Egyre rémisztőbb kormányzati tandíjtervek kerülnek nyilvánosságra. Egy lapunk birtokába került dokumentum alapján néhány nappal ezelőtt számoltunk be arról, hogy ha elbukik a népszavazáson a tandíj eltörlésére vonatkozó kérdés, a jelenleginél sokkal kedvezőtlenebb rendszert vezethetnek be. Tudott erről?
– Igen, a Felsőoktatási Kerekasztal legutóbbi ülésén elénk tárták a négyféle alternatív javaslatot. Ezek közül az egyik jelentős veszélyt jelent a hallgatókra, mert ezt a változatot az egyetemi vezetőket tömörítő Magyar Rektori Konferencia is támogatja. A rektorok még azt is vállalták, hogy áprilisra részletesen kidolgozzák a javaslatot. A tervezet lényege az, hogy eltörölnék az államilag támogatott és a költségtérítéses képzést, és a jelenleg érvényes összegnél jóval magasabb sarcot vetnének ki minden diákra.
– Ezek szerint valós a veszélye annak, hogy ha a tandíj szabad utat kap a népszavazáson, akkor még a jelenlegi összegnél – a legtöbb iskolában alapképzésen százezer, mesterképzésen 150 ezer forintot kell fizetni szeptembertől – is jóval többet kérjenek a diákoktól?
– Sajnos nagyon komoly esély van rá, az oktatási tárca ugyanis magától biztosan nem mond le a bevételről, ahogy a rektorok sem akarják kiengedni a kezükből a pénzt, sőt minél többet szeretnének. Beláthatatlan következményei lehetnek a nemek győzelmének.
– A hallgatók tavaly ősszel országszerte tüntettek a tandíj bevezetése ellen. Az utolsó, fővárosi demonstráción több ezer fiatal követelte az oktatási miniszter lemondását, ezzel kikényszerítették, hogy Hiller István tárgyalóasztalhoz üljön önökkel. Mára azonban kiderült, hogy a tárcavezető részéről szó sem volt megegyezési szándékról. Nem érezték sértőnek, hogy a tárca több hónapnyi tárgyalás után a HÖOK tandíjat helyettesítő javaslatát plusz fizetnivalóként építette bele saját tandíjtervezetébe?
– Sajnos már a tárgyalások közepén rá kellett jönnöm, hogy a tárca képviselői nem akarnak megegyezni. Bár a felsőoktatás modernizálásáról, a hallgatók ösztönzéséről, az oktatás minőségének javításáról beszéltek, a valóságban nem érdekelte őket más, csak a megszerezhető legmagasabb bevétel. A HÖOK azt szerette volna, ha nem kell mindenkinek fizetne, csak annak, aki nem elég szorgalmas. Az valóban igazságos lett volna, ha azzal fizettetnek, aki a félév elején felvett tantárgyakból nem vizsgázik le a szemeszter végére. Ez javította volna a felsőoktatás hatékonyságát is, mivel ösztönzőleg hatott volna a tanulást halogatókra. Azzal, hogy a tárca – a bevétel összegének tervezhetetlenségére hivatkozva – nem támogatta ezt a javaslatot, kiderült, hogy szó sincs fejlesztésről és ösztönzésről, csak a hallgatók megsarcolásáról. Az a cinikus minisztériumi tervezet, amely a mindenkire kiterjedő tandíj mellett plusz fizetnivalóként róná ki a nem teljesített vizsgák után fizetett díjat, felháborító és komolytalan, így inkább nem is fecsérelnék több szót rá.
– A Szonda Ipsos közvélemény-kutatása szerint a három népszavazásra feltett kérdés közül a tandíj eltörlésének a legkisebb a támogatottsága. Bár az igenek többségben vannak, a játszma még nem lefutott. Egyre több jel mutat arra, hogy a kormánypártok a véghajrában erre a kérdésre erősítenek majd rá, mert úgy érzik, esélyük van fordítani. Hogyan lehetséges, hogy éppen a legnagyobb terhet jelentő jogszabály eltörlését támogatják a legkevesebben?
– Ennek két alapvető oka van: a háromszáz forintos vizitdíjat mindenkinek kell fizetnie, ahogy a kórházi napidíjat is, márpedig az emberek általában az ellen tiltakoznak a legjobban, ami a saját pénztárcájukat érinti. Ráadásul azok, akiket a következő években a tandíjjal megsarcolnak, még középiskolások, így nem szavazhatnak. Látni kell azt is, hogy a társadalom egy jelentős szegmense ellenszenvvel tekint az egyetemistákra. Ennek általában anyagi okai vannak, hiszen a legszegényebb rétegeknek nincs lehetőségük arra, hogy ők vagy akár gyerekeik egyetemre járhassanak, hiszen még a tandíjmentes felsőoktatás is jelentős terhet ró a családra. A szülők állják a megélhetés, az albérlet, az utazás, a tankönyvek költségeit. Sajnos ma már egy szegény családnak arra sincs sok esélye, hogy a gyereke gimnáziumba járhasson. A másik alapvető probléma az, hogy míg vizitdíjat és a kórházi napidíjat már több mint egy éve mindenki kénytelen fizetni, addig a tandíj egyelőre jövőbeli dolog, így az emberek még nem érzik a bőrükön annak következményeit.
– Lehet változtatni az emberek hozzáállásán?
– Mindenkién biztosan nem, de egy jelentős réteg véleményén igen. Éppen ezért minden fiatalt arra biztatunk, hogy győzzék meg szüleiket, a nagymamát, a nagyapát és minden rokont arról, hogy miért fontos a tandíj eltörlése. Aki nem tanul, az pedig azért szavazzon igennel, mert a gyerekének még esélyt teremthet erre.
– A kormánypártok azzal próbálják meggyőzni a bizonytalanokat, hogy azért kell tandíjat fizetni a diplomásoknak, mert a többi állampolgár adóján megszerzett oklevelükkel sokkal többek keresnek, mint a többiek.
– Ez súlyos demagógia. A pedagógusok, az orvosok sok esetben jóval kevesebb fizetést kapnak, mint egy keresett szakmunkás, viszont jóval több adót fizetnek, hiszen az állami szektorban a bevallott jövedelem azonos a valódi keresettel. Azok a mérnökök, informatikusok, akik tényleg jól keresnek, sokkal több adót fizetnek az állam számára, mint akinek nincs diplomája. Megjegyezném, a kormány ugyan bevezette a tandíjat, ám ezzel párhuzamosan az emberek adóját egyetlen forinttal sem csökkentette.
– Két és fél hét van hátra a népszavazásig. Mivel készülnek a kampány véghajrájára?
– Óriási mennyiségű szóróanyagot készítettünk, ezek most jöttek ki a nyomdából. Két típusú kampányanyaggal készültünk: az egyik tömör, rövid változat, ezt kimondottan a fiataloknak szánjuk, a másik egy kisebb füzet, amelyben minden társadalmi rétegnek megpróbáltuk elmagyarázni, hogy miért jó neki, hogy ingyenes marad a felsőoktatás. A HÖOK aktivistái a következő két hétben végigjárják majd a felsőoktatási intézményeket, de az utcán is osztogatni fognak. Kijövünk egy provokatív plakátkampánnyal is, az egyetemeken kívül számos nagyváros utcáit is ellepik majd a hirdetések.
– Horváth Ágnes egészségügyi miniszter már hetek óta azzal fenyegetőzik, hogy hiába szavazzák meg az emberek a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlését, ez a pénz hiányozni fog a kasszából, így kivetik majd a sarcot más formában. Nem félnek attól, hogy hiába kötelezi a népakarat a kormányt a tandíj eltörlésére, Hiller István megtalálja a módot arra, hogy beszedje ezt a pénzt a hallgatóktól?
– A népszavazás nem kimondottan a fejlesztési részhozzájárulásról szól, hanem a felsőoktatás fizetőssé tételéről. Ha ennek ellenére megpróbálnának spekulálni, és másfajta sarcot kivetni, az súlyosan etikátlan lenne. A miniszter ebben az esetben a több százezer egyetemista nagyon kemény ellenállásába ütközne, és remélhetőleg mások is mellénk állnának a harcban.
– Az elmúlt hónapokban kiderült, hogy tárgyalásokkal nem lehet megegyezésre jutni a kormánnyal. Mi lesz, ha a kérdés elbukik a népszavazáson?
– Erre az eshetőségre nem lehet és nem is akarunk felkészülni. Ha Magyarországon az emberek valóban azt akarják, hogy a diákok több százezer forintot fizessenek a tanulásért, akkor kénytelenek leszünk elfogadni a döntést. Természetesen akkor is a végsőkig küzdeni fogunk azért, hogy a rendszer a jelenleginél sokkal igazságosabb legyen. Vereség esetén azonban a döntés már a kormány és a rektorok kezében lesz, legújabb tandíjterveik azt jelzik, hogy a helyzet a jelenleginél is súlyosabb lesz, és még keményebb sarcot vetnek majd ki a családokra. Nem tehetünk mást, mint bízunk az emberekben. A kezükben van a sorsunk.
origo.hu
Magyar Péterék letagadták, hogy százmilliónál is többe került a Hősök terei tüntetés, most lebuktak
