Sokkolták a közvéleményt az utóbbi hetek tanárbántalmazásokról szóló hírei . Már évek óta rendszeresen történnek hasonló esetek, eddig azonban néhány újságcikken túl a kutya sem foglalkozott velük. Mi hozta meg az „életmentő” áttörést?
– Egyértelműen az egyik esetről készített videofelvétel, és az, hogy a házelnök gyorsan reagált. Az ember ugyan hallott korábban is hasonló ügyekről, de amíg nem látja a saját szemével, minek lehet kitéve ma egy katedrán álló tanár, addig nem érzi át a probléma súlyát. A felvételt az öszszes televíziós csatorna átvette, így az olyan tömegekhez is eljutott, akik korábban nem tudtak ilyen esetekről.
– Évről évre nő az iskolai erőszakos esetek száma. Mi vezetett a gyermekkori agresszió ijesztő terjedéséhez?
– Az egyik legfontosabb probléma a fejlett országokra jellemző modern életszemlélet. Ma az lesz sikeres, aki erős, szép és fiatal, és a porba tiporja versenytársait. A modern értékrendből hiányzik a közösség és a szolidaritás fontossága. Mindennek alapja a verseny, és az egyén győzelme. Az erőszakos érvényesülésre építenek a reklámok is, ezt a mintát közvetítik a televíziók mind brutálisabb műsorai is. Az Európai Szakszervezeti Szövetség ülésén megdöbbenve hallottam, hogy Finnországban – ez az állam a modern, nálunk központilag terjesztett, készségekre építő oktatás sikerországa – már tanárgyilkosság is előfordult. A diák lelőtte tanárát, majd magával is végzett. Németországban és Angliában is terjed az erőszak. A többieknél egyelőre még csak a cyber-bullying hódít, vagyis az elsőre viccesnek tűnő iskolai esetek rögzítése. A felvételeket felteszik a világháló videomegosztóira, ahol bárki számára elérhetővé válnak. Ezzel súlyosan sértik a személyiségi jogokat, és diákok fiatalságát, tanárok karrierjét törhetik ketté.
– A kamerázás az első lépés a brutalitás felé. Nem lehet már ebben a fázisban közbeavatkozni?
– A nemzetközi szakszervezeti vezetők egy része azt javasolta, hogy az országok próbálják meg meggátolni a felvétel internetre kerülését például úgy, hogy jogszabályt hoznak arról, hogy az ilyen tartalmakat megjelenítő szolgáltatót kizárják a világhálóról. Szerintem ez megvalósíthatatlan, hiszen a diákok általában hatáskörön kívül eső külföldi honlapokat használnak. Én az elkövető magatartást szankcionálnám.
– Vagyis büntetné azt a diákot, aki felrak egy jogsértő felvételt az internetre?
– Természetesen az lett volna a legjobb, ha ezt a helyzetet megelőzik, de ma már csak az elrettentéssel érhetünk el eredményt.
– Mit szólt ahhoz, hogy annak a VIII. kerületi általános iskolának az igazgatónője, amelynek diákja vascsővel fenyegette tanárát, a pedagógust tette felelőssé a történtekért?
– Elfogadhatatlan ez az álláspont. Az igazgató a felelős azért, hogy felügyeljen az intézményben a törvényes rendre, és ő ezt elmulasztotta. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy korábban már történt hasonló eset ugyanezen tanár és diák között, az intézményvezető azonban nem tett semmit, pedig neki akkor azonnal lépnie kellett volna, és megvédeni a beosztottját. Ha valaki felelős az ügyben, akkor ő az. A történelemből már láttunk arra példát, amikor az áldozatból próbáltak bűnöst csinálni. Ennek hosszú távon beláthatatlan következményei vannak.
– Több pedagógus is jelezte lapunknak, hogy kollégáik nem segítettek hasonló ügyekben, sőt, a brutális esetek eltitkolására biztatták őket.
– Remélem ez nem általános jelenség, de tény, hogy több helyen előfordul ilyen. Ez egy rosszul értelmezett önvédelmi reakció; az igazgató félti az iskola jó hírnevét, a tanárok pedig az állásukat. „Mert növeli, ki elfödi a bajt” – írja Illyés Gyula Bartók című versében. Amíg vezető oktatáspolitikusok és szakpszichológusok azt mondják, hogy a tanár a felelős azért, ha a gyerek nem érzi jól magát az iskolában, és ettől agresszív, addig nehéz lesz javítani a helyzeten.
– Az OECD-országok közül mára már csak Magyarországnak nincs programja az iskolai erőszak kezelésére. Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman már 2003-ban felhívta az oktatási kormányzat figyelmét arra, hogy a következő években az iskolai erőszak fokozott terjedése várható, amire sürgősen fel kell készülni, az elmúlt öt évben azonban érdemi választ ő sem kapott. Mit szól ehhez?
– Ez elképesztő. Körülbelül akkoriban, 2003-ban történt az eset, amikor egy tanárnőt brutálisan megvert egy szülő, mert a pedagógus megpróbált szétválasztani két verekedő gyereket az iskolában. Akkor mi is programot sürgettünk a tárcánál, érdemi választ azóta sem kaptunk.
– Vajon nem azért nincs előrelépés az ügyben, mert éppen az oktatási tárca csorbította folyamatosan a tanárok jogkörét, és ezzel védtelenné tette őket?
– Tény, az utóbbi években olyan jogszabályok születettek, amelyek előbb az alapvető fegyelmezési eszközöket vették ki a kezünkből, majd a szakmai hozzáértésünket kérdőjelezték meg, ami tekintélyvesztéshez vezetett. Az egyik legfontosabb fegyelmezési eszközünk a kizárás, illetve az osztályból való kiküldés volt. Ezeket jó tíz évvel ezelőtt vették el tőlünk. A szakmailag leértékelő jogszabályok közül az egyik legkárosabb az volt, amikor 2003-ban Magyar Bálint szülői beleegyezéshez kötötte az alsó tagozatban a diákok évfolyamismétlését. Ezzel olyan üzenetet közvetített a szülők felé, mintha a pedagógus nem szakmai szempontok alapján döntene a buktatás mellett. Magyar hozta azt a rendelkezést is, amely szülői beleegyezéshez köti az osztályokban használható taneszközök kiválasztását. Utódja, Hiller István a kötelezőóraszám-emeléssel tovább növelte pedagógusok munkaköri kötelességeit, amiből a diákok azt a következtetést vonhatták le, hogy a tanárok eddig munka helyett csak a napot lopták. Káros volt az is, amikor 18 évre emelték a tankötelezettség határát fontos kapcsolódó törvénymódosítás nélkül, hiszen ma már nagykorúságáig a gyereket egyetlen intézményből sem lehet kizárni fegyelmi intézkedéssel, sőt azt sem lehet, hogy a tanév folytatásától eltiltsa az iskola. Több mint egy esztendeig érvényben volt az a rendelkezés is, amely megtiltotta a tanárnak, hogy elmondja a diákról szerzett információit a szülőknek. Egy másik jogszabály büntetlenséget adott azoknak a drogfogyasztóknak és -terjesztőknek, akiket az iskolákban vagy azok környékén kaptak el. Közel két év után a törvény elbukott az Alkotmánybíróságon, addigra azonban falat emelt a szülők és a tanárok közé. Képzelje el: tudok róla, hogy a gyerek drogozik, de nem szólhatok a szüleinek. Melyik szülő bízna így bennem?
– Egyes oktatási szakemberek a tárca erőszakos integrációs törekvéseit okolják az egyre súlyosabb iskolai brutalitásáért, mert az együtt nevelés jegyében sok esetben súlyos magatartászavarral küszködő gyerekekkel tűzdelik tele a „rendes” osztályokat, mondván, a kezelhetetlen gyerekek így majd jobban szocializálódnak. A jelenlegi helyzet azonban azt mutatja, nem ők illeszkednek be a közösségbe, hanem a többi gyerek idomul hozzájuk.
– Ez pontosan így van. Nálunk úgynevezett rideg integráció folyik, vagyis körültekintés és feltételek nélkül rakják egy osztályba a problémás gyerekeket a többiekkel, a pedagógusokat pedig magukra hagyják. Nincs felső korlátja, hogy hány hátrányos helyzetű gyereket lehet berakni a többiek közé. Így akár az is előfordulhat, hogy egy negyvenfős osztályban húsz gyerek magatartászavaros. Így csak rontani lehet a helyzeten, nem javítani. A Hiller István vezette oktatási tárca legújabb programja is az integráció további erőltetésére irányul, miközben szó sincs kisebb osztálylétszámról.
– Az erőszakos cselekményeket követő napokban minden közszereplő és civil szervezet megszólalt az ügyben, az oktatási tárca azonban majd egy hétig hallgatásba burkolózott. Végül egy szakértői bizottságot hozott létre, amely majd megmondja, mit kellene tenni.
– Az, hogy a tárca nem reagált azonnal, saját tanácstalanságát mutatja. A szakértői bizottságról annyit: a 11 fős testületben egyetlen, az iskola világát belülről is ismerő, gyakorlati szakember ül. A tagok az oktatási tárca szerint az egyes szakmai szervezeteket képviselik, a valóságban azonban nem erről van szó. A miniszter nem kérte fel a szervezeteket, hogy delegáljanak maguk közül tagokat, hanem a saját elképzelései alapján meghívott bizonyos embereket a bizottságba. Így ők nem a szakmai társadalmat, csupán saját magukat képviselik.
– Az MDF törvénymódosítást kezdeményez arról, hogy az ország összes iskolájából ki lehessen zárni a tartósan kezelhetetlen, agresszív diákokat. A PDSZ mit javasol az erőszak megfékezésére?
– Mi nem támogatjuk az összes iskolából való kizárást, hiszen a társadalom érdeke a tanulás. A tanulmányoktól való ideiglenes eltiltás viszont jó megoldás lenne. Ha egy gyerek tartósan és szándékosan akadályozza a tanulást, ideiglenesen el kellene tiltani a tanórák látogatásától. Angliában a törvény 45 napos kizárásra lehetőséget ad. Alapvető gond az is, hogy az óráról nem lehet kiküldeni a felzaklatott gyereket, aki néha éppen azért tombol, mert a tanórán nem tudja kiereszteni a gőzt. Minden iskolába kellene egy alkalmazott, aki ilyen esetekben elbeszélget a kiküldött gyerekkel. Nagyon fontos lenne a jelenlegi erőszakos integráció ésszerűsítése is. Legfeljebb 15 főben határoznám meg az együtt nevelést végző osztályok létszámát, és az ilyen osztályokba felvehető hátrányos helyzetű diákok számát is maximálnám három-négy főben. Az integráció csak kis csoportban lehet sikeres, és létfontosságú, hogy a problémás gyerekek jóval kevesebben legyenek a csoportban, mint a többiek. Csak így lehet eredményes az együtt nevelés, különben pontosan ellentétes lesz a hatása, mint amit várnak tőle: nem a kezelhetetlen gyerekek válnak jobbá, hanem a problémamentes diákok idomulnak hozzájuk.
origo.hu
Magyar Péter saját pártja átláthatóságáról is hazudott
