Washingtoni kémbotrány

Kémbotrány vet árnyékot George Bush elnök május 8-án – Izrael megalapításának 60. évfordulóján – teendő jeruzsálemi látogatására. A leköszönő elnök ünnepi vizitje előtt Washingtonban új kémet fogtak el, aki Izraelnek adott át titkos információkat. Márpedig ez nem az első, és szakértők szerint nem is az utolsó eset.
Ben-Ami Kadis nem a közelmúltban, hanem még a nyolcvanas években kémkedett, ám a nyomozás csak most talált megdönthetetlen bizonyítékokat az Egyesült Államok hadserege egykori mérnökének bűnösségére. Kadis nukleáris fejlesztésekről szóló anyagokat vitt el, amelyeket egy izraeli ügynök a háza pincéjében lefényképezett, és a helyi konzulátusra vitt. Tom Casey külügyi szóvivő leszögezte, az Egyesült Államok „nem ilyen viselkedésre számít barátoktól és szövetségesektől”. A 84 éves Kadisht a New York Times szerint akár halálbüntetésre is ítélhetik.
Az eset különösen a Jonathan Pollard-ügy fényében tűnik nagyon kínosnak. Pollard szintén mérnök volt, és Kadishoz hasonlóan adott át titkos iratokat az Egyesült Államok legszorosabb szövetségesének. Pollardhoz hasonlóan Kadis is úgy vélte, ezek az információk megilletik a létezéséért küzdő, folyamatos háborúban álló Izraelt, így ő voltaképp nem követ el hazaárulást. Külön érdekesség, hogy a két kém esetében ugyanaz az ember, valószínűleg Jószéf Jagur volt az összekötő. Felmerül a kérdés, vajon Jagur dolgozott-e másokkal is Kadis és Pollard mellett, illetve hogy ez milyen hatással lesz az amerikai–izraeli viszonyra nézve.
Jagur az izraeli védelmi minisztérium fejlesztési osztályán (Lakam) dolgozott, akit a New York-i konzulátusra helyeztek. A Lakam célja az akkor épülő dimonai nukleáris reaktor technológiai segítése volt, amely annyit tett, hogy bármilyen eszközzel információt szereztek a nagyvilágban, az ügynökök pedig fedésben, a konzulátusokon dolgoztak. A Lakam első embere Kadis és Jagur együttműködése idején, 1979 és 1985 között Rafi Ejtán volt, aki jelenleg Izrael nyugdíjasügyi minisztere, korábban pedig a Moszad vezető tisztségviselőjeként dolgozott. Ejtán volt egyébként az, aki Pollardot rávette a kémkedésre.
Az izraeliek számára nagyon kényes időpontban pattant ki az ügy, főként a Bush-látogatás miatt. Ismert, hogy Izrael és az Egyesült Államok közösen dolgozik hadiipari fejlesztéseken, amelyek a Kadis-ügy miatt késedelmet szenvedhetnek. A jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését töltő Pollard állandóan felvetett kegyelmi kérvényének sem tesz jót az új botrány. A Pentagon ráadásul egyre nagyobb aggodalommal figyeli az állományába beférkőzött kémeket, akik közül egyesek nem juttatásokért, hanem egyszerű elkötelezettségből segítenek Izraelnek. Kadis ugyanis nem kapott pénzt szolgálataiért, kihallgatásán pedig elismerte, hogy Izrael érdekében tette mindazt, amit tett.