Hosszú, milliárdokat ígérő, tényszerű sorok taglalják a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján az erre az évre tervezett foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket, miközben a kistelepülések családjai, a nagyvárosok kilakoltatástól rettegő szülői a napi túlélésért küzdenek. Az elmúlt éveket mustrálva szakvélemény született a szegénységben élők helyzetéről, amelyet öt éven át átlagos szinten tartott a hatalom, míg tavaly magára nem hagyta a segítségre szorulókat. Nem változtak a családok életkörülményei 2001 és 2006 között, kivéve azokat, akiket négy vagy ennél több gyermekkel áldott meg az élet. 2007-ben azonban csökkentek a reáljövedelmek, a reálbérek, ellenben a támogatások, segélyek csak részben tartottak lépést az árnövekedésekkel – derül ki A szegénység és kirekesztés változása címet viselő friss tanulmányból. Az írást Ferge Zsuzsa akadémikus jegyzi, aki annak a kutatócsoportnak a vezetője, amely egyebek mellett a tavaly elfogadott kormányzati Gyermekszegénység elleni nemzeti programot készítette.
A kutatás összefoglalójában kifejti, tavaly jelentősen emelkedett néhány, a gyermekes családokat közelről érintő fizetési kötelezettség, ugyanakkor elmaradtak a családok védelmét biztosító lépések. „Sürgősen szükségesnek tartjuk a reformintézkedések speciális hatásvizsgálatát a szegények és a gyermekes családok szemszögéből, és a megfelelő ellensúlyok beépítését a rendszerbe” – fogalmaz a tanulmány.
Hazánkban jelenleg több mint 2,2 millió húsz éven aluli eltartott gyermek él, akik közül különösen nehéz a cseperedése azoknak, akiket egy anya vagy egy apa nevel. A csonka családok – jellemzően az anya és gyermeke – 56 százalékában nincs aktív kereső, ezért őket kiemelten fenyegeti a pénz nélküliség, az eladósodás. Országosan a különbség a kisebb és nagyobb családok között szembetűnő: a kétgyermekes családokban 15, a háromgyermekesekben 35 százalékkal alacsonyabbak az egy főre számított jövedelmek, mint az egygyermekesek között. Mindezen adatokhoz hozzátartozik, hogy a mai trendeknek megfelelően sok az egy gyermeket vállaló szülő, akik ráadásul pár év elteltével különválnak, így teremtve azt a helyzetet, amelyben a gyermek csak egy felnőttre támaszkodhat. A szegénység legfontosabb oka a munkanélküliség – írják a kutatók, megjegyezve, hogy a teljes népességhez képest kissé romlott a szegények körében a foglalkoztatás.
A KSH legutóbbi adatai szerint a 2007. november és 2008. január közötti időszakban a foglalkoztatottak száma 3,873 millió, a munkanélkülieké 343 ezer fő volt, ami 8,1 százalékos munkanélküliségi rátát jelent, és növekvő tendenciát. A gyesen lévő anyák többsége a szülést követően, amikor a kisgyermeket bölcsődébe lehetne adni (megjegyzendő, hogy a bölcsődék száma olyan kevés, hogy vannak intézmények, ahol a szülő már akkor előjegyezteti csöppségét a várólistán, mikor még meg sem született), nem tud ismét munkába állni. A gyermek korától függetlenül (!) a foglalkoztatott édesanyák száma nem éri el az ötven százalékot, vagyis jellemzően minden második-harmadik anya munkanélküli.
Eltűnt ez a finn nő Budapesten a Kökinél, ön látta? + fotó
