Szeméthegyen és -völgyön át Ferihegyre

Hamar elhalkultak a kormányzati ígéretek a Ferihegyig közlekedő gyorsvasútról, a repülőtérig meghosszabbított metróról. Ha gyorsvasút és metrójárat nincs is, a szocialista–szabad demokrata kormányzat fáradtságos munkájának köszönhetően mégis el lehet jutni vonaton a Nyugati pályaudvarról Ferihegyre. Kipróbáltuk mi is. „Úgy mész el, hogy soha nem vágysz majd vissza” – ez lehetne utazásunk tapasztalatainak összefoglalója.

n Varga Attila
Valamivel több mint két éve, 2005 decemberében Kóka János akkori gazdasági miniszter jelentette be, hogy 2007-től már gyorsvasúttal lehet eljutni Ferihegyre. A MÁV szóvivője ennek kapcsán közölte azt is, hogy a Ferihegyi gyorsvasútnak nem lesznek közbülső megállói, csak a két végállomáson, a reptéren és a vasúti pályaudvaron áll majd meg. A fővárosi önkormányzat még erre is ráígért, a vasútvonal mellett a 3-as metró Ferihegyig tartó meghosszabbítását is lehetségesnek látta. Mindez persze csak mese volt, viszont a Budapest–Ferihegy vasúti összeköttetés igenis megvalósult.
Képzelt hősünk nyugat-európai turista, a fővárosban szerzett, többnyire pozitív benyomásokat követően Stadion-szálló környékéről utazik hazafelé. Vonattal Ferihegyre, majd repülővel tovább.
11.18: Irány a metró. Ilyenkor nincs tömeg a félüzemmel haladó mozgólépcsők előtt, a járművön sincsenek sokan.
11.40: A hamis parfümöket, hamis CD-ket, hamis márkás ruházatot árusító standok mellett elhaladva, végre felérek a Nyugati pályaudvar szintjére. Üvegfalú élelmiszer- és italbolt. Kellene valami magyar italt vinnem a családnak és barátoknak. Nézzük a kínálatot: balatoni kékburgundi, félédes, balatoni merlot, édes, egri bikavér balatoni palackozással. Aztán van még felső-magyarországi vörös, félédes tájbor is. Talán inkább valami röviditalt kellene vinnem? Mátyás keserű, vagy Waterloo Napóleon konyak – azt talán inkább nem. Pannónia Matróz ital és Yenissey cristal clear vodka. Foglalkozzunk inkább a jegyvétellel. A jegykiadó automatán a több száz célállomás között nincsen olyan állomás, hogy Ferihegy, sem airport, ezért tanácstalanul bejárom a pályaudvart. Zálogfiók és zárszerviz van, de cassa továbbra sincs, azaz a túlsó oldalon mégis. Nincs is nagy sor. A pénztáros előtt nem ismeretlen a Ferihegy kifejezés, és rögtön adja is a jegyemet. Háromszáz forintba kerül. Nehézségbe ütközik megkérdeznem, hogy melyik vonatra szálljak fel, de megértem, hogy a monori, a szolnoki, a ceglédi, a szegedi vonatok mindegyike oda megy. Nézem is a síneknél az indulást. A 11.59-est még elérem a 15. vágányon. 11 óra 54 perc van, a vágánynál nincs vonat. Sebaj, a 16-os vágányon áll egy szerelvény, és a kiírás szerint 12.05-kor indul Monor–Üllő felé. Ez jó lesz – csatakiáltással szállok fel az egyik kocsiba.
12.05: Nem vagyok biztos abban, hogy jó szerelvényen ülök. Ugyanis 11.58-kor begördült egy vonat a mellettünk lévő vágányra, és mivel azon a vonaton, amelyiken ülök, rajtam kívül még vagy öten vannak, kezdtem azt hinni, hogy mégis át kellene szállnom. De végül nem teszem meg, és milyen okos döntés ez, percnyi pontossággal el is indultunk Ferihegy felé.
Olyan meleg van a kocsiban, amelyben egyedüli utas vagyok, hogy nyugodtan lehetne itt banánt érlelni. Nincs nálam hőmérő, de 28–30 Celsius-fok biztosan van. Kinyitom az ajtót, de az sem segít rajtam. A bejáratnál érdekes MÁV-reklám olvasható: „Kérjük, ne blicceljen, váltson inkább 30 napos vasúti bérletet!”
Az előttem lévő két ülés szürke színű plasztik háttámlája rendkívül mocskos. A bal oldalin a fekete csíkok és a karcolások mellett pénzérme nagyságú zöld és szürke foltok láthatók, a jobb oldalin pedig több foltban sötétszürke színű és barna, remélhetően kakaós csík fut végig. A járótér több helyen mocskos, foltos.
De amit az ablakon kitekintve, a sínek mellett látok, az ehhez képest is elborzasztó. Szeméthegyek, műanyag zsákok kiszórt tartalommal, ahol négyzetméterenként csak néhány műanyag flakon fekszik, az tiszta területnek nevezhető. Úgy tűnik, bevált szokás, hogy a vasút menti, kidőlt-bedőlt kőkerítésen áthajítják a szemetet, és így ez, ha a város felől nem is látható, a vonaton közlekedők számára rendkívül zavaró.
Ahol kisebb parkos rész található, ott előszeretettel tárolnak autógumikat vagy megunt foteleket, máshol hajléktalanok nejlonviskóit látni. Az egyik autós roncstelepnél, egy lakókocsiból két, leolt nadrágos meztelen láb kandikál ki. A vonat gyorsabban ment annál, hogy e kép megfejtésével részletesebben foglalkozhassak. Mindenesetre kiderül az is: a magyar komoly művészi hajlammal megáldott nép, a szemetelés mellett a rajzolás is sokak hobbija lehet, alig látok olyan vonatot, kerítést, házfalat, amelynek oldalán ne lenne graffiti.
12.25: Pongrác út, Barabás utca. Megint ömlesztett szemetet látok: a kidobott kék-fehér csíkos esernyőtől az indexlámpáig van itt minden. Kőbánya–Kispest viszonylag tiszta.
A nagy melegben iszonyatos szomjúság tör rám, de se büfé, se semmi. Egy megállónál vízköpőt látok. Pont ott áll meg a vonat, de nem folyik belőle semmi.
Pestszentimrét és Szemeretelepet követően fogom a cuccomat, és a vonat eleje felé veszem az irányt. Ekkor találkozom a kalauzzal. Tiszta tekintetű férfi. Kérdésemre mondja is, hogy a következő megálló már Ferihegy lesz. Mivel senki sem készül leszálláshoz, megkérdezem tőle, hogy turisták szoktak-e vonattal jönni Ferihegyre. Talányos a válasz: „Mindenki turista, aki vonaton utazik.”
12.29: Egyedüliként szállok le a ferihegyi vonatról, és csaknem száz lépcsőt megtéve a Ferihegy vasútállomás elnevezésű buszmegállóban várakozom arra, hogy a helyi járatú busz elvigyen Ferihegy 2-re. Először egy sárga színű Market center Üllő–Monor feliratú tömött busz érkezik. Tátogva nézem egy hölgy szatyrában a két másfél literes ásványvizes palackot, és az üdítős üveget. Megérkezik a 200-as busz, amelyre én is felszállok. Mint kiderül, Budapestről ezzel is jöhettem volna, és akkor hamarabb, átszállás és gyomorforgatás nélkül érkezhettem volna Ferihegy 2-re.
13.10: Itt vagyok a repülőtéren. Csupa márvány, fény és ragyogás. Frankfurt, Prága, Zürich, Bukarest, Kijev, Kairó. Még időben érkeztem. Iszom egy ásványvizet és egy kávét négy és fél euróért.

Hazafelé. Visszaúton, Ferihegy 1 megállónál még érzek kísértést arra, hogy leszálljak és a retúrjegyemet kihasználva, vonaton folytassam az utat, de mivel ezt remélhetőleg egyetlen hazánkba repülőn érkező turista sem teszi meg, én is inkább a kék gumikerekűre szállok. Kőbányánál a felüljárón szinte minden második ember hajléktalan, sokuk koccintós bort iszogat. Ferihegyről tömegközlekedéssel bemenni a városba ronda látvány. Országimázs szempontjából legjobb lenne, ha az ilyesféle utazást betiltanák.