Csatát nyert a romboló miniszter

Leköpte, megrugdosta, vascsővel fejbe rúgta tanárát, félholtra verte diáktársát – sikeres tanulmányi eredmények, nemzetközi elismerések helyett ezek ma a mindennapos hírek a magyar iskolákban. Sok szülő döbbenten nézi a televízióban futó képsorokat, és nem érti, mi történt itt egy csapásra, hogyan fordulhatott elő, hogy mára sok gyerek és pedagógus számára a rettegés színterévé vált a tanintézmény.
Elővehetjük magyarázatként a jól bevált sémákat, hogy erőszakosak és trágárak a rajzfilmek, a filmekből ömlik a brutalitás, a világhálón pedig olyan tartalmakat érhet el a csemeténk, amire legrosszabb rémálmainkban sem gondolnánk. Az igazság azonban az, hogy a minket körülvevő virtuális erőszak csak egy kis szelete a teljes igazságnak. A valóságban az iskolai erőszak egyenes következménye a Magyar Bálint-féle liberális oktatáspolitikának, amely egymásra épülő intézkedéseivel odáig süllyesztette a tanárok morális megítélését és a diákok erkölcsi színvonalát, amíg el nem érte, hogy ne a jó tanulmányi eredmény legyen az osztály számára követendő példa, hanem a nyers erőszakot alkalmazó galeri vezetője. Ezt egyébként nyugodtan nevezhetnénk akár sikernek is, hiszen a liberálisok nem véletlenül vitték vakvágányra a hazai oktatást: munkásságuk célja hatalomra kerülésük óta nem más, mint a tudatos rombolás végrehajtása az iskolákban.
Emlékezzünk csak vissza, mit tett Magyar Bálint a közoktatással, amikor 2002-ben másodszor is beült a bársonyszékbe. Újabb és újabb törvényeket és rendeleteket alkotott, amelyek kivettek minden fegyelmezési eszközt a tanárok kezéből, aminek következménye a pedagógusok teljes tekintélyvesztése lett. Azzal kezdte, hogy megtiltotta a tanároknak az alsó tagozatban a buktatást. Ez két szempontból is alkalmas a rendszer aláásására: a tanárt megalázó helyzetbe hozza a diákkal szemben, hiszen nem dönthet szakmai hozzáértése alapján, ugyanakkor súlyosan rontja az oktatás színvonalát is, hiszen a lusta vagy éppen súlyos hátrányokkal küzdő diák úgy jut el a felső tagozatig, hogy írni, olvasni sem tanul meg rendesen. Tovább rontotta a helyzetet, amikor azt is megtiltotta a tanároknak, hogy maguk válasszák ki, milyen tankönyvből tanítsanak. Ma már csak abból oktathatnak, amelyhez a szülők is beleegyezésüket adják, hiszen mondjuk egy segédmunkás apa nyilván jobban tudja, melyik fizikatankönyv fogalmazza meg érthetőbben a tananyagot, mint az az ember, akit éveken át erre oktattak az egyetemen.
A legvérlázítóbb a liberális drogtörvény bevezetése volt 2002 decemberében, ami majdnem két évig hatályban is volt, egészen addig, amíg az Alkotmánybíróság az élet és a gyermekek védelmére hivatkozva 2004-ben meg nem semmisítette a diákokra vonatkozó részeket. A jogszabály – felvilágosító kezelések vállalása esetén – mentesítette a 21 év alatti drogdílereket a büntetés alól. A büntetlenség akkor is járt nekik, ha iskolában vagy iskola környékén árultak kábítószert kiskorúaknak. Szintén kivették a büntetőjogi következmények alól a 18 év alattiak kábítószer-fogyasztását és az iskolán belüli csoportos drogozást is. A diákok ez alatt az idő alatt az iskola udvarán focizás helyett büntetlenül szívhatták a marihuánás cigarettát, tanáraiknak pedig arra sem volt jogalapjuk, hogy ejnye-bejnyét mondjanak rá.
A liberális úttörő ezzel párhuzamosan 2003-ban törvénybe foglalta a tanári titoktartás kötelezettségét. A jogszabály megtiltotta a tanároknak, hogy a diák beleegyezése nélkül elmondják a szülőknek a gyerekkel kapcsolatos problémákat. Ha például a tanár megtudta, hogy a 12 éves gyerek kábítószerezik, nem szólhatott a rendőrségnek, mert az nem számított bűncselekménynek, de a szülőt sem figyelmeztethette, mert Magyar Bálint befogta a száját. A jogszabály majdnem egy teljes tanéven át hatályban volt. A Fidesz végül megtámadta az Alkotmánybíróságon, így Magyar – félve az újabb fiaskótól – 2004 tavaszán visszavonta azt. Hab a tortán az a néhány liberális ötlet, amely már az Országgyűlés előtt elbukott, mert ezeket már a szocialisták torkán sem tudták letömködni a rombolásban mindenre elszánt szabad demokraták: ilyen indítvány volt, amely megtiltotta volna a tanároknak, hogy házi feladatot adjanak a gyerekeknek, ahogy eltörölte volna a készségtárgyak osztályozhatóságát is. Innen már csak egy lépés lett volna, hogy megszüntetik, vagy legalábbis fakultatívvá teszik a testnevelés-, az ének- vagy a rajzórák látogatását, a házi feladatok betiltása után pedig jöhetett volna a tankönyvek megsemmisítése. Végül csak az intézmény falán kellett volna kicserélni a táblát iskoláról „gyermekek nappali melegedőjére”.
Magyar Bálint tehát minden szakmai és fegyelmezési eszközt kivett a tanárok kezéből. Ezzel nevetségessé tette őket a diákok és szüleik előtt, és a tisztelet utolsó szikráját is kiölte belőlük, majd hozzákezdett az integráció mindenáron bevezetéséhez. Felszámolta a speciális iskolákat, és az ide járó súlyos szociális hátrányokkal küzdő, magatartás-zavaros, sok esetben kezelhetetlen gyerekekkel teletűzdelte a „rendes iskolákat”, rábízva őket a védtelenné tett, porig alázott pedagógusokra. Látnoki képessége azt mondatta vele, így majd jobban a szocializálódnak a problémás gyerekek. Ennek azonban pontosan az ellenkezője látszik: az erőszakos gyerekek vezérekké válnak, a brutalitás sikk lesz, az osztály pedig nem a megtámadott tanár, hanem a garázda mögé áll.
Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy Magyar Bálint az oktatáspolitika teljes felforgatásával jót akart, csak éppen rosszul sült el? Hogy valóban a gyerekek jogait akarta erősíteni, nem pedig az erkölcsi romlást? A jelenlegi miniszterről, a szocialista Hiller Istvánról pedig annyit: ő is Magyar cinkostársa, mert kétéves regnálása alatt semmit nem tett elődje ámokfutásának enyhítésére.
Észre kellene már végre venni, hogy immár évek óta tervszerű, tudatos rombolás folyik az oktatásban, amelynek célja az általános népbutítás. A felsőoktatás tömegessé válásával olyanok számára is elérhetővé vált a tudás megszerzése, akiknek korábban ez nem adatott meg. Ma az elme pallérozásával azok is a politikusok szavai mögé láthatnak, akiknek a baloldal szerint nem volna szabad, akik nem feltétlenül adják a szavazatukat egy szépen viruló vörös szegfűért vagy egy jól időzített segélyemelésért. A Népszabadságban a napokban megjelent felmérés szerint az egyetemisták elsöprő többsége konzervatív, sőt meglepően sok a radikális. Nem jó ez így nekik. A jelenlegi elitnek a fiatalok százezrei számára megszerezhető tudás életveszélyes.
A liberális értelmiség számára az az ideális, ha újratermelheti önmagát, és más, nem kívánatos személyek nem férkőznek a köreikbe. Az ő gyerekeiknek ott vannak a saját maguk alapította, mások számára megfizethetetlen, minden hátrányos körülménytől mentes magániskolák, ahonnan egyenes út vezet a bankok, multik igazgatói székébe. A többinek meg ott van az újonnan létrehozott modern terror háza, az állami iskola.
A csatát megnyerték. Rajtunk múlik, hogy a háború is az övék lesz-e.