Mire számít a Szíriával való tárgyalásokon? El fogják hagyni a Golán-fennsíkot?
– Nem az a kérdés, hogy elhagyjuk-e a Golánt. Tekintsünk ki egy kicsit a térségre a könnyebb megértés végett. Libanonból 2000-ben vonultunk ki. Ha most megnézi Észak-Izraelt, láthatja, hogy azóta fejlesztettük az infrastruktúrát, szállodákat építettünk, új ültetvények és házak épültek. A másik oldalon a Hezbollah bunkereket, katonai célú épületeket emelt. Folytatni akarják a háborút, felkelést szítani a jelenlegi, nyugati támogatottságú libanoni kormány ellen. Tudjuk, hogy most történt meg a kiegyezés Libanon ügyében, ám nem vagyunk túlzottan derűlátók. Nem lehet állam az államon belül. Nem irányíthatja az állam a repülőteret, miközben a Hezbollah kezében van a kommunikációs hálózat. A síita fegyveresek Szíria és Irán segítségével próbálják elérni céljaikat. Ha pedig Szíria valóban békét akar – és nem csak beszél róla –, akkor lássuk, hogy nem támogatják ezentúl a terrorszervezeteket. A palesztin terrorcsoportok vezetősége Szíriában él. Damaszkusz azt mondja, hogy tárgyalni akar, viszont a védelmi miniszterük kijelentette, semmi sem fog változni.
– Vajon Izrael komolyan gondolja-e a tárgyalási szándékot, mikor rendkívül sokan támadták Ehud Olmert kormányfőt az egyeztetések miatt, mondván, ez csak egy trükk, hogy megtarthassa a hatalmát?
– Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy tárgyalnunk kell a szíriaiakkal. 2007 februárjában a török államfő arról tájékoztatta Olmertet, hogy Basár el-Aszad szíriai elnök tárgyalni szeretne Izraellel, és őt kérte fel közvetítőnek. Olmert elfogadta az ajánlatot. Tudjuk, mire számíthatunk Szíriától, és ők is azt, mire számíthatnak tőlünk.
– Ha a Golán-fennsík történetesen visszatér Szíriához, akkor mit tesznek az ott élő drúzok? Elhagyják a területet a zsidó telepesekhez hasonlóan, vagy maradnak szíriai fennhatóság alatt?
– Ez az ő otthonuk. Mikor az izraeli csapatok bevonultak, akkor sem menekültek el, így a szíriaiak érkezésekor is maradnának. Miért tennék? Nagy különbség köztük és a palesztinok között, hogy a drúzok soha nem tiltakoztak, betartották az ország törvényeit. Az elmúlt negyven év során egyetlen terroristacselekmény sem történt azon a területen. A legtöbb drúz csendes és békés életet él. Ha megkérdeznénk őket, hogy mit szeretnének, szíriai fennhatóságot havi kétszáz dolláros jövedelemmel vagy izraeli uralmat úgy, hogy négy kocsi áll a házuk garázsában, vajon mit mondanának?
– Különleges a helyzete drúz politikusként. Annak ellenére, hogy nem zsidó, az izraeli hadseregben harcolt, most pedig a zsidó állam külügyminiszter-helyettese. Korábban tiltakozott is az izraeli hadsereg túlkapásai ellen, amelyet egy drúz település ellen hajtottak végre. Miként tudja összeegyeztetni ezt?
– Izrael zsidó állam, de egyben az én hazám is. Törvény előtt mindannyian egyenlők vagyunk, ugyanakkor küzdenünk kell az egyenlő elbánásért. Ez nem a törvények hibája, inkább a bürokráciáé. Kicsit ez a munkám is, hogy megváltoztassam belülről, és egyenlő feltételeket teremtsek. De nézze meg, én vagyok a külügyminisztérium második embere, és az izraeli kormányban van muszlim tag is.
origo.hu
Meglepő fordulatot tartogat az időjárás
