Elúszhatnak a filmes milliárdok

Január elseje óta nem működik a filmtámogatások rendszere, és az iparág húszszázalékos társaságiadó-kedvezménye sem érvényesíthető addig, amíg az Európai Unió nem dönt a magyar filmtörvény sorsáról. Félő, veszélybe került az álom, miszerint az új filmstúdiók bérmunkái akár meg is duplázhatják a magyarországi filmgyártás évi több tíz milliárd forintos forgalmát.

A második világháború utolsó napjaiban a náci tudósok még egy, utolsó, kétségbeesett kísérletet tettek rá, hogy megfordítsák a harcok menetét. Raszputyin, az orosz látnok segítségével megnyitották a pokol kapuját, hogy a gonosz erőit hívják szövetségesükül. Ám egy amerikai deszantalakulat megzavarta a szertartást, és a terv csődöt mondott. Ennyi a Hellboy (Pokolfajzat) első részének története dióhéjban. Maszkmesterből lett rendezője, Guillermo Del Toro a tavalyi Oscar-gálán három díjat zsebelt be, igaz, nem a Hellboyért, hanem A Faun labirintusáért, amelyről egyik kritikusa azt írta, hogy a mozi modern filmes eszközökkel magyarázza el, mit kell azon érteni, hogy áldozat, gonosz, jó, megváltás, önként vállalt szenvedés, árulás és megbocsátás, a nyomorultak segítése, kísértés.
Különösen nagy megtiszteltetésnek tekintették az etyekiek, hogy Del Toro új filmje, a Hellboy 2: The Golden Army forgatását az etyeki Korda Sándor Filmstúdió műtermeiben kezdte el.
Tavaly december 31-én járt le az Európai Unió által adott moratórium filmtörvényünk vitás részeire. Addig minden magyar és koprodukciós film után vissza lehetett igényelni húsz százalék társasági adót, ez a kisebb költségvetésű és a dokumentumfilmekre is igaz volt. Erre 2003 óta volt lehetőség. A prágai Barrandov stúdióba, ahol a Hellboy első részét forgatták, a legmodernebb technika és az alacsony bérek vonzzák az amerikai producereket. Azzal, hogy a Hellboy második részének bérmunkáit a Korda kapta, kezdetét vette a két stúdió közötti rivalizálás.
A Demján Sándor–Andy Vajna páros büszke arra, hogy ha elkészül, stúdiójuk a világ legnagyobb filmes műtermét mondhatja magáénak. Ezen belül a világon egyedülálló méretű fedett medence is helyet kap a közepén speciális, hajók „elsüllyesztésére” alkalmas mélyebb résszel. Ezt ki lehetne használni, ha továbbra is élnének a filmtörvényünkben megjelölt kedvezmények.
Demján Sándor egyszerűen felelőtlennek nevezte a kormányt a Figyelőnek nemrég adott interjújában. „Csak kudarcokról tudok most beszámolni. (…) Tudniillik kiderült, hogy a kormány kihirdette ugyan a törvényt, amelyet példa nélküli módon teljes konszenzussal minden politikai erő megszavazott – s a 20 százalékos társaságiadó-kedvezménynek köszönhetően óriásira nőtt a nemzetközi filmes érdeklődés Magyarország iránt, egyszeriben megháromszorozódtak a költségvetés erről a területről származó bevételei –, csakhogy az államnak a 20 százalékot előbb az unióval is el kellett volna fogadtatnia.”
A magyar producerek sem túl vidámak. Kovács Gábor, Pataki Ágnes (FilmPartners) és Petrányi Viktória producer jegyezte az idei filmszemle legjobbnak ítélt alkotását, a Deltát. De magukénak mondhatják az Üvegtigris 1-et és 2-t, a Fekete kefét, a Fehér tenyeret, a Kalandorokat és az Overnightot is. – Komoly visszatartó erő lenne, ha elvonnák a 20 százalékot. De nem is hiszem, hogy megteszik, hiszen senkinek sem az érdeke – vélekedik kérdésünkre Kovács.
Oláh Katalin, a Magyar Mozgókép Közalapítvány munkatársa nem borúlátó. – Bízunk abban, hogy a magyar filmtörvényt Brüsszel továbbra is akceptálja. Valójában senkinek sem az érdeke ennek az ellenkezője – fogalmaz. Nem tudni, hogy a 20 százalék hatására-e, de a magyar filmek nézettsége 2004 óta ugrásszerűen megnőtt. Tavaly mintegy negyven magyar játékfilm készült, amelyek közül a Macskafogó 2, a Megy a gőzös és az S. O. S. Szerelem című filmek voltak a legnépszerűbbek – több százezren voltak rájuk kíváncsiak. 2007-ben hozzávetőlegesen 6 milliárd forintot osztottak ki. Oláh Katalin is azt gondolja, hogy a magyar filmkészítők általában nem élnek az új stúdiók adta lehetőségekkel, mert azok számukra túl drágák.
A magyar filmeket az állam vagy közvetlenül (például a Nemzeti Kulturális Alapon vagy a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül), vagy közvetetten támogatja. A közvetett támogatási forma a társasági adót fizető és a filmekbe invesztáló cégeknek adott adókedvezményeken keresztül valósul meg. A 2004-es filmtörvény elfogadása után forrásgyűjtő pénzügyi alapok jöttek létre, amelyek a támogató cégek és a filmszakma közötti kapcsolatot biztosítják. Egyszerűen fogalmazva: ügynökök. Egyik ilyen ügynökcég az Alföldi Tanácsadó Kft. Vezetője, Alföldi Csaba közgazdász a Pénzügyminisztériumban kezdte a kilencvenes években, a társasági adó volt a szakterülete. – Egyelőre nem tapasztaljuk, hogy csökkent volna a forgalmunk a 20 százalék bizonytalan volta miatt, pedig nagy a rálátásunk a piacra – avat be a cég titkaiba. – Ha valami újat tudunk mutatni a befektetőknek, akkor nincs baj – vélekedett.
Sámuel Balázs, az Oktatási és Kulturális Minisztérium művészeti főosztályvezetője már tárgyalt Brüsszelben az adókedvezmény fenntartásának engedélyezése érdekében. Reméli, hamarosan megszületik a döntés. Szerinte a filmtörvény módosítása elkerülhetetlen, de nem mindegy, hogy mit kell módosítani. A főosztályvezető szerint a fő kérdés az állami támogatások kulturális tartalma. Brüsszel javasolja, hogy a kulturális tartalom markánsabban jelenjen meg a támogatott filmeknél, pedig sok régi tagállamban is tartalomtól függetlenül kap szubvenciót a filmkészítés.
Ez tehát az ügy Achilles-sarka. Mit jelent a „markáns kulturális tartalom”? Vajon elég biztosíték lesz-e a rendezők személye? Vagyis forgathat-e a mi esetünkben Guillermo Del Toro újra Etyeken?