Verpelét középkori temploma

Négyezer lakosú község Verpelét a Mátra déli lábánál, a 3-as számú országos főúttól tíz kilométerre északra. A Tarna menti településekhez hasonlóan ez a falu is a honfoglaló Aba nemzetség szállásterületéhez tartozott, s bár nevének első írásos említésével – Welpreth – csak viszonylag későn, 1331-ben találkozunk, korai történetéről cseppet sem szűkszavúak a krónikák. A XIX. század végi (Borovszky Samu szerkesztette) Heves vármegye monográfiájában és Győrffy György 1987-ben megjelent Árpád-kori történeti földrajzában egybehangzóan olvasható, hogy a XIII. század utolsó negyedében az Aba nembéli Nagy Leusták volt Verpelét földesura. Leusták 1328-ban örökös nélkül hunyt el, így a községet Károly Róbert király eladta Csenyik cseh vitéznek. 1331–32-ben az Aba-rokon Miklós fia Csele pert indított ez ellen, Nagymartoni Pál országbíró azonban helybenhagyta e korai „ingatlanelidegenítést”. Az 1332. évi pápai tizedjegyzék szerint Verpelét Szent Péter-egyházának papja 16 garas dézsmát fizetett, ez az adat amiatt érdekes, mert a plébánia és templomának titulusa az újkorban Mindenszentekre változott.
Az Eger közelében fekvő település régi rangját jelzi, hogy 1372-ben és 1381-ben Heves vármegye itt tartotta közgyűlését. 1389-ben Verpelét a siroki vár tartozékaként a Tari család tulajdonába került, és maradt egészen 1465-ig, amikor Tari György összes birtokával együtt elzálogosította Guti Országh Mihálynak. A török időkig a Gutiak és a Kompoltiak voltak a község földesurai. 1549-ben és 1552-ben hat jobbágyportát írtak össze Verpeléten, 1554-ben ugyanannyit, 1564-ben tizenhármat – az egri vár megtartásának köszönhetően –, az érseki város eleste (1596) után azonban már csak négyet, majd kettőt találtak a faluban. Amikor 1686-ban a környék is megszabadult a hódítóktól, az új birtokos, báró Haller Samu másfél nyomorult parasztportát talált Verpeléten.
Az egyházmegye összeírásában, 1696-ban a település kőből épült temploma szerepel, amely a katolikusok kezén van, titulusa ekkor már Mindenszentek. Újjáépítésének pontos dátumát nem ismerjük, a barokk stílusú, nyugati tornyos épület bizonyosan viszonylag korán, az 1700-as évek elejére elkészült. 1732-ben a szomszédos Feldebrő Szent Márton-plébániájának fiókegyháza volt, ekkor készült új főoltára, amelyért 73 forintot fizettek az asztalos- és szobrászmestereknek. 1765-ben újraboltozták az épületet, a munkálatokra 21 ezer téglát adományozott a báró Orczy család, s a verpeléti jobbágyok az építkezés idejére mentesültek a vármegyei forspont – fuvarosrobot – terhe alól.
A műemléki szakirodalom 1950 végéig középkori eredetű barokk építményként tartotta számon a verpeléti templomot. 1958-ban restaurálták, a munkálatok során került napvilágra a hajó déli oldalának falában rejtőző XIII. századi kapuzat és három szintén román, illetve kora gótikus stílusú ablak. Viszonylag nagy felületen feltárult az eredeti kőfalazat, s az ásatást vezető régész, Kozák Károly a barokk szentély alatt megtalálta a legkorábbi templom félköríves apszisát is.
Verpelét településtörténeti érdekessége a zsidóság korai megjelenése és magas aránya a községben. A zsidó temető első sírköve 1628-ból való; a helyi izraelita közösség lélekszáma a XIX. század derekára másfél száz körül mozgott, az 1867. évi emancipációs törvény után 400 főre nőtt. Eger 1840-ig nem engedte meg zsidók letelepedését a városban, a zsidó kereskedők azonban – amint az Tokaj-Hegyalján is ismert – az egri borvidéken is szívesen foglalkoztak a nedű bel- és külföldi forgalmazásával. Így lett Verpelét a legfontosabb környékbeli központjuk, ahol máig az egyetlen kóser pincészet működik Magyarországon. A történész Raj Tamás adatai szerint a második világháborút mindössze kilencen élték túl a verpeléti hitközség tagjaiból. A régi zsinagóga ez idő szerint tűzoltószertárként senyved. A településnek vannak újabb veszteségei is: egy évvel ezelőtt a liberális vezetésű közlekedési tárca felszámolta a MÁV 84-es számú, Tarna menti vasúti szárnyvonalát, amely az 1891. évi megnyitásától fogva 116 esztendeig szolgálta az északkeleti fővonal és a Zagyva-völgyi vasút összeköttetését, és mások mellett megkönnyítette Verpelét lakóinak közlekedését is.