Egy héttel a független ifjúsági szervezet létrejötte után a rendőrség figyelmeztette a Fidesz öt alapítóját – köztük Orbán Viktort és Kövér Lászlót –, hogy „tevékenységük illegális szervezet létrehozására irányul”. Ez azonban nem félemlítette meg a zászlóbontókat, és egy hónapra rá egy budapesti filmszínházban tartott 400 fős nagygyűlésen már számos helyi Fidesz-csoport deklarálta megalakulását. Az ősszel megtartott első Fidesz-kongresszuson elfogadták a politikai programnyilatkozatot és az alapszabályt, s létrehozták az operatív testületeket.
A szakkollégiumtól a parlamentig
Innentől szinte viharos gyorsasággal pörögtek az események: a Fidesz októberben petíciót nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyben követelte, hogy március 15. legyen ismét nemzeti ünnep, október 6. nemzeti gyásznap. 1989 tavaszán a Fidesz egyike volt a rendszerváltozás előkészítésében kulcsszerepet játszó, az állampártot tárgyalóasztalhoz kényszerítő Ellenzéki Kerekasztalt (EKA) létrehozó nyolc szervezetnek. Döntés született arról is, hogy a Fidesz indulni fog az 1990-es parlamenti és helyhatósági választásokon. A szervezet képviseletében Orbán Viktor beszédet mondott március 15-én a Kossuth téren a független szervezetek százezres megemlékezésén, majd június 16-án a Hősök terén, Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai kivégzésének 31. évfordulóján a mártírok ravatalánál, ahol tárgyalásokat javasolt az orosz csapat kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Az ősz elején Budapesten megrendezett második kongresszuson a küldöttek döntöttek a Fidesz párttá alakulásáról, valamint a választási színekről (narancssárga és kék). Az 1990 tavaszán, több mint negyven év után tartott első szabad választáson az akkor nemzedéki pártként aposztrofálható Fidesz egyike volt az Országgyűlésbe bejutó hat pártnak, majd ősszel sikeresen szerepelt az önkormányzati voksoláson.
Az útkeresés ciklusa
Az 1990. október végén, az országot megbénító taxisblokád napjaiban a Fidesz deklarálta: csak olyan tiltakozást támogat, amely nem lépi túl az állampolgári engedetlenség bevett formáit és az alkotmányosság kereteit. 1991 márciusában hatpárti tárgyalássorozatra tett javaslatot, hogy az 1977-es spanyol Moncloa-paktum mintájára a parlamenti pártok egyezzenek meg a demokratikus intézményrendszer megszilárdítását, a piacgazdaság továbbépítését, a konszenzuson alapuló külpolitikát és a hiteles munkavállalói érdek-képviseleti rendszer létrejöttét elősegítő alapkérdésekben. A javaslatot egyik párt sem utasította el, a megbeszélések első fordulóját megtartották, de a tárgyalássorozat végül meghiúsult. A Fidesz májusban elfogadott külügyi koncepciója az emberi jogok, a nemzet, a régió és az egységesülő Európa keretei közé helyezve határozta meg külpolitikai törekvéseit. 1992-ben a közvélemény-kutatások a Fidesz népszerűségi indexét tartósan 30 százalék körül mérték, s párt a Liberális Internacionálé (LI) tagja lett. 1993-ban, a debreceni ötödik kongresszuson eltörölték a párttagság 35 éves korhatárát, és új szervezeti modellt fogadtak el. Legfőbb operatív testületként a választmányt az elnökség váltotta fel, a párt elnökévé Orbán Viktort választották meg. A következő választásokra a Fidesz annak jegyében készült, hogy „az ország sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan kézbe venni”. Ezért kötött megállapodást 1993 júliusában az SZDSZ-szel, valamint az Agrárszövetséggel és a Vállalkozók Pártjával. Ez azonban nem hozott sikert, a Fidesz 1994-es választási szereplésére negatívan hatott a „székházügy”, valamint az utódpárt számottevő térnyerése. Mindeközben a novemberben az országos választmányi elnökségért vívott versenyben alulmaradó Fodor Gábor és néhány követője elhagyta a Fideszt, s később az SZDSZ-hez csatlakozott.
Ellenzékből ellenzékbe
A választásokat követően lemondott a párt teljes vezetősége; az 1994. júniusi tisztújító kongresszuson a küldöttek elemezték a kudarc okait; a csaknem kétharmados többséggel újra elnökké választott Orbán Viktor leszögezte: a Fidesz célja, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció által létrejött baloldali blokkal szemben megőrizze Magyarországon a polgári fordulat esélyét. A kétharmados kormánytöbbség által egyfordulóssá változtatott őszi helyhatósági választásokon a Fidesz az MDF-fel és a KDNP-vel együtt indulva a rendszerváltó pártok új szövetségének alapjait teremtette meg. 1995-ben, a hetedik kongresszuson a párt neve Fidesz – Magyar Polgári Párttá egészült ki. A polgári Magyarországért című programnyilatkozat deklarálta: a Fidesz szabadelvű, polgári párt, amely a polgárosodás, az új Magyarország megteremtésének programját hirdeti. 1996 tavaszán Orbán Viktor és Lezsák Sándor pártelnökök megkezdték a tárgyalásokat a Fidesz és az MDF 1998 decemberéig tartó együttműködéséről; szeptemberben Deutsch Tamás kirobbantotta a Tocsik-ügyet; az őszszel megjelent A polgári Magyarországért című vitairat, amelyet számos fórumon, köztük decemberben a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevelével együtt elemeztek. Az 1997. áprilisi budapesti nyolcadik Fidesz-kongresszuson elfogadták a Van más választás: polgári Magyarország című programtéziseket. Áder János alelnök politikai vitaindítójában kiemelte: a Fidesz nemzeti és euroatlanti elkötelezettségű, szabadelvű néppártként olyan Magyarországot akar, ahol megvalósul Széchenyi álma: a szabadság és a jólét. Júniusban, Deák Ferenc ellenzéki nyilatkozata megjelenésének 150. évfordulóján a Fidesz tízpontos új ellenzéki nyilatkozatot fogadott el. A párt aktív szerepet vállalt a külföldiek földszerzésének engedélyezése elleni aláírásgyűjtésben, amelynek nyomán a Horn-kormány kénytelen volt meghátrálni, majd a bős–nagymarosi vízlépcső továbbépítését megakadályozó akciókban. 1998 márciusában Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnök-jelöltje programadó beszédében 40 pontból álló intézkedéstervet ismertetett. A májusi választáson a Fidesz szerezte a legtöbb mandátumot, június végén Orbán kijelölt miniszterelnök aláírta a megállapodást a kormányzati együttműködésről az FKGP és az MDF elnökével.
A polgári kormányzás
Az Orbán Viktor vezette kormány 1998. július 8-án tette le a hivatali esküt: a 17 miniszterből 12-t a Fidesz jelölt. Az őszi önkormányzati választásokon a Fidesz és a polgári szövetség helyi szinten is erősítette pozícióit. 1999 januárjában Szájer József parlamenti frakcióvezető a Fidesz választmányi ülésén a kormány első félévnyi tevékenységét értékelve bejelentette: az Orbán-kormány megvalósította a polgárok életkörülményeinek javítására kidolgozott 40 pontos cselekvési program túlnyomó részét. 2000-ben, XII. kongresszusán döntött a Fidesz a miniszterelnöki és a pártelnöki tisztség szétválasztásáról: a Fidesz elnöke Kövér László lett, őt 2001 tavaszától Pokorni Zoltán követte. Novemberben a Fidesz az Európai Néppárt (EPP) tagja lett, egyúttal megszűnt a tagsága az LI-ben.
2001 a választási megállapodások éve: májusban két partnerszervezetükkel, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel (MKDSZ) és a Fidelitasszal, augusztusban az MDF-fel, decemberben a Lungo Drommal és az FKGP-ből kivált képviselőkkel írtak alá erről szóló dokumentumot.
A polgári kormányzás időszakában a Fidesz tevékenységének középpontjában a kormányzati munka segítése állt. Az Orbán-kormánynak sikerült növekedési pályára állítania a gazdaságot, ami együtt járt a családok gyarapodásával (családbarát adórendszer kialakítása, a gyes és a gyed visszaállítása, a nyugdíjak értékállóságának megőrzése), a munkahelyek számának növelésével (200 ezer új munkahely) és a pénzromlás 10 százalék alá szorításával. Megindította az otthonteremtési programot, a Széchenyi-tervet, létrehozta a diákhitelt, megalkotta a nemzeti egészségvédelmi programot. Folytatódott az autópálya-építés, elkészült az esztergom–párkányi Mária Valéria híd, megkezdődött a szekszárdi Duna-híd építése, számos új létesítménnyel – köztük a Nemzeti Színházzal, a Papp László Budapest Sportarénával, a Millenáris Parkkal – gyarapodott az ország.
A 2002-es parlamenti választásokon a polgári összefogás 48,7 százalékos eredményt ért el, ősszel a jobbközép erők a helyhatósági választásokon teret vesztettek.
A jobb alternatíva
A párt 2003-ban más konzervatív szervezetek (KDNP, Fidelitas, Kisgazda Polgári Egyesület) bevonásával szövetséggé alakult, nevét Fidesz – Magyar Polgári Szövetségre (Fidesz) változtatta. A budapesti Gesztenyés kertben tartott kongresszuson Orbán Viktort választották a Szövetség elnökévé. Megalakultak a tagozatok (2003-ban a kulturális, az önkormányzati, a gazda-, a nyugdíjas-, a női és a zöld-, 2004-ben a munkás-, 2005-ben az ifjúsági tagozat). A Fidesz a parlamenti és önkormányzati politizálás mellett a 2006-ig tartó ciklusban a polgári körök megalakításának segítésével, a választókat közvetlenül megszólító akciókkal (a 2004-es nemzeti petíció, a 2005-ös nemzeti konzultáció) igyekezett erősíteni bázisát. A 2004-es EP-választáson a voksok 47,4 százalékát megszerezve a magyar képviselők felét (12) küldhette az Európai Parlamentbe. A 2006-os országgyűlési választásokon a Hajrá, Magyarország! című programmal a KDNP-vel közös pártlistán indult, s ugyanannyi (164) parlamenti mandátumot szerzett, mint 2002-ben az MDF nélkül.
Az önálló képviselőcsoportot alakító KDNP-vel frakciószövetséget hozott létre Magyar Szolidaritás Szövetsége néven, ennek elnöke Orbán Viktor, társelnöke Semjén Zsolt. A Fidesz decemberben nyilvánosságra hozta Erős Magyarország című programját. Az idén március 9-én elsöprő sikert aratott a „háromigenes” népszavazás, amelyet a KDNP-vel együtt kezdeményezett. A referendum kezdeményezését 2006. október 23-án hirdette meg Orbán Viktor.
rukkola
A kecskeméti vendéglátás ragyogó ékköve a Bazsalikomos kert
