Nicolas Sarkozy nem foglalkozik mélységeiben a népszerűség kérdésével. „A következő elnökválasztás csak 2012-ben lesz” – nyilatkozta az elsőfordulós vereség után a köztársaság elnöke, aki nemrégiben még a siker biztos kulcsát jelentette a kampányban, mára azonban igencsak megkopott a népszerűsége. Hiába volt ugyanis a most vasárnapi választás az önkormányzatok összetételéről hivatva dönteni, az egy éve regnáló Sarkozyről is ítéletet mondtak a franciák. A szavazók 45,5 százaléka az UMP jelöltjeire, 47 százaléka pedig az ellenzéki szocialistákra voksolt, amely jelzésértékű eredmény.
Sarkozy láthatóan nem követi egyetlen elődje útját sem. Az első év tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy sem Jacques Chirac, sem Francois Mitterand köpönyegéből nem bújhatott ki a magyar származású politikus. Hozzáállásában leginkább Charles de Gaulle-ra hasonlít, aki képes volt arra, hogy a teljes francia politikai életet átformálja saját képére. Ebben a szűkre szabott zakóban teljesítette hivatali éveit az ötödik köztársaság összes elnöke, és ebből törne ki most Sarkozy. A tavaly májusi választásokat az elnök azzal nyerte meg, hogy változásokat ígért, amelyben minden francia részt fog venni. A lelassuló és önbizalomhiánnyal küzdő francia gazdaságot fel akarta rázni, a külpolitikát pedig olyan útra vezetné, amely illik az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjához. A reformokat azonban egyszerre zúdította rá a népre, és a rengeteg módosítást nem fogadta egyértelmű elismerés. A franciák legnagyobb része szerint nem javultak az életkörülményeik, a rendkívül aktív elnök népszerűségi indexe pedig tavaly óta harminc százalékot zuhant.
Ennek azonban nem csak a mindennapi gondokra adott hirtelen és kellően át nem gondolt válaszok, valamint a reformzuhatag az oka. Sarkozy személyisége éppúgy lehet az egész nemzet számára vonzó, mint néhány hónap múlva ugyanazért taszító. Sarkozy magában hordozta a francia gloire ígéretét, határozott volt, igazi nyerő alkat. Megválasztását követően rocksztárokéhoz hasonló rajongótábora volt, budapesti látogatásán is sikítozó francia turisták integettek neki a kordon mögül. A francia nép a tapasztalat alapján azt is megbocsátja elnökének, ha félrelép, ha éppoly esendő szerelmi ügyekben, mint bármely másik férfi. A Carla Bruni-ügy viszont már túl sok volt mindenki számára.
Sarkozy bizonyos kérdésekben – mint például a csádi franciák kiszabadítása – egyszemélyes kalandornak tűnt, és nem az állam elnökének. Mégis a külpolitika lehet az, amely megerősítheti Sakozyt, és elfoglalja az államfőnek, és nem a rocksztárnak kijáró helyet. A Mediterrán Unió most közös EU-programnak tűnik, ám nem lenne meglepő, ha előbb-utóbb mégis a francia érdekszféra különklubjává válna, épp a gloire jegyében.
origo.hu
Orbán Viktor bejelentést tett a kereskedelmi kamarával való együttműködésről
