Adomák ábécéje (3.)

(Egy baráttól kapott csonka könyv, A-tól F-ig. Tele adomákkal, élcekkel, tréfákkal. Se szerző, se cím, se évszám. A keletkezés ideje nagyjából 1829–1914 között. Szigorú válogatás.)
B
Bemutatás
572. – Uraságod ismerősnek tűnik fel, alighanem találkoztunk valahol! / – Az meglehet, mert én ott igen sokszor megfordulok.
573. – Én báró Auguszt vagyok! / – Én meg gróf November!
574. Egy kortes azt mondja a képviselőjelöltnek: – Ebben a községben nekem kell szólani először, mert ez a nép bizalmatlan az iránt, akit nem ismer… – Elkezdi a beszédet: – Ti ösmertek engem! / – Nagyon jól, zúg a tömeg. Már rég föl köllött vóna akasztani!
Beszéd
582. Tisztelt Egybegyűltek! A szózatok és szavazatok hangsúlyának csavarogási célszerűtlenségében tüneményeznek fel, ha azok velem a bírói pálcát bémarkosítanák. Fölcsöpörödésem tanulmányainak lépcsőzetein ismerni tanultam én városunkat és annak polgárait, emlékszem: midőn tornyára órát művészeltettünk, ennek hallására minden polgárnak a dereka mintha csak egy egész női cipősarokkal volna magasabb, egyenességre örvendeztetett fel, de örömünk tartama szűk rámára szabványoztaték, mert rövid idő múlva az óra és a fertály járványai nem úgy érvényesíték mutatványaikat, hogy azok az óraütemények zengzéseivel egyezményesek lehettek volna. Sok értelmes ész fáradozott kijavításán – hiábavalósággal. Maga a híres szegedi Fehér Lajos úr ezermesternek nevezett juhásza hüvelykujjának ügyességét is kifogás képesíté. Ha már egy óraszerszám rendellenes állománya ily sok értelmes észt csütörtökmondományra kényszerített, akkor annyiféle jövendékbeli nép: öreg, apró, paraszt, mesterember rendbefogalmazása az én tehetségem tekintélyességét nagyban túlszárnyalná. A nép romlandóságának iszonyú az ő sietsége, mióta a régi jó szokás: szíves borral kínálása elfajzásban tántorog, a gatyás ember megszokta a masina pálinka szaglását, a feketebéliek pedig a sör sárgaságával árnyékolják be eszélyük világosságát! Ily zivataroknak hullámzásai közepette, vagy a habok vetnének az én fejem fölött bugyborékot, vagy én lennék hasonló a zsombékba temetett lényhez, amely a hangyafészket megemészti. Kérem ezért a Tisztelt Egybegyűlteket, hogy a bírói tisztségre mást méltányosítsanak.
592. – Mindig franciául beszélünk, hogy a cselédség meg ne értse. / – És a francia kisasszony? / – Az pláne nem ért egy szót sem.
598. – Tudjátok, mit akarok mondani? / – Tudjuk. / – No, akkor nem kell elmondanom. / – Tudjátok, mit akarok mondani? / – Nem tudjuk. / – Én sem tudom. / – Tudjátok, mit akarok mondani? / – Tudjuk! – Nem tudjuk! / – Akik tudják, mondják el azoknak, akik nem tudják.
602. – Anyám, szólhatok? / – Asztalnál nem szabad beszélni. / – Egy szót se szólhatok? / – Ha apa elvégezte újságolvasását, akkor beszélhetsz. / – Nos, mit akarsz mondani? / – A fürdőszobában megrepedt a vízvezetéki cső.
606. Ha a mit mondasz, nem is eredeti, csak te légy, a mint előadod, magad eredeti.
Beteg
615. Orvos: Reménylem, pontosan betartotta utasításaimat? / Beteg: Igen. Csakhogy nagyon költséges az orvos úr rendelése. Alig bírtam annyi lekvárt beszerezni. / Orvos: Mennyit? / Beteg: Éppen egy métermázsára volt szükség, hogy nyakig beleülhessek. Mert azt tetszett mondani, hogy a port lekvárban nyeljem le.
Bíró előtt
690. – Volt már büntetve? / – Igenis, gyerekkoromban anyám sokszor vert meg. / – De ítélettel? / – Igenis, halálra lettem ítélve, amikor megszülettem.
Bismarck
695. – Mit akar? – kérdi Bismarck régi ellenfelét, kit vagy fél óráig megváratott. / – Azért jöttem, hogy szabadságot kérjek, de most az elbocsátásomat kérem – szólt az illető.
Bizonyítvány
701. Naplopó, káromkodó, részeg, tolvaj, de különben becsületes ember.
Blaskovics
716. Blaskovics Erki papnak báró Orczy felajánlott ötven aranyat, ha az általa írt s csak a szószéken felnyitandó borítékba zárt jeligéről beszél.
A szónok a vasárnapi evangélium felolvasása után felbontja a jeligés levélkét, s olvassa: – Részeg vagyok. / Blaskovics méltósággal folytatja: – De nem a bortól, hanem az én édes Megváltóm és Üdvözítőm, az Úr Jézus Krisztus iránt való szeretetemtől.
Boldogság
727. – Szegény szomszédom, végre beért a boldogság kikötőjébe. / – Nem is tudtam, hogy a felesége beteg volt. Mikor halt meg?
731. – Soha nem lesz boldog ez az ország, amíg itt pálinkát árulnak. / – Az már igaz. Bárcsak eljönne az az idő, amikor ingyen osztogatják!
Bolond
742. Ha valami bolondot tettem, sose történt előzetes meggondolás nélkül.
745. A bolondok egyesületének megvolt a miniszterelnöke, miniszterei, országbírái és egyéb hivatalos személyiségei. A király megszólította a miniszterelnököt: / – Királyuk nincs? / – Isten mentsen! Míg felséged életben van, erre nem is gondoltunk.
746. Együgyű Károly király azt mondta az udvari bolondjának: / – Cseréljünk. / A bolond azt válaszolta: – Nem cserélek. / – Nem akarnál király lenni? – szólt az uralkodó. / – Az szívesen lennék – válaszolt a bolond, ha nem szégyenleném, hogy te volnál a bolondom.
748. – Hogy került ön a bolondokházába? / – Igen egyszerűen. Én mindenkit bolondnak mondtam, s engem is mindenki bolondnak mondott. A többség győzött.
Bor
764. – Hogyhogy – ön bort iszik, és tagja az antialkoholista egyletnek? / – Csak tiszteletbeli tag vagyok.
775. Elküldte az apa a fiát borért. Midőn az pénzt kért, így rivallt rá: / – Pénzért bort hozni nem kunszt! Hozzál egyszer pénz nélkül. / A fiú elment, s visszajött. Amikor az apa inni akart, üresnek találta az üveget. / Már hogyan igyak ebből? – kiáltott mérgesen. / Teliből inni nem kunszt. Igyék apám egyszer üres üvegből is!
788. – Sógor, hol a jó bor? / – Itt a jó bor, sógor! Kóstolja meg, sógor! Ugye jó bor, sógor! / Sógor, hát ez jó bor.
806. – Mi a te apád? / – Műasztalos. / – Hát a tied? / – Műköszörűs. / – És a te apád? / – Műborász.
817. Fájt a torka a gazdának. Az orvos azt tanácsolja, hogy reggel és este borszesszel dörzsölje be. / Hiszen én mindig azt teszem – válaszolt az atyafi. Reggel pálinkát, este bort iszom.
820. Az első pohár a csend, a második a fogcsikarás, a harmadik az ivók moraja, a negyedik a kiabálók hangja, az ötödik az őrültek ordítása.
821. Én csak egy pohár bort ittam. / – Én csak egy kupicával. / – Én csak egy hangyabokányit – mondja az ötszörös nagyapa, a színészfejedelem H. László. – Én csak egy gyűszűnyit. / – Én villányit.
Borbély
842. – Miképp kívánja, hogy beretváljam? / – Hallgatva.
Borravaló
876. A pincér más vendéglőben ebédel. – Fizetni! – kiáltja. A vendéglős megcsinálja a számlát. – Hetvenöt krajcár. / A vendég fizet. / – Ez csak hetvenkét krajcár – szól a vendéglős. / A vendég felfortyan: – Hát borravaló nincs?
Böjt
897. A plébános a tanítóval véletlenül benyit az éléskamrába. Oda mutat egy hordó ruszlira, különféle sajtokra, egy kis vájdling vajra, tőkehalra, retekre. / Ugye jól felkészültem a böjtre? / Én jobban – mondja a tanító –, mert az én éléskamrám egészen üres.
Burgonya
915. – Ön, úgy látszik, azt gondolja, hogy Kolumbusz Kristóf csak azért fedezte föl Amerikát, hogy krumplit együnk.
Butaság
922. Ha te olyan kövér volnál, mint amilyen buta vagy, ez a csángó vonat nem futna körül három nap alatt.
Bútor
933. – Hogy tetszik az új bútorom? / – Nem rossz, de mégsem elég csúnya, hogy igazán szép legyen!
Bűn
940. – Uraságod nagy úr, s így valószínűleg nagy bűnös is.
C
Cigány
960. Midőn Rákóczi 1711-ben Lengyelországba indult, Barna Mihály, kedvenc cigányprímása keservesen sírva borult a lábaihoz: / – Mész, mész, felséges fejedelem. Itt hagyod a vagyont, keresed a nincsent!
961. – Minek nevezik a trieszt–fiumei tengerpartot? / – Magyar tengerpartnak. / – S milyen népet találunk beljebb hajózva? / A mögötte ülők súgnak a diáknak: – Ol… ol…ol… / A diák bátran felel: – Oláhcigányokat.
Cs
Cseléd
1012. – Ha elhagyom a helyemet, az asszonyom ellenségéhez szegődöm. Az egyik azért fizet, hogy hallgassak, a másik azért, hogy beszéljek.
1019. – Nem engedhetem meg, hogy maga katonát fogadjon a cselédszobában, mondja az úrnő. / – Akkor legyen szíves felfogadni valakit, aki fát, szenet hord, mert ehhez gyenge vagyok, s ezt a dolgot helyettem a katona végzi. / – Az már más.
Csizma
1058. Festetics György tábornok a königgrätzi csatában elvesztette egyik lábát. A műtét alatt inasa jajveszékelt, de Festetics nem vesztette el hidegvérét. / – Nézzétek csak azt a tettetőt, mondta, úgy vonyít, mint egy komondor, pedig már előre örül, hogy ezentúl csak egy csizmát kell pucolnia.
1064. – Igaz, hogy a maga apja író? / – Igaz, biz’ a! / Hát aztán maga miért lett csizmadia? / – Gyermeki szeretetből. Mert ha csizmadiává nem lettem volna, az apám mezítláb járna.
Csók
1075. Az ismeretlen moralista és közmondásgyűjtő, akit Dionysus Catónak hívtak, a csókolózásról azt állította, hogy a férfiak kezdték el, mégpedig azért, hogy megtudják, a feleségeik, lányaik ittak-e bort.
1102. – És te az ezüstlakodalmunk napján megcsókolod a szobalányunkat? / – Csak azért, hogy visszaidézzem azt az érzést, amit a huszonöt éve kapott csókod keltett bennem.
1112. A gazdasszony benyit az ajtón, és látja, hogy a hozzá beszállásolt huszár a lányát csókolja. / – Mit csinál, vitéz uram?! – szól felháborodottan. / – Csak a szót adom a húgom szájába – válaszolá a huszár.
1119. Szobalány: A nagysága ugyancsak boldog lehet. / Úrnő: Oh, igen. / Szobalány: A nagyságos úr olyan szép, finom ember… / Úrnő (gyanakodva): Az már igaz. / Szobalány: És hogy tud csókolni!
Dicsekvés
1190. Az angolokkal békességet kötvén XV. Lajos mustrálta a katonáit. Egynél megállván, kinek az arca össze volt vagdalva, így szólt az angol követhez. / – Hát nem az arcukra vagyon írva ezeknek, hogy ők Európának a legderekabb katonái? / – Igenis, felség – mondta a követ –, de azokról mit mond felséged, akik ezt ezeknek az arcára felírták?
Dicséret
1197. – Nincsenek Rolandok. / – Mert nincsenek Nagy Károlyok.