amely a 30-as bérlista 23. helyére szorult vissza, és nemcsak a francia, a német és a brit keresetektől marad el jelentősen, hanem még a görög és a spanyol bérek mögött is. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet mindenekelőtt azt ajánlja a nemzeti kormányoknak, hogy tegyenek többet az egyenlőtlenségek mérsékléséért.

A szerző a Magyar Szociális Fórum–Szociális Kerekasztal
szervezője