Libanonban ismét polgárháborús veszéllyel riogatnak, pedig nehéz lenne igazi békeidőt találni az ország történelmében az 1990-es taifi egyezmény óta. A túlságosan is kíváncsi szomszédoknak nem Libanonnal, hanem inkább egymással van bajuk, így lehetett a 19 közösség által alkotott kis ország ideális próbaterep minden közel-keleti harcosnak a háborúihoz. Szíria 2005-ben hagyta el a cédrusok földjét, s bár a csapatok kivonultak, Damaszkusz szelleme még mindig él, főként a Hezbollah síita fegyveresei körében. A Hezbollah állam egy olyan államban, amely nem igazán tudja ellátni ezen funkcióját, s a közösségek békés egymás mellett élése sem megy zökkenőmentesen. A mostani polgárháborús fejezetnek a mozlimok csoportjai a szereplői, ám messze nem vallási okokból. Egyes szunnita csoportok ugyanis támogatják a Nyugat-barát Fuád Szinjóra kormányát, a polgárháború keresztény hőse, Michel Aun viszont a Szíria-párti síiták szövetségese, bár nem annyira, hogy beleavatkozzon fegyverrel a harcokba. Tudni lehet emellett azt is, hogy az 1975–1990-es polgárháborúban a keresztények Izrael szövetségesei voltak, s jó részük manapság is úgy véli, inkább Izrael, mint Szíria legyen az iránymutató hatalom. Egy magára valamit is adó pártnak Libanonban saját hadserege van, ezzel pedig igen megnehezíti a hivatalos libanoni hadsereg dolgát.
Szíria a Golán-fennsíkot akarja visszakapni, amelyet Izrael megszállt 1967-ben, de azóta sem annektálta. A hírek arról szólnak, hogy folynak tárgyalások a terület visszaadásáról békemegállapodásért cserébe, amely egyúttal Teherán és Damaszkusz szövetségét is megkérdőjelezné. Izraeli politikusok szinte mantraként ismételgetik: tárgyalni kell Szíriával, akik egyébként terroristák. Ezt az Egyesült Államok is támogatja, Törökország pedig szívesen közvetít. A tárgyalások harci részét pedig Libanonban lejátsszák az érintett felek.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
