Ön 1999-ben vezette be a knesszetbe a liberális elveket valló Sinujt. 2003-ban kormányra kerültek, mára azonban ez a párt eltűnt. Sikeresnek tartja működésüket?
– Azért szűnt meg a párt, mert Ariel Saron akkori miniszterelnök alapított egy új pártot, amelybe a Sinuj beolvadt. Ma nincs Izraelben olyan politikai erő, amely a mi értékeinket vallaná magáénak. Mégis azt hiszem, hogy sikerült befolyásolnunk a közbeszédet, a politikát. Persze az, hogy nincs liberális párt ma Izraelben, nem jelenti azt, hogy nincs liberalizmus sem. Izrael egy teljesen nyugati stílusú liberális állam. Az igaz, hogy nálunk nagyobb a befolyása a vallásnak, mint másutt. A vallásos zsidó pártok nagyjából a parlament 20 százalékát adják, ami ugyan viszonylag kevés, mégis ők jelentik a mérleg nyelvét a nagy bal- és jobboldali pártok között. Ők azt mondják a mindenkori miniszterelnöknek: csinálsz, amit akarsz, csak ne avatkozz vallási ügyekbe. Ezáltal például nálunk nincs polgári házasság.
– Lehet-e nyugati típusú demokráciának nevezni azt az államot, ahol a vallásnak ilyen mértékű befolyása van a politikai döntésekre?
– Én is jobban érezném magam, ha ez nem így volna, és biztos vagyok benne, hogy egy nap ez meg is változik. Ez egy olyan folyamat, amelyen az európai országok már keresztülmentek. Olaszországban, Spanyolországban vagy Írországban óriási befolyása volt a politikára a római katolikus egyháznak korábban, ám mára ez megváltozott, ott polgári társadalmak alakultak ki.
– Egyetért-e azzal az állásponttal, hogy Izrael valóban élhető és működő demokrácia, amelynek mindenki élvezi gyümölcseit, feltéve, hogy zsidó?
– A törvény előtt mindenki tökéletesen egyenértékű, efelől semmi kétség. Hogy az izraeli parlamentben ülnek az egyetlen arab képviselők, akik szabadon beszélhetnek anélkül, hogy felkötnék őket, ez is biztos. Az arab lakosság ugyanolyan szabadon kifejezheti véleményét nálunk, mint a zsidó polgárok. Az viszont igaz, hogy az arab kisebbség gazdasági helyzete a zsidóké alatt van. Ám ennek megvan a történelmi oka. Az izraeliek alapvetően polgárok, főként az intellektuális téren tűnnek ki, míg az arabok inkább földművesek, akiknél nem alakult ki egy olyan középréteg, amely a gerincét képezné az arab társadalomnak. De egyre több arab diák tanul az egyetemeken, részt vesznek a közigazgatásban, ám ez a folyamat még legalább egy nemzedékig el fog tartani.
– Elképzelhetőnek tartaná, hogy a jelenleg tervezett két állam elképzelés helyett egy multikulturális Izrael-Palesztinát hozzanak létre, amely éppúgy a palesztinoké, mint a zsidóké?
– Ha én együtt akarnék élni egy másik néppel, akkor kivándorolnék Hollandiába vagy Svédországba. Nem azért telepedtünk le Izraelben, hogy együtt éljünk más népekkel, hanem azért, mert a holokauszt után arra jutottunk, hogy kell a zsidóknak egy saját állam. Úgyhogy ez nálunk szóba se jöhet.
– Van-e a Jad Vasem Intézetnek az emlékezés mellett olyan célja, hogy igazolja, Izrael a zsidók állama?
– Nemcsak hogy van benne ilyen cél is, de ez a leghatározottabb feladata, minden megnyilvánulásunkban szerepel. Izrael a zsidók állama, de ez nem jelenti azt, hogy mások ne élhetnének ott teljes polgári joggal.
– Egy tavalyi cikkének címe a következő: Állítsátok meg a zsidó barbárokat Hebronban! Ebben egy zsidó telepesnőt hasonlít egykori újvidéki antiszemita szomszédaszszonyához. Ha a magyar sajtóban jelenne meg egy hasonló cikk, azonnal zsidóellenesnek kiáltanák ki a szerzőt. Nem érzi ezt kettős mércének?
– Ha zsidók írnak zsidókról, akkor olyat is megengedhetnek maguknak, amit a keresztények nem. Amikor én, aki annyit szenvedtem életem során, barbárnak nevezem ezt az asszonyt arab szomszédjával szemben elkövetett tetteiért, akkor semmi kétség, hogy ezt humanista szempontból teszem. Ha egy nem zsidó mondja azt, hogy az a nő barbár, akkor az még úgy is antiszemita-gyanús, ha az ő szempontja szintén csak a humanizmus. Nekem ezért is van bajom azzal, hogy maguk a szólásszabadságot odáig vitték, hogy annak ernyője alatt a legszörnyűbb nyilas propaganda folyik Magyarországon. Amit ma maguk megengednek a demokrácia nevében, mint például a Magyar Gárda, az sehol máshol nincsen Európában.
– Romlott a helyzet ilyen szempontból ön szerint?
– Most többet engednek meg maguknak, mint korábban. A legjobb hasonlat a weimari köztársaság, ahol odáig engedték a szólásszabadságot, hogy Hitler hatalomra juthatott. A múltkor hallottam egy Hegedűs nevű pap beszédét, amely olyan volt, mintha Szálasi Kun pátere mondta volna. Az ilyen uszító beszédek nemcsak Izraelt bántják, hanem rossz hatással vannak az amerikai kapcsolataikra is. Azt hiszem, a magyar Országgyűlés megszavazta az uszítás elleni törvényt, bízom abban, hogy az Alkotmánybíróság sem fogja visszautasítani.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
