Mit jelent ma az önök számára a nakba?
– Mikor mi a katasztrófa napjára emlékezünk, akkor nem csak a történelemre tekintünk vissza. Azt is megkérdezzük, mennyivel jutottunk előbbre 1948-hoz képest. Csak arról van szó, hogy a palesztinok, hasonlóan a világ többi népéhez, saját, független államot akarnak. Ehhez persze rengeteget kell dolgoznunk, tárgyalnunk az izraeliekkel, s fenntartani az ellenállást a megszállással szemben. Az eddiginél is több nemzetközi támogatást kell szereznünk az ügyünknek. Folytatni fogjuk a küzdelmet jogaink elismeréséért, és nagyon büszkék vagyunk az elmúlt hatvan évben mutatott harcért.
– Mi történt az országban az utóbbi hatvan évben?
– Hatvan évvel ezelőtt mi még az otthonainkban voltunk. Volt tulajdonunk, önkormányzatunk, és egymás mellett, egy országban élhettünk. A katasztrófát követően szétszóródtunk a világ minden tájára, ezért kell küzdenünk identitásunk fenntartásáért, és életben tartani a reményt, hogy egy nap visszatérhetünk hazánkba. Nagyon fontos a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) munkája, amely egységbe tömöríti a palesztinokat. Szembeszállunk az agresszorral, akik sokszor megkérdőjelezik a létezésünket is, meghamisítják a történelmünket.
– Hogyan képzeljük el a hatvan évvel ezelőtti brit mandátumterület Palesztinát?
– Palesztina mind a három egyistenhívő vallás számára szent. Ezért mi soha nem is sajátítottuk ki magunknak ezt a földet, megnyitottuk a határokat a szenvedők, például a zsidók előtt. A XV. században a spanyolok elől menekültek a zsidók Észak-Afrikába, különösen Marokkóba, valamint kelet felé, az Oszmán Birodalom területére. Később a XX. század eleji cári Oroszországban végrehajtott pogromok idején jött sok zsidó Palesztinába, valamint a holokauszt után. Mindenkit tárt karokkal fogadtunk. Nem tudtuk azonban, hogy sokan nem menekültek voltak, hanem új országot akartak építeni a palesztinok kárára.
– Elmondása alapján az arabok és zsidók együttélése kézenfekvő lenne. Manapság mégis a két állam elképzelés az uralkodó a politikusok körében. Hisz ön ebben a tervben?
– Önrendelkezési jogunkért vívott harcunk elkezdésekor a mi tervünk az volt, hogy alkossunk meg egy közös országot, amelynek minden polgára egyenlő jogokkal bír. Egy olyan államot, amely nem vallási vagy etnikai alapokon működik, hanem az ott élő összes ember érdekeit veszi figyelembe. Ezt viszszautasították. Ezért azt mondom, hogy két, egymástól független állam kialapítása a jelenleg elképzelhető legjobb megoldás. Ezzel a palesztinok legalább néhány jogukat visszakapnák. A jövő pedig bármit hozhat. Talán idővel az izraeliek és a palesztinok is felismerik, hogy sokkal könnyebb mindkettejük számára, ha közösen dolgoznak a közös érdekekért. Talán más államok is csatlakozhatnak majd ehhez a szövetséghez a jövőben.
– A Hamász is rakétákkal támadja az izraeli városokat, és hasonló harcmodort választott a Palesztin Hatóság is, például az intifáda idején. Ön szerint sikeres a fegyveres harc?
– Megszállás alatt állunk, ennélfogva minden jogunk megvan arra, hogy ellenálljunk a megszállóknak, visszavágjunk nekik, szembeszálljunk az agresszorral. Ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban harcolhassunk, egyetlen irányítás alatt kell állnia mindenkinek. Izrael kizárólag a biztonsági helyzetről hajlandó tárgyalni, pedig a fontos kérdések, mint a határok, a menekültek, a telepek vagy Jeruzsálem ügye sokkal égetőbbek. A közvetítő, jelenleg a közel-keleti kvartett azonban nagyon simulékonyan áll az izraeliekhez, nem szorítja rá őket az emberi jogok tiszteletben tartására, sőt még saját ígéreteiket sem tartatja be velük.
origo.hu
Meglepő fordulatot tartogat az időjárás
