Kerületek harca Magyarország hõseiért

Évek óta gyakorlatilag nem engedélyezi a Fõvárosi Közgyûlés a budapestieknek, hogy szoborállítással, közterület elnevezésével vagy más jelképes módon, méltóképpen megemlékezhessenek a magyar történelem számos kiemelkedõ személyiségérõl, hõseinkrõl, õsi szimbólumainkról. Legismertebb a XII. kerületi turulmadaras emlékmû körüli hisztériakeltés, amelynek csúcspontjaként – bekiabálásokra hivatkozva – még a legutóbbi közgyûlési tanácskozást is félbeszakította az MSZP–SZDSZ-es városvezetés, csakhogy ne szülessen döntés a 2005- ben ugyan jogerõs építési engedéllyel, de a fõváros „politikai jóváhagyása” nélkül felállított, nekik nem tetszõ, a háborús áldozatok emlékét õrzõ szobor fennmaradásáról. A rendszerváltozás óta Magyarország, sõt még az elszakított országrészek zömének önkormányzatai is saját belátásuk szerint demokratikusan, a törvények keretei között határozhatnak arról, hogy településeiken kiknek és milyen emlékmûvet emelnek, Budapesten viszont az önkormányzati törvény szerint is a fõvárossal egyenrangú kerületeknek éppen egy fõvárosi rendelet köti meg a kezét. Azonban a városrészek közül egyre többen szállnak szembe az efféle, Demszky fõpolgármesterhez köthetõ cenzúrával: Újpesten nemrég a helyi Fidesz-frakció javaslatára döntött a kerületi képviselõ-testület arról, hogy közterületet neveznek el gróf Esterházy János felvidéki magyar politikusról, aki a náci diktatúra idején szembeszállt a Tiso-féle szlovák bábállammal, és a szlovák nemzetgyûlésben a képviselõk közül egyedül õ szavazott a „Szlovákia teljes zsidótlanításáról szóló törvény”, a zsidók koncentrációs táborba szállítása ellen. A mélyen hívõ, keresztény hazafi ugyanakkor a nácizmushoz hasonlóan elítélte a bolsevizmust, és védte a magyarságot. Ezért gróf Esterházy Jánost a Szovjetunióba, szibériai táborokba hurcolták, majd Csehszlovákiában elõször halálra, késõbb életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, végül egy morvaországi börtönben halt meg. Az emléke elõtti tiszteletadást a IV. kerület valamenynyi képviselõcsoportja támogatta. Budán, a II. kerületben viszont a napokban egyedül az 1956-os forradalmat és szabadságharcot leverõ kommunisták utódai, az MSZP-frakció tagjai nem szavazták meg azt a kezdeményezést, amely az eddigi Világifjúsági parkot Mansfeld Péterrõl nevezné el. A forradalom mártírjának, a vérbefojtás utáni megtorlások legfiatalabb áldozatának már 2004 óta szobor állít emléket ugyanitt, most az önkormányzat fideszes polgármestere, Láng Zsolt javasolta: a környezõ park névváltoztatásával tegyék méltóvá az utókor tiszteletadását. Mansfeld Péter a kerületi Medve utcai általános iskolába járt, majd Csepelen, a Rákosi Mátyásról elnevezett tanintézetben lett esztergályostanuló, 1956-ban a Mávagnál dolgozott, a forradalom idején, 16 évesen a Szabó bácsi vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. Mindezért halálra ítélték. A kerületek bíznak a Fõvárosi Közgyûlésben, hiszen õsszel a koalíció tagjai közül többen szakítottak rossz hagyományaikkal, és néhány képviselõ átszavazásával teret és parkot nevezhettek el Árpád-házi Szent Erzsébetrõl Óbudán, illetve a XVII. kerületben.